A harmadik negyedben már-már úgy tűnt, hogy James Harrison mammut-méretű, 100 yardos interception-return-touchdownja kinyírta a meccset, és ez éjjel 3-kor nem könnyíti meg a fennmaradást. Aztán hirtelen beindult a Cardinals, Warner elkezdte lőni Fitzgeraldot, két TD, plusz közben egy ügyes safety - 16-0-s sorozat, és 2:47-tel a vége előtt a valószínűtlen magvalósulni látszott.
És ahogy az utolsó drive-ra felállt 2 hete a Cards az Eagles ellen a "lélektani padlóról", úgy most a Steelers tette ugyanezt a Cards ellen. Roethlisberger végigvitte a csapatot a pályán, méghozzá Santonio Holmes-ra építve, aki elképesztő módon felnőtt ehhez, és második kísérletre a TD-t is megcsinálta. MVP. Messzire jutott az egykori sarki drogárús kissrác.
Ugyanúgy, ahogy tavaly, most is 35 másodperccel a vége előtt, egy sarokba beívelt labdából lett a győztes touchdown. Az is egy örök klasszikus meccs, ez is azzá vált.
Rekordok tömege: a Pittsburgh Steelers hatodszor nyert, Harrison TD-je a leghosszabb a Super Bowlok történelmében, Fitzgerald rekorder a legtöbb playoff TD-elkapással, Tomlin a legfiatalabb győztes vezetőedző.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.