Nagyon érdekes az az elég egyöntetű elutasítás, ami az amerikai professzionális kritika részéről éri a filmet. (Egy, az átlagnál mindenképpen értelmesebb és gondosabb a New Yorker kritikája.) Sok igazság van bennük, de nem lennének ilyen komolyak a fenntartások, ha nem a "szent szövegről" volna szó, nem Fitzgerald regényéről.

Pár megjegyzésem: A látvány fantasztikus, grandiózus, de amit nyernek vele, azt elvesztik a finomságokban. A színészek (illetve a rendezői felfogás, amit megjelenítenek) vegyesek: DiCaprio szerintem nagyszerű ötlet volt Gatsby-nek, talán a legfőbb pozitívuma a filmnek. Ms Baker és Mrs Wilson karaktere is nagyon jól eltalált, Jordan Baker és Carraway kapcsolatából azért még szívesen láttam volna többet, a könyvnek megfelelően. Daisy ábrázolása nem az igazi, hiába ragyogó Carey Mulligan, csak éppen kihagyták azt a kettősséget a karakterből egy romantikus kép kedvéért, ami kettősség még úgy is benne van a regényben, hogy két olyan ember szemén keresztül látjuk őt ott, akik mindketten nagyon szeretik. Nick Carraway esetében pedig a szereposztás sem stimmel túlságosan, a karakter is túl sokban lett más a regényhez képest. Miközben a szó szerinti idézetekkel, a feliratokkal mutatni akarják a hűséget, a sok változtatás nem ebbe az irányba mutat.

Nem egy rossz film, sőt, de nem született klasszikus, nem is tudom, hogy ez lehetséges-e a Gatsby-ből. Biztosan nem véletlen, hogy Hollywood ennyire nem mer nekiállni, 90 év alatt csak a negyedik próbálkozás megmutatni a nagy amerikai regényt. Újra és újra eszembe jut, hogy milyen lehetett volna egy Wilder, Hawks, Welles verzió a 40-50-es években, aztán sajnálkozva feltekintek, és "so we beat on, boats against the current, borne back ceaselessly into the past".