Az Angola elleni meccset elveszthettük volna, megnyerhettük volna (meg kellett volna a végén...), iksz lett. Majd' minden a spanyol meccsen múlik, mindenesetre kevesebb hülyeség kell és a 8-10 perces rövidzárlatokról is le lehetne szokni. A Milák-enigma állapotjelentése: Nyilván felkészült (hol, hogyan, titok), az már látszik, jó formában van, és hogy ez 200-on elég-e az aranyra, holnap kiderül, egyelőre az igen felé billen a mérleg.
Az első asztalitenisz aranyat természetesen Kína nyerte, mondhatni, biztosra mentek, összetették a világ legjobb férfi és női játékosát, Wangot és Sunt, de azért a semmiből jött, kellemetlen észak-koreaiak megizzasztották őket. Daniel Wiffen a valaha első ír úszóaranyat szerezte. A 4x200-as gyorsváltó pedig elképesztő módon brit specialitás lett, nagyon készülnek rá, és be is jött nekik ismét.
A női tornacsapat trónjára visszakerült az Egyesült Államok, mert visszatért a királynő, Simone Biles, és ezzel megközelíthetetlenek lettek. Őrületes a hangulat a tornacsarnokban, de ilyet azért már láttunk-hallottunk, viszont ami a Grand Palais-ben van, olyat nem: hatezer ember tombol, énekel asszó közben, a vívás evolúciós ugrása.
Aranyak: Japán még az élen 7-tel, Kínának és Ausztráliának 6 van. Aranyak még nem potyognak, de az összérem termésben az amerikaiak már elhúztak, és alighanem innentől vissza sem néznek: 26 van, a franciák 18-cal, Kína 14-gyel jön.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.