Rear Window

Újra olvasva Az ellenállás melankóliáját, a zsigeri katarzis már nem volt meg, a részletek, a finomságok viszont most már jobban megvoltak - mestermű! Mint ahogy szinte tökéletes a Robespierre utolsó napját elképesztő mélységben, gazdagságban, értelmesen elemző, elmesélő könyv, fantasztikus teljesítmény.

Ellis új, "ál-önéletrajzi" regényét, az őrületbe csúszó tinédzser nihilt én nagyon élveztem, minden szándékos vagy szándék nélküli ürességével együtt. Fatalizmusért, nihilért, erőszakért Ellroynak pláne nem kell a szomszédba mennie, és fura módon már-már kényelmes közeg ez a megszokott izzasztó elmebaj. A Frankenstein új fordítása (Péter Ágnes gondos és értő műve) nyilván nem módosítja a korszakalkotó regény élvezetét, de érdekes összevetni a régi, Göncz Árpád félével.

MacIntyre annyi hihetetlen sztorit adott már nekünk, Szonja, azaz Ursula Kuczynski története még ezek között is különleges: A német, majd angol háziasszony, aki keresztül-kasul járta a világot, és közben rendkívül sikeres orosz kém volt, végül NDK-s, sőt össznémet nyugdíjas lett. Mind a világ-, mind a hidegháború, mind a kémkedés ott van Szekér Nóra kiváló tanulmányának hátterében is, de a négy zseniális tudós kapcsán leginkább a kicsinyes, színvontalan magyar állambiztonság kerül a középpontba.

A képregények közül egyet emelnék ki: Akkora flash, élmény, öröm, hogy még mindig van új X-Men, amit Chris Claremont ír, és jó, naná, szórakoztat és okos és izgalmas.

Az év legjobbja (ami sajnos egyben e is zárult): Succession

Szintén véget érő sorozatok, amelyek szintén korszakalkotóan jók voltak: The Great, Barry, Happy Valley

A legjobb új vagy (elvileg) one-shot sorozatok: The Last of Us, A Murder at the End of the World, One Piece

A legjobb folytatódó, de (nálam) még nem véget érő sorozatok: Yellowstone, Sweet Tooth, The Crown, The Marvelous Mrs Maisel, Somebody Somewhere, The Righteous Gemstones, For All Mankind, The Gilded Age, Fauda

Egyéb említésre méltóak: Copenhagen Cowboy, Lupin, Top Boy, A Spy Among Friends, Harley Quinn, Criminal Minds: Evolution, The Diplomat, Perry Mason, Supergirl, Deadloch, Ghosts of Beirut, Jack Ryan, Justified: City Primeval, Winning Time, The Fall of the House of Usher, Bodies, Loki, Our Flag Means Death, Slow Horses, Suburraeterna

Újranézések: Penny Dreadful, Sherlock, 24

A legjobb ázsiaiak: Hwarang, Jak-eun a-ssi-deul (Little Women), Ooku (The Inner Chambers), Gamera Ribāsu (Gamera: Rebirth), Dojeok: Kar-ui sori (Song of the Bandits), Yeolhyeolsaje (The Fiery Priest)

Szép hosszú lista, nem is próbálnék végig menni, csak szemezgetek.

McCarthy utolsó (páros)regénye egészen fantasztikus mestermű, 90 évhez közeledve egy nagyszabású, filozofikus, tudományos, történelmi, érzelmes, magával ragadó alkotást hozott létre. Dezső András magyar bűnügyi (eddig) tetralógiájának legjobb darabja a Portik-életrajz: fókuszált, összeszedett, alapos és végtelenül érdekes.

Nádasdy Ádám Tragédia-"fordítása" közelebb hozta hozzám a Madách-drámát, amire aztán szerencsésen rá is erősített a Katonában Székely Kriszta kellően invenciózus rendezése. Az új Krusovszky-regény témailag, ha persze nem is stílusilag Krasznahorkait idézte bennem, kiváló könyv.

Stephen King 2022-es sötét fantasy-ja nekem azt mutatja, hogy az öreg nem fárad. Ha kell egy nagyszabású mese a jó és a gonosz küzdelméről, pláne tinédzser fiúval, alkoholista felnőttekkel - megbízható magas minőségben szállítja. A spanyolviaszt már nem találja fel, nem is várjuk, bár éppen a fentebb említett McCarthy jó 10 évvel idősebben is megtette. 2024-ben lesz 50 éve, hogy a Carrie megjelent, és a világ megváltozott...

A Saga mielőtt újabb fél éves (?) szünetre ment volna, ismét ámulatba ejtett, felemelte lelkünket, összetörte a szívünket - csak a szokásos. Azért a 108-as fejezet, ami az utolsó lesz, ha igaz, még szerencsére nagyon messze van.

Elképesztő az alaposság, színvonal, olvasmányosság, ami Ungváry könyvét jellemzi - az ostrom dimenziói, okai, sztorijai, értelmetlensége, mind-mind nagyon érdekesen és részletesen vannak kifejtve. Egyéb történelem-gyöngyszemek: Tolsztoj utolsó napjaiból, heteiből kiindulva írt Baszinszkij egy ragyogó életrajzot. Szolzsenyicin Lenin zürichi éveiről, a forradalom előszobájáról nagyon szórakoztató dokumentumregényben írt (megnéztük a házat a Spiegelgassén).

A Bevezetés a szépirodalomba tulajdonképpen egy kultúrtörténeti jelentőségű műalkotás, ami néha fárasztó, néha fantasztikus, néha furcsa, de E.P. szövegei mindig élvezetesek. A Nádasdy-cikkgyűjtemény legnagyobb pozitívuma (a kiváló írások mellett) a többszöri kis betekintés a családba, a felmenők kalandos életeibe. Szécsi Noémi váratlan útra tért az "állatmesékkel" - jól sikerült!

Ami a külföldi fikciósakat illeti: Kuang lendületes fantasy-je nem tagadhatná, hogy Kína XIX-XX. századi háborúi adták a kiindulópontot. Osman a harmadik nyomozóklubos történetével nem mutatja a fáradás jeleit. Az Imperia a konstanzi zsinat alatt játszódva a félig fikciós kurtizán nagyívű kalandjait meséli el - az, hogy utána Konstanzba látogattam és a történelmi város mellett a modern Imperia-szobrot is megcsodáltam, az hab a tortán. Érdekes volt a Woyzeck továbbgondolása, a W. (láttuk Zürichben Büchner sírját és szülőházát is).

Képregényből nem jutott most sok, robog a Saga, érdekes fantasy-horror volt a Mercy és nekem néha kicsit zavaros, bár egyben hengerlő a nevető Batman.

Sok könyv, nagy és igen erős mezőny ebben a negyedévben. De még abból is kiemelkedik Tompa Andrea egészen nagyszerű regénye: Matyi/Tilda/Matild 50 éve az emberi történeten kívül Kolozsvárról, Erdélyről, a magyar-román viszonyokról és nem mellékesen a színházról is értékesen és értően beszél.

A Közöny joggal nagy klasszikus, a Katharina Blum is odatartozik, úgy vélem, és már lassan a Kis Magyar Pornográfia is annak nevezhető. Donoghue regénye egy fikció a Skellig Island meghódításáról, a személyes érintettség, az oda látogatás miatt különösen érdekes volt.

Az igazán zsáner-regények közül megemlítendő Yrsa újabb, talán még a korábbiaknál is jobb Erlendur-krimije, illetve Lőrinczy Judit izgalmas alföldi klíma-sci-fije.

Ami a non-fictiont illeti: Osztovits különös ötlete (egy "napról-napra" Petőfi életrajz) igen élvezetes, a soproni 1625-ös koronázás és országgyűlésről szóló tanulmánykötet rendkívül érdekes, a Queen-abc kellőképpen szórakoztató.

Kilenc év után ért véget a Manifest Destiny. Voltak közben kisebb hullámok, túlzottnak tűnő őrületek, de a vége, a lezárás méltó, kiváló, ragyogó volt. Erre a szintre (hatásban, jelentőségben) talán nem fog eljutni a Something is Killing the Children, én mindenesetre most kezdtem az első kötettel az eddig megjelent hatból, és ígéretes.

Rendkívül kiegyensúlyozott mezőny volt. A Csehov-összeállítás szomorú érzelmi többletét Morcsányi Géza halála adta. A regényekben eljutottunk a XVI. sz-i Münsterbe (Rakovszky) és Habsburg Császárság / Magyar Királyságba (Meighörner), a XIX. sz-i vadnyugatra (Obreht), a jelen Magyarországra (Kemény) és Izlandba (Yrsa és Arnaldur), no és a Stephensonnal a közeljövő klímahalállal fenyegetett Földjére.

Ami pedig a történelmi ismertterjesztést illeti: A 20-as, 30-as, 40-es évek világjáró amerikai újságírói; a csernobili katasztrófa; a mongoljárás (tatár...) és környezete; és a középkori muszlim birodalmak. Ez utóbbi két röpke fejezet Gibbon monumentális Decline and Fall...-jából, és már ennyiből is átjön egyrészt a XVIII. sz-i író zseniális tudása és ragyogó stílusa, másrészt a máig tartó hatása a történelmi non-fiction írásra, főleg ami az angolszászokat illeti.

Egy újabb szakasz zárult le a csodálatos Sagában, már az eposz második felében járunk, de azért kétségbe nem kell esni, sok vidám, szomorú, felemelő, letaglózó pillanat vár még ránk. A 11-es Dredd gyűjtemény különlegessége egy szokatlanul hosszú, 26 progos történet volt, ami nagyon izgalmas ritmusváltást hozott. Tim Seely-től pedig néhány év után jó volt olvasni valamit újra, a kellemesen beteg Hack/Slash második kötetét.

Az év legnagyobb meglepetése és egyben legjobbja: Station Eleven

A folytatódó vagy éppen befejeződő sorozatok legjobbjai: Better Call Saul, Peaky Blinders, Stranger Things, Euphoria

Egyéb kiemelkedő folytatások: Gomorra, Marvelous Mrs. Maisel, The Righteous Gemstones, Bridgerton, Barry, Gentleman Jack, The Boys, Westworld, For All Mankind, Entrapped, Babylon Berlin

Sok jó új sorozat vagy éppen mini volt, de korszakváltó, kimagasló talán nem. Ha mégis kell első vonalat mondani, akkor: Inventing Anna, House of the Dragon, Irma Vep, Wednesday, Andor.

A második vonal, de még mindig jó: Reacher, Somebody Somewhere, The Gilded Age, Winning Time, We Own This City, Rogue Heroes, Paper Girls, Dahmer, Hawkeye, Ms Marvel, The Peripheral, Treason.

Végül pedig a legjobb ázsiaiak, külön kategóriába tenném őket: Jigeum Uri Hakgyoneun, Squid Game, Ai-naki mori de sakebe: Deep Cut, Isanghan byeonhosa uyeongu.

A Három nővér Morcsányi Géza új, kiváló fordításában is az az örök időkre szóló remekmű és világítótorony, amilyennek ismertük. Bauer nagyszabású Mozart-életrajza néhány furcsa dramaturgiai megoldástól eltekintve nagyon jó. Sokkal rövidebb, de szintén igen informatív a BFI könyvecskéje a Searchers-ről, ami után nagyon érdekes volt újranézni Ford mesteri filmjét.

A Bitter Sun egy végig izgalmas thriller, amiben a kiskamasz főszereplők brutális bűncselekmények labirintusában próbálnak emberek, illetve életben maradni. A Minden kémia egy vidám/szomorú regény egy ragyogó eszű kémikusnőről. A The Ministry for the Future nyilván klímakatasztrófás napjaink egyik alapműve, ami komoly optimizmusról tanúbizonyságot téve kiutat, kiutakat is mutat. Ma Jia érdekesen felépített, a történetnek többször nekifutó kémregénye váratlan élmény. Nádas Péter meglepetésként érkező időskori, hömpölygő faluregénye másképpen, de szintén játszik a nézőpontokkal, a narrációval.

A Saga korszakos csoda, szívbemarkoló, lélekemelő, hasunkat fogóan vidám, könnyünket törlően szomorú. A Criminal sorozatban egy különösen nagyszerű kötet érkezett, Millar sztorija az utolsó nagy kisöprésre induló öreg titkos ügynökről szintén kiváló volt.

Spoto megírta a 90-es években a Marilyn-életrajzok non-plus-ultráját. Nem csak a hagyatékot, az archívumokat dolgozta fel, lehetősége volt még sok-sok szemtanúval is beszélni. Mondhatnánk, hogy elfogult, de inkább érzékeny, részletekbe menően figyelmes, és így rajzolódik ki a tragikus hős képe, aki teljes mértékben rászolgál minden csodálatunkra - ahogy minden sajnálatunkra is.

Moskát Anita novellákat és egy kisregényt gyűjtött új kötetébe, és megerősítette helyét, mint a jelenkor egyik legkiválóbbika - nem csak zsánerirodalomban. A sajnos már elhunyt Térey nagyszabású eposza hatalmas vállalkozás és igazi szellemi öröm. Baráth Katalin kirándulása a sci-fibe nagyon kellemes meglepetés: A magyar nyelv szerepével, erejével való játék nagyszerű ötlet, és mivel kellően el van emelve és át van gondolva, nem is válik erőltetetté.

Évszázados és két és fél ezer éves klasszikusok is a lista elejében: A görög drámaválogatásban négy óriás egy-egy műve szerepelt, köztük olyan csodák, mint az Antigoné és az Íphigénia, illetve olyan érdekesség, mint a Madarak, ami gyakorlatilag egy korabeli közéleti kabaré.

A Satellite Sam keserű őrültsége a végére sem változott, a Criminal és a Judge Dredd tartják a színvonalat. A Deluxe Harley and Ivy gyűjteményben a csúcs persze a Dini-Timm páros, de a többi, kisebb sztori is nagyon szórakoztató.

JKS egy zseni, csodálatosan ír, az Ásta is simán ott van a Menny és pokol nyomában, szintjén. Ellroy újabb trilógiát kezd a Perfidiával, ismerősök a helyzetek, előzménysorozatként ismerős sok szereplő is, mégsem veszt frissességéből (már amennyire a légszomj, a rothadás, a pocsolya friss tud lenni). Smith megint jó volt, Emily Temple cikkeit sokat olvastam, az első regénye sem okoz csalódást, sőt. Mán-Várhegyi Réka bemutatkozása pár éve nekem nem jött be tökéletesen, ezek az új elbeszélései, a négy monológ viszont igen rendben vannak.

Stephen Fry a szokásos humorral és hatalmas tudással mesél a trójai háborúról, szintetizálva mítoszokat, történelmet és a homéroszi eposzt. Váratlan és szerencsés találat Aimen Dean önéletrajza: Hogyan lett egy bahreini kölyökből dzsihadista, majd bombaszakértő az Al-Kaidánál, majd az MI6 legsikeresebb ügynöke az iszlamista terroristák között - rengeteg elképesztő sztorival és részlettel. Hiánypótló és örömteli, hogy Nádasdy tanár úr összeszedte írásait, interjúit a Shakespeare- és Dante-fordításokról. Egy kiemelkedő elme ragyogó gondolatai, akár csak Vajda Mihály kis gyűjteményében.

A Write in Blood egy kellemes, fargós, fanyar kaland. A Harley Quinn gyűjtemény 19 rövid, néha egészen zseniális fekete/fehér/piros történet, 19 különböző alkotói csapattól.

Jó néhány év szünet után Hilary Mantel lezárta a Cromwell-trilógiáját, egy monumentális, ezer oldalas remekművel. Történelmi regény a legmagasabb szinten.

Octavia Butler régi sci-fi klasszikusa szintén fénypont volt, mint ahogy az észak-ír Troubles-ben játszódó Tejes, Szvoren Edina újabb novelláskötete, illetve Milbacher szórakoztató és informatív irodalomtörténeti mítoszvadászata.

Fowler nagyregénye Alva Vanderbiltről önmagában is izgalmas és érdekfeszítő volna, de aztán jött a Gilded Age az HBO-n, plusz hát a Wharton és Churchill kapcsolatok... Szintén nagyon kedves témám a kvantumelmélet, bár teljesen hülye vagyok hozzá, mégis az ilyen ragyogó kis ismeretterjesztő könyvek, mint Gribbin műve, nagy élvezetet jelentenek.

A Loeb-Sale páros sok nagy durranással a hátuk mögött Catwoman római kirándulással is klasszikust teremtett, nagyszerű, minden pillanata szuper.

Bolsunov és Johaug nyerte a két sífutó-maratont (még ha a férfiaké az időjárás miatt inkább félmaraton volt csak...), ez aztán totális papírforma, nem volt sok kérdés. A gyorskori tömegrajtos versenyekben elég kaotikusak, nem olyan egyértelmű a papírforma, de Swings és Schouten győzelme kicsit sem meglepő.

Johaug, Schouten és Bolsunov összesen 3 aranyat nyert, csak úgy, mint Olsbu Roeiseland. De Johannes Boe rajtuk is túltett 4 arannyal, és így ő lett a legeredményesebb versenyző.

Curlingben Hedin végre megcsinálta, a svéd férfi csapat nyert, a nőknél pedig a Muirhead vezette britek, skótok értek a csúcsra, így az utolsó napra lett egy brit arany is. A férfi jégkorongtornát nagyon megérdemelten és először a történelemben Finnország nyerte.

Norvégia 16 arannyal zárt, magasan a legtöbbel, Németország 12-t szerzett, és komoly teljesítménnyel harmadikak a házigazdák lettek 9 arannyal. (Ez utóbbi mögött nagy hatékonyság rejlik, hiszen mindössze 6 db egyéb érmet nyertek.)

Érmekből is persze a norvégoknak jutott a legtöbb (37), de az oroszok nem voltak végül is nagyon messze (32, de ebből csak 6 arany), és a németek itt is dobogósok (27), eggyel-kettővel lehagyva Kanadát és az USA-t.

A két biatlon tömegrajtosban francia és norvég arany, Braisaz és JT Boe, és ez tök rendben is van itt és most, mert ez a két nemzet emelkedett ki sikerességben a mezőnyből Pekingben. Az északi összetett csapatot az őrületesen szoros ugrás után futásban már uralni tudták a norvégok.

Alpesi síben nem várt, de jóleső svájci fölény: 10 számból az 5-ik svájci aranyat nyerte Michelle Gisin, ráadásul Holdener előtt. Miután Shiffrin harmadszor is kiesett a pálya első felében... És még talán így sem Shiffrin lesz a legnagyobb tragikus hős, hanem Valijeva, aki érthető módon összeroppant a zűrzavaros események súlya alatt, és még a dobogóról is lemaradt (nem mintha felállhatott volna rá). Izgalmas lesz látni, hogy a bűnösök meglakolnak-e, és hogy egy 15 éves szupertehetségnek lesz-e egyáltalán pályafutása.

Aranyakban a norvég előny már behozhatatlan, és még könnyen nyerhetnek is egyet-kettőt. A 15-jük után a németek jönnek 10-zel (ez is biztosnak látszik már), majd az USA és Kína 8-cal. A harmadik helyért lesz még küzdelem. Az érmekben is nagy a norvég előny (34), mögöttük az oroszok (27), szerintem ott is maradnak. Harmadik Kanada (24), ezt nem lesz könnyű megtartaniuk a németekkel és az amerikaiakkal szemben.

Egyéni sportok csapatversenyei orrba-szájba: Biatlonban két látványosan hullámzó, a nehéz körülmények között komoly zűrzavarokat hozó versenyben svéd és norvég aranyak. Mindkettő tulajdonképpen normális végeredmény, a svéd lányok csúcsra érésének különösen örültem. Bezzeg a sífutás csapatsprintben a svéd lányok hajszállal lemaradtak az aranyról, favoritként, minden adott volt, jól csinálták, de az olimpiákra a váltókban mindig eszméletlenül felkészülő németek mindenkit megleptek. Jonna Sundling, aki a legjobb formában lévő svéd sífutó most, így teljes éremkollekcióval térhet haza, mindenből egy van.

Folytatva a csapatokat: Síugrásban a némileg váratlanul feltámadó osztrákok nyertek, a short-track férfi váltót szintén némileg váratlanul a kanadaiak, míg a gyorskorcsolya csapat üldözéses versenyekben Kanada és Norvégia győzött.

A "korszakos jelentőségű svájci alpesi sízők olimpiai bajnokok lesznek" projekt folytatódik, Gut, Feuz és Odermatt aranyai után Corinne Suter megnyerte a lesiklást. A férfi szlalomban pedig Noel győzelme pár hónapja még a legsimább papírforma lett volna, de aztán sok kiesése, hibája lett, és legjobbkor, az olimpiai második futamban jött vissza a "régi Noel".

Norvégia dominálja az aranyérmeket, már 13-nál jártak, a német második hely is stabilnak tűnik (10), harmadik most az USA (8). Érmekben négyesével jönnek a dobogósok, 28-24-20 a norvég-orosz-német termés.

Lara Gut olimpiai bajnok! Számomra nem sok minden történhet itt már, ami akár csak megközelítené ezt. A nagyszerű GS-bronz már mutatta, hogy az állapot, az erő megvan, és a Super-G-ben ennek aranyérem lett az eredménye. Korona a királynőn! Lelki fejlődés eredménye azt hiszem, hogy tulajdonképpen pályafutása második felében nyer a szakági kristálygömbök után összetett világkupát, majd világbajnoki címeket, most pedig olimpiai aranyat. Hab a tortán ugyanitt Michelle Gisin bronza. És aztán egy újabb torta Marco Odermatt GS-győzelme! Eddig semmi sem sikerült itt neki, de most megnyerte nehéz körülmények között, és nála ez egy remélhetőleg hosszú sikersorozat kezdete csupán.

Mindkét sífutó-váltó az oroszoké lett. Önmagában egyik sem meglepő, de az hogy mindkettő az övék, és mindkettő nagyon magabiztosan, az meglepetés. A svéd lányoknak Karlsson rossz állapota miatt sajnos már a dobogó is csak egy Sundling bravúrral jött össze, a norvég lányoknak erre sem volt esélyük.

Biatlonban nincsenek ilyen fejfájásaik a norvégoknak: 2 sprint + 2 üldözéses = 3 arany, 1 ezüst, 2 bronz. Olsbu Röiseland megnyerte mindkettőt, míg a férfi üldözésesben a káprázatos Fillon Mallet tett arról, hogy ne minden a norvégoké legyen.

No, és!!! Liu Shaoang a döntőben már kiemelkedően nagy favorit volt, mert elhullott a többi nagy, plusz az egyes pályáról indult, nem lehetett probléma. Köszönet a nagyon fiatal Ivlijevnek is, aki nagyon gyors volt, de nem forszírozta túl, nem ment bele semmi őrültségbe, teljesen oké volt neki az ezüst.

Norvégia 9 arannyal az élen, jelenleg csak a németek tartják a lépést valamelyest (8), nagyobb hátrányban már USA és Hollandia (6-6). Érmek számában is norvég előny (21), az oroszok szépen tartják magukat a második helyen (17), aztán jönnek hárman 14-gyel, Ausztria, Kanada és Németország (Kanada továbbra is mindezt egyetlen arannyal!).