Rear Window

Két ezüstérem, két nagy teljesítmény, két érdemes győztes. Milák Kristóf 1:51-es időt úszott, úgyhogy nagy hiányérzetünk nem lehet, de Marchand, a földönkívüli, 28,97-es utolsó 50-et repesztett... A kardcsapat pedig legyőzte a legyőzhetőket, kikapott a koreaiaktól, szerencsére ez a döntő volt, így nagyszerű ezüst lett belőle.

Németh Nándor, 100 gyors, 4. hely, egy századra a dobogótól - a dicsőség és a fájdalom egy mondatban. Kapás Boglárka pedig egy elődöntővel befejezte hosszú és eredményes pályafutását, egy végtelenségig kedves, szimpatikus és céltudatos úszótól búcsúzunk.

A kézicsapat egy rettenetesen szerencsétlen utolsó 10-15 másodperccel győzelem helyett kikapott, és hát ott van még egy ki-ki meccs a franciák ellen, de azért nehéz szívvel teszünk arra fel mindent...

Megszületett minden idők legelső guatemalai olimpiai aranyérme (női trap), és megszületett Katie Ledecky 8. olimpiai aranyérme (1500 gyors). A sprinter-uralkodók: Sarah Sjöström és Pan Zhan Le. Sjöström hihetetlen módon 30 évesen nyerte meg azt az aranyat, ami korábban sokkal valószínűbbnek tűnt, de nem sikerült. Pan pedig egy nehezen értelmezhető, hatalmas világcsúcsot úszott.

És Marchand... 200 pillangó, 200 mell dupla, és mellen még a nagy csata is elmaradt, a jelenkor legnagyobbja, de mindenféleképpen a jelen, sőt talán minden idők legsokoldalúbb úszója.

Neki (is) köszönhetően másodikok az aranyak és az érmek számában is házigazdák (8 és 26). Kína, illetve az USA az élen (9 és 30).

Az Angola elleni meccset elveszthettük volna, megnyerhettük volna (meg kellett volna a végén...), iksz lett. Majd' minden a spanyol meccsen múlik, mindenesetre kevesebb hülyeség kell és a 8-10 perces rövidzárlatokról is le lehetne szokni. A Milák-enigma állapotjelentése: Nyilván felkészült (hol, hogyan, titok), az már látszik, jó formában van, és hogy ez 200-on elég-e az aranyra, holnap kiderül, egyelőre az igen felé billen a mérleg.

Az első asztalitenisz aranyat természetesen Kína nyerte, mondhatni, biztosra mentek, összetették a világ legjobb férfi és női játékosát, Wangot és Sunt, de azért a semmiből jött, kellemetlen észak-koreaiak megizzasztották őket. Daniel Wiffen a valaha első ír úszóaranyat szerezte. A 4x200-as gyorsváltó pedig elképesztő módon brit specialitás lett, nagyon készülnek rá, és be is jött nekik ismét.

A női tornacsapat trónjára visszakerült az Egyesült Államok, mert visszatért a királynő, Simone Biles, és ezzel megközelíthetetlenek lettek. Őrületes a hangulat a tornacsarnokban, de ilyet azért már láttunk-hallottunk, viszont ami a Grand Palais-ben van, olyat nem: hatezer ember tombol, énekel asszó közben, a vívás evolúciós ugrása.

Aranyak: Japán még az élen 7-tel, Kínának és Ausztráliának 6 van. Aranyak még nem potyognak, de az összérem termésben az amerikaiak már elhúztak, és alighanem innentől vissza sem néznek: 26 van, a franciák 18-cal, Kína 14-gyel jön.

Sajnos annak ellenére, hogy ketten is voltak a nyolc között, a négy közé már nem jutott magyar női kardvívó, ami azért kicsit fájt, csapatban, ami egyébként is a nagy erősségük, lehet javítani.

Emlékezzünk meg így három nap után a sportlövészetről, elképesztő döntők vannak, ma a pl. a női légpuskában 20 lövés után csak a szétlövés döntött egy 16 éves koreai és egy 17 éves kínai lány között. Ha már ez a két ország: az oly szép és nehéz topfavorit szereppel magabiztosan birkóztak meg a koreai íjászok, valamint a kínai szinkrontoronyugrók is. Ez utóbbiban Tom Daley az 5. olimpiáján az 5. érmét nyerte - most már tényleg végleg visszavonul.

Tornában a férfi csapataranyat Japán nyerte - ez önmagában nem egy csoda. Viszont Kína vezetett már toronymagasan, majd a legutolsó szeren, a nyújtón az egyik kínai valószerűtlen módon kétszer is leesett. És egy leesés még bele is fért volna, kettő már nem.

Az uszodában Summer McIntosh abszolút "Marchand-i" fölénnyel nyerte a 400 vegyest. Popovici egy úszó-thrillerben diadalmaskodott 200-on, ahol az első és a negyedik között 15 század volt mindössze...

Három nap után már érdemes ránézni az éremtáblázatra, ami nem is akármilyen egyelőre: Aranyakban Japán vezet (6), van 5-5 francia, kínai, ausztrál, koreai arany. Érmekben az USA már az élre állt (20), elképesztő, hogy a franciáknak 16 van, Kína és Japán 12-vel áll.

Egy negyedik hely férfi párbajtőrben, őszintén szólva reméltünk azért többet is, de nem Andrásfira gondoltunk persze. Ő kihozta a maximumot, délután a mázliból, este a pechből... Pupp Réka cselgáncsban ötödik lett, közel is volt az érem, meg távol is.

A női kézisek egy jellemzően valószerűtlen módon nyertek vert helyzetből Brazília ellen, ez nagy győzelem, fontos győzelem, de csupán egy lépés. A folytatáshoz van legalább egy igen pozitív lökés.

Lehet-e meglepőbb dolog annál, mint hogy csak egy Abe nyer aranyat? Uta döbbenetes meglepetésre még éremig sem jutott (legyőzője, az üzbég Keldiyorova fantasztikus dzsúdózással aztán végig is ment), Hifumi aztán nem kegyelmezett saját mezőnyének, és javított így a családi hangulaton. Többször is hajszálokon múlott, két szétlövés is kellett hozzá, és végül a koreai nők fennmaradtak az íjász-trónon. Leon Marchand minden idők egyik legnagyobb úszója lehet, gyakorlatilag már egyetlen olimpián is. Őrült fölény és könnyedség 400 vegyesen, ez az ember - egy delfin.

Elég valószínűtlen volt, hogy az első (és ráadásul ma egyetlen) magyar érmet az a Muhari Eszter szerzi, aki még csak nem is kvalifikált az olimpiára... De ha már besurranhatott, vívott egy tökéletes délutánt, egy dekoncentrált elődöntőt, majd egy drámai és szerencsés bronzasszót. Tatabánya!!!

A férfi kardozók fejre állására mondjuk azt jobb híján, hogy lassú felvezetés a csapatra... A férfi kézisek Egyiptomtól, a női pólósok Hollandiától kaptak ki - az elsőnek komoly követkézmenyei is lehetnek, a második talán nem fog sokat számítani.

Az első két aranyat Kína nyerte, a napi 13-at pedig 8 ország. Az úszóváltókban egy-egy az Usa-Ausztrália csata, de Titmus révén összességében az előny az ausziknál. A házigazdák is megszerezték első aranyukat, ráadásul a nemzeti sportban, rögbiben, ráadásul az isteni Fijit legyőzve a döntőben.

Azért ez, hogy a rögbiben már a megnyitó előtt eljutunk a legjobb négyig, ez egészen furcsa, viszont az, hogy így nagy figyelmet kapnak, az tök jó. Szuper és brutális sebességű és energiájú 2x7 perces villámmeccsek, hatalmas show. Új-Zéland sajnos kiesett, Fiji hála a szellemeknek, bent van.

A magyar női kézisek egy vállalható meccsel kezdtek a franciák ellen, és hát bőven vannak még javulási lehetőségek. A brazil meccs után okosabbak leszünk.

Holnap megnyitó, aztán szombaton nagyon durván beindul a nagyüzem.

Az 50 éves évfordulóra (megint) újraolvastam a Carrie-t - és hát mit is lehetne mondani, csoda, bemutatkozó regényként meg pláne. Emma Cline-nak a The Guest a második regénye, a Long Island-i milliomosok között lavírozó szélhámos lányról nagyon precíz, éles, erős. Kuang már a koncepcióval megvett engem: fantasy a nyelvről, a fordításról - és nem is okozott csalódást, cseles, okos. Kiemelendő még Ambrose mester szokottan részletes, olvasmányos műve, ezúttal a Lewis és Clark expedíciót vette nagyítója alá.

Szvoren Edina bátor vállalkozása lehetett volna melléfogás, lehetett volna semmilyen, ezek helyett az, hogy kortárs magyar írók bőrébe bújva ír egy-egy novellát fantasztikusan sikerült. A negyedév meglepetése az Optimisták volt számomra, mert nem csupán nem egy szocialista kurzusmű, hanem egy kimondottan érdekes és változatos, nagyívű történelmi regény.

BKV netes sorozatának tavaszig meglévő első jó 200 oldala igazi nagy mulatság: filozófia, humor, szex, abszurditás a szellemekről, akik itt repkedve figyelik az élőket. Seely egy másik kedvelt íróm, és az "egykori szuperhős hazatér vidéki kisvárosába" nem túl eredeti alapötletéből igen szórakoztató és fordulatos köteteket hozott ki.

Újra olvasva Az ellenállás melankóliáját, a zsigeri katarzis már nem volt meg, a részletek, a finomságok viszont most már jobban megvoltak - mestermű! Mint ahogy szinte tökéletes a Robespierre utolsó napját elképesztő mélységben, gazdagságban, értelmesen elemző, elmesélő könyv, fantasztikus teljesítmény.

Ellis új, "ál-önéletrajzi" regényét, az őrületbe csúszó tinédzser nihilt én nagyon élveztem, minden szándékos vagy szándék nélküli ürességével együtt. Fatalizmusért, nihilért, erőszakért Ellroynak pláne nem kell a szomszédba mennie, és fura módon már-már kényelmes közeg ez a megszokott izzasztó elmebaj. A Frankenstein új fordítása (Péter Ágnes gondos és értő műve) nyilván nem módosítja a korszakalkotó regény élvezetét, de érdekes összevetni a régi, Göncz Árpád félével.

MacIntyre annyi hihetetlen sztorit adott már nekünk, Szonja, azaz Ursula Kuczynski története még ezek között is különleges: A német, majd angol háziasszony, aki keresztül-kasul járta a világot, és közben rendkívül sikeres orosz kém volt, végül NDK-s, sőt össznémet nyugdíjas lett. Mind a világ-, mind a hidegháború, mind a kémkedés ott van Szekér Nóra kiváló tanulmányának hátterében is, de a négy zseniális tudós kapcsán leginkább a kicsinyes, színvontalan magyar állambiztonság kerül a középpontba.

A képregények közül egyet emelnék ki: Akkora flash, élmény, öröm, hogy még mindig van új X-Men, amit Chris Claremont ír, és jó, naná, szórakoztat és okos és izgalmas.

Az év legjobbja (ami sajnos egyben e is zárult): Succession

Szintén véget érő sorozatok, amelyek szintén korszakalkotóan jók voltak: The Great, Barry, Happy Valley

A legjobb új vagy (elvileg) one-shot sorozatok: The Last of Us, A Murder at the End of the World, One Piece

A legjobb folytatódó, de (nálam) még nem véget érő sorozatok: Yellowstone, Sweet Tooth, The Crown, The Marvelous Mrs Maisel, Somebody Somewhere, The Righteous Gemstones, For All Mankind, The Gilded Age, Fauda

Egyéb említésre méltóak: Copenhagen Cowboy, Lupin, Top Boy, A Spy Among Friends, Harley Quinn, Criminal Minds: Evolution, The Diplomat, Perry Mason, Supergirl, Deadloch, Ghosts of Beirut, Jack Ryan, Justified: City Primeval, Winning Time, The Fall of the House of Usher, Bodies, Loki, Our Flag Means Death, Slow Horses, Suburraeterna

Újranézések: Penny Dreadful, Sherlock, 24

A legjobb ázsiaiak: Hwarang, Jak-eun a-ssi-deul (Little Women), Ooku (The Inner Chambers), Gamera Ribāsu (Gamera: Rebirth), Dojeok: Kar-ui sori (Song of the Bandits), Yeolhyeolsaje (The Fiery Priest)

Szép hosszú lista, nem is próbálnék végig menni, csak szemezgetek.

McCarthy utolsó (páros)regénye egészen fantasztikus mestermű, 90 évhez közeledve egy nagyszabású, filozofikus, tudományos, történelmi, érzelmes, magával ragadó alkotást hozott létre. Dezső András magyar bűnügyi (eddig) tetralógiájának legjobb darabja a Portik-életrajz: fókuszált, összeszedett, alapos és végtelenül érdekes.

Nádasdy Ádám Tragédia-"fordítása" közelebb hozta hozzám a Madách-drámát, amire aztán szerencsésen rá is erősített a Katonában Székely Kriszta kellően invenciózus rendezése. Az új Krusovszky-regény témailag, ha persze nem is stílusilag Krasznahorkait idézte bennem, kiváló könyv.

Stephen King 2022-es sötét fantasy-ja nekem azt mutatja, hogy az öreg nem fárad. Ha kell egy nagyszabású mese a jó és a gonosz küzdelméről, pláne tinédzser fiúval, alkoholista felnőttekkel - megbízható magas minőségben szállítja. A spanyolviaszt már nem találja fel, nem is várjuk, bár éppen a fentebb említett McCarthy jó 10 évvel idősebben is megtette. 2024-ben lesz 50 éve, hogy a Carrie megjelent, és a világ megváltozott...

A Saga mielőtt újabb fél éves (?) szünetre ment volna, ismét ámulatba ejtett, felemelte lelkünket, összetörte a szívünket - csak a szokásos. Azért a 108-as fejezet, ami az utolsó lesz, ha igaz, még szerencsére nagyon messze van.

Elképesztő az alaposság, színvonal, olvasmányosság, ami Ungváry könyvét jellemzi - az ostrom dimenziói, okai, sztorijai, értelmetlensége, mind-mind nagyon érdekesen és részletesen vannak kifejtve. Egyéb történelem-gyöngyszemek: Tolsztoj utolsó napjaiból, heteiből kiindulva írt Baszinszkij egy ragyogó életrajzot. Szolzsenyicin Lenin zürichi éveiről, a forradalom előszobájáról nagyon szórakoztató dokumentumregényben írt (megnéztük a házat a Spiegelgassén).

A Bevezetés a szépirodalomba tulajdonképpen egy kultúrtörténeti jelentőségű műalkotás, ami néha fárasztó, néha fantasztikus, néha furcsa, de E.P. szövegei mindig élvezetesek. A Nádasdy-cikkgyűjtemény legnagyobb pozitívuma (a kiváló írások mellett) a többszöri kis betekintés a családba, a felmenők kalandos életeibe. Szécsi Noémi váratlan útra tért az "állatmesékkel" - jól sikerült!

Ami a külföldi fikciósakat illeti: Kuang lendületes fantasy-je nem tagadhatná, hogy Kína XIX-XX. századi háborúi adták a kiindulópontot. Osman a harmadik nyomozóklubos történetével nem mutatja a fáradás jeleit. Az Imperia a konstanzi zsinat alatt játszódva a félig fikciós kurtizán nagyívű kalandjait meséli el - az, hogy utána Konstanzba látogattam és a történelmi város mellett a modern Imperia-szobrot is megcsodáltam, az hab a tortán. Érdekes volt a Woyzeck továbbgondolása, a W. (láttuk Zürichben Büchner sírját és szülőházát is).

Képregényből nem jutott most sok, robog a Saga, érdekes fantasy-horror volt a Mercy és nekem néha kicsit zavaros, bár egyben hengerlő a nevető Batman.

Sok könyv, nagy és igen erős mezőny ebben a negyedévben. De még abból is kiemelkedik Tompa Andrea egészen nagyszerű regénye: Matyi/Tilda/Matild 50 éve az emberi történeten kívül Kolozsvárról, Erdélyről, a magyar-román viszonyokról és nem mellékesen a színházról is értékesen és értően beszél.

A Közöny joggal nagy klasszikus, a Katharina Blum is odatartozik, úgy vélem, és már lassan a Kis Magyar Pornográfia is annak nevezhető. Donoghue regénye egy fikció a Skellig Island meghódításáról, a személyes érintettség, az oda látogatás miatt különösen érdekes volt.

Az igazán zsáner-regények közül megemlítendő Yrsa újabb, talán még a korábbiaknál is jobb Erlendur-krimije, illetve Lőrinczy Judit izgalmas alföldi klíma-sci-fije.

Ami a non-fictiont illeti: Osztovits különös ötlete (egy "napról-napra" Petőfi életrajz) igen élvezetes, a soproni 1625-ös koronázás és országgyűlésről szóló tanulmánykötet rendkívül érdekes, a Queen-abc kellőképpen szórakoztató.

Kilenc év után ért véget a Manifest Destiny. Voltak közben kisebb hullámok, túlzottnak tűnő őrületek, de a vége, a lezárás méltó, kiváló, ragyogó volt. Erre a szintre (hatásban, jelentőségben) talán nem fog eljutni a Something is Killing the Children, én mindenesetre most kezdtem az első kötettel az eddig megjelent hatból, és ígéretes.

Rendkívül kiegyensúlyozott mezőny volt. A Csehov-összeállítás szomorú érzelmi többletét Morcsányi Géza halála adta. A regényekben eljutottunk a XVI. sz-i Münsterbe (Rakovszky) és Habsburg Császárság / Magyar Királyságba (Meighörner), a XIX. sz-i vadnyugatra (Obreht), a jelen Magyarországra (Kemény) és Izlandba (Yrsa és Arnaldur), no és a Stephensonnal a közeljövő klímahalállal fenyegetett Földjére.

Ami pedig a történelmi ismertterjesztést illeti: A 20-as, 30-as, 40-es évek világjáró amerikai újságírói; a csernobili katasztrófa; a mongoljárás (tatár...) és környezete; és a középkori muszlim birodalmak. Ez utóbbi két röpke fejezet Gibbon monumentális Decline and Fall...-jából, és már ennyiből is átjön egyrészt a XVIII. sz-i író zseniális tudása és ragyogó stílusa, másrészt a máig tartó hatása a történelmi non-fiction írásra, főleg ami az angolszászokat illeti.

Egy újabb szakasz zárult le a csodálatos Sagában, már az eposz második felében járunk, de azért kétségbe nem kell esni, sok vidám, szomorú, felemelő, letaglózó pillanat vár még ránk. A 11-es Dredd gyűjtemény különlegessége egy szokatlanul hosszú, 26 progos történet volt, ami nagyon izgalmas ritmusváltást hozott. Tim Seely-től pedig néhány év után jó volt olvasni valamit újra, a kellemesen beteg Hack/Slash második kötetét.

Az év legnagyobb meglepetése és egyben legjobbja: Station Eleven

A folytatódó vagy éppen befejeződő sorozatok legjobbjai: Better Call Saul, Peaky Blinders, Stranger Things, Euphoria

Egyéb kiemelkedő folytatások: Gomorra, Marvelous Mrs. Maisel, The Righteous Gemstones, Bridgerton, Barry, Gentleman Jack, The Boys, Westworld, For All Mankind, Entrapped, Babylon Berlin

Sok jó új sorozat vagy éppen mini volt, de korszakváltó, kimagasló talán nem. Ha mégis kell első vonalat mondani, akkor: Inventing Anna, House of the Dragon, Irma Vep, Wednesday, Andor.

A második vonal, de még mindig jó: Reacher, Somebody Somewhere, The Gilded Age, Winning Time, We Own This City, Rogue Heroes, Paper Girls, Dahmer, Hawkeye, Ms Marvel, The Peripheral, Treason.

Végül pedig a legjobb ázsiaiak, külön kategóriába tenném őket: Jigeum Uri Hakgyoneun, Squid Game, Ai-naki mori de sakebe: Deep Cut, Isanghan byeonhosa uyeongu.

A Három nővér Morcsányi Géza új, kiváló fordításában is az az örök időkre szóló remekmű és világítótorony, amilyennek ismertük. Bauer nagyszabású Mozart-életrajza néhány furcsa dramaturgiai megoldástól eltekintve nagyon jó. Sokkal rövidebb, de szintén igen informatív a BFI könyvecskéje a Searchers-ről, ami után nagyon érdekes volt újranézni Ford mesteri filmjét.

A Bitter Sun egy végig izgalmas thriller, amiben a kiskamasz főszereplők brutális bűncselekmények labirintusában próbálnak emberek, illetve életben maradni. A Minden kémia egy vidám/szomorú regény egy ragyogó eszű kémikusnőről. A The Ministry for the Future nyilván klímakatasztrófás napjaink egyik alapműve, ami komoly optimizmusról tanúbizonyságot téve kiutat, kiutakat is mutat. Ma Jia érdekesen felépített, a történetnek többször nekifutó kémregénye váratlan élmény. Nádas Péter meglepetésként érkező időskori, hömpölygő faluregénye másképpen, de szintén játszik a nézőpontokkal, a narrációval.

A Saga korszakos csoda, szívbemarkoló, lélekemelő, hasunkat fogóan vidám, könnyünket törlően szomorú. A Criminal sorozatban egy különösen nagyszerű kötet érkezett, Millar sztorija az utolsó nagy kisöprésre induló öreg titkos ügynökről szintén kiváló volt.