Rear Window

Bogi nagyon készült a 05-ös időre, kellett is volna az éremhez, de sajnos most nem jött, most sem, lehet, hogy egyszerűen nincs benne. Nem tudom, meddig folytatja még, nehéz, de kellemes döntés lesz. Hosszú is befejezte ma az olimpiát úgy, hogy háton még a 16 közé sem jutott(!), így egy 5. és egy 7. hellyel zárt. Felértékelődik utólag Shane Tusup edzői munkája, illetve kettejük páros munkája.

Biles visszalépésével is az USA-é lett a női egyéni összetett. Sunisa Lee átvette a stafétabotot, és gyakorlatilag "csupán" annyit tett, hogy nem hibázott a döntőben. Caleb Dressel megnyerte első egyéni aranyát. Hogy lesz-e még, az Miláktól (is) függ, két nap múlva az úszóversenyek egyik legnagyobb döntőjét vívhatják. A nemzeti csatát a női egyes pingpong-döntőben Chen nyerte Sun ellen, a nagy ellenfél Ito a harmadik, teljes papírforma. Említsük meg az evezést, ahol eddig 10 számban 9 ország nyert, ami hihetetlen, és egyedülálló a sportágak között.

Folytatódik az őrület az aranytáblán: a judónak köszönhetően még mindig élen a japánok, 15-tel, holtversenyben Kínával. USA: 14. Érmekben araszol elfelé az USA, 38-31 Kínával szemben. Harmadikak az oroszok 28-cal. Érdekesség: a britek 6. ill. 7. helyen, egyelőre messze a dobogó, bár a második hetük erősebb szokott lenni talán.

Tudtuk, hogy megnyeri Milák, tudtuk, hogy fölényesen, kérdéses csak az idő volt. Ilyen-olyan koncentrációs okok miatt világcsúcs nem lett. Lesz máskor, akár 1:50-en belülre is mehet. Kenderesi negyedik itt, ez neki nagy csalódás. Tóth Krisztián az egyik legmegbízhatóbb magyar sportoló, valamit mindig hoz, most egy brutális harcok árán kiküzdött bronzot. A férfi kardcsapat is bronzérmes, egy igazán kiélezett meccs volt a háromból, az sajnos el is ment. A női pólósok USA-verése történelmi tett, de persze egyelőre a jóérzésen kívül nem jár érte semmi. Jövő héten már járna...

Kerékpár időfutamokban fölényes holland és szlovén győzelmek. A rögbit nagy örömünkre megint megnyerte Fidzsi. Ohashi duplázott vegyesúszásban, az mindig nagy dolog. Katie Ledecky-t pedig nem kell még leírni, csak-csak megszerezte pályafutása hatodik aranyát. Az elvesztett csapat után a férfi egyéni összetett már Japáné lett, Hashimoto révén. A legelső 3x3-as kosáraranyokat az olimpiák történetében az USA és Lettország nyerte.

Elképesztő, de még mindig élen aranyakban Japán, 13-mal, Kína 12, USA 11. Érmekben USA-Kína-Oroszország, 31-27-23.

Vas Blanka világklasszis lesz (melyik szakágban? többen is?). Montiban olimpiai 4., 19 évesen, az valami fantasztikus! Ahogy Bragmayer Zsanett 12. helye triatlonban is szuper.

Észt arany női párbajtőrcsapatban, német természetesen a díjlovagló csapatban, az oroszok tornában a férfi után a női csapatot is megnyerték, megint a régóta stabil uralkodókat letaszítva (és nem csupán Biles miatt), Japán pedig behúzta a softballt, ami az egyik legfontosabb nekik.

És ezzel, láss csodát, Japán még mindig vezet aranyakban, 10-zel, USA és Kína 9. Érmekben viszont az amcsik már az élre léptek, és aligha távoznak onnan. 25, míg Kína 21, Japán és az oroszok 18.

Természetesen ha Márton Anna térde működőképesebb, akkor sem feltétlenül győzi le Velikaját, vagy akár a bronzért Brunet-t, de sokkal reálisabb lett volna az esély. Kár ezért, de ott a csapat, és ha neadjaég az sem, akkor majd a harmadik olimpiája... Nagyszerű a gyorsváltó országos csúcsos 5. helye, még inkább Bicsák 7. helye triatlonban. (Ahol norvég győzelem lett, megerősítve az állóképességi sportágakban elért előretörésüket).

Nagy izgalmak után az orosz férfi tornacsapat legyőzte a két ázsiai nagyhatalmat. MVP bukása után Tom Pidcock nyert mountain bike-ban, így az Ineos kettőből kettő eddig kerékpárban. Még nagyobb brit bravúr a szinkron toronyugrásban, ma nem voltak a kínaiak tökéletesek, nem úgy Tom Daley-ék. Elmaradt a várt, papírforma kínai arany a műugrás mellett női súlyban és (horribile dictu) pingpongban! Elvesztették a vegyespárost a már a negyeddöntőből is csak kb 7 meccslabdát hárítva továbbjutó, de valami fantasztikus küzdőszelemmel és küldetéstudattal rendelkező japánokkal szemben. Ito Mima és Mizutani Jun nemzeti hősök lettek.

Ennek is köszönhető, hogy vezetik a házigazdák az aranyversenyt, 8 darabbal! (USA 7, Kína 6.) Érmekben Kína-USA-Japán a sorrend: 18-14-13.

Fog még sok mindent nyerni Siklósi életében, reméljük, hogy olimpiát is. Ez most egy hatalmas lehetőség volt, de ennek a franciának tényleg ihletett napja volt. Ezen kívül 4-5-6. helyek, no meg két vereség csapatban, egy várt és egy kevésbé várt. A póló jó lesz, a kézi jobb volt a vártnál, de az sem volt elég.

Az Abe testvérek egy óra alatt nyertek egy-egy dzsúdó aranyat, ez sem akármi. Óriási meglepetés női kerékpárban és férfi 400 gyorson, óriási papírforma műugrásban és íjászatban. Amerikai győzelem női tőrben, ott is megérkeztek. Holnaptól pedig indul az éremtáblázat-követésem.

Triplázás. Harmadszor nyert kard egyéniben. Nehezen értelmezhető. Minden idők egyik legnagyobbja, bármiben. Egy nehézkes meccs volt csak, annyi meg azért kell, csak az érzés kedvéért.

A napi 11 aranyból 7 Ázsiába került. Persze ez a sportágak első napi elosztásából is következik, de akkor is. Közte vannak a koreai íjászok is, egyből egy, gyakorlatilag két gyereket indítottak a mix csapatban - elbírták a kötelező terhét.

Az országúti kerékpár mezőnyversenyét Richard Carapaz nyerte, ami elképesztő, mint ahogy az is, hogy mindhárom dobogós hatalmasat alkotott még egy hete a Touron.- hát lendületben maradtak...

Az új Krasznahorkai-regény nagyon jó. Érdekes váltás, hogy a korábbi nagy lélegzetű regényeivel ellentétben ez nem Magyarországon játszódik, de a stílus, az olvasó elvarázsolása változatlan. Egy másik magyar óriás posztumusz gyűjteménye a hasonló cikkek egymásutániságával az élvezet mellett sajátos bepillantást is enged EP gondolkodásába, fixa ideáiba.

A Thalberg-életrajz kiválóan mutatja be a klasszikus Hollywoodot, és benne a legzseniálisabb és legnagyobb hatású producert. Stephen King nagy újdonságokkal meglepni már nem tud, de a jól ismert elemekből, stílusból még mindig ki tud kerülni valami igen szórakoztató és izgalmas.

3 sci-fi jutott a negyedévre: Stephenson régi regénye sok mindent felvillant a legnagyobb műveinek zsenialitásából. Campbell rendíthetetlenül halad előre az elveszett flotta eposz-folyamban, és nem érzek visszaesést. Timothy Zahn nagy teremtményének, Thrawn admirálisnak az eredettörténetét írta meg, magas színvonalon.

Snyder nagyon tud Batmant írni, a Last Knight pedig különösen szuper lett. A Lazarus szépen és csodás szinten halad. Kelly Thompson nagyon jól vette át a Jessica Jones örökséget, ezt most újból bizonyította. Dredd pedig soha nem okoz csalódást.

Az ukrán-amerikai szerző könyve Csernobilról részletes, olvasmányos, érthető, izgalmas - ahogy kell, nagyszerű. A Nibelung-ének fordítása monumentális és nagy fantáziát igénylő munka. Márton Lászlónak voltak furcsa megoldásai, de végül is azokkal is csak újabb rétegeket rakott a hatalmas kultúrtörténeti eposz élvezetéhez. A jegyzetek pedig fontosak és kiválóak.

A High Noon kedvenc filmjeim egyike. Frankel átfogó műve minden részletre kiterjed: alkotók, előzmények, forgatás, utóélet, filmipari és politikai háttér. Beth Lewis egy disztopikus jövőbe helyezi a fiatal lány nyugat-kanadai kalandtörténetét. Első regényhez képest kifejezetten kiforrott, nagyon jó kis zsáner-sztori.

A többi közül még kettő: Komoróczy tanár úr régebbi cikkeinek ez a gyűjteménye nagyon érdekes, világos, élvezetes. Dezső András a maffiózós könyv után hasonlóan alaposan és olvasmányosan dolgozta fel a hazai kokain-történelmet.

Végére értem Fraction 4 kötetes Hawkeye-sorozatának. Egészen fantasztikus volt az egész, a zárókötet a kicsit formabontóbb sztorikkal pedig tényleg csúcs.

A Manifest Destiny is azt hiszem, közeledik a lezáráshoz, már a hetedik kötetnél tart, és szerencsére nem fárad, nagyon jó továbbra is.

A pandémia több időt adott a sorozatnézésre is, ezek voltak a legjobbak, legemlékezetesebbek, három csoportban. (Azokon belül nincs sorrend.)

Top minőség: Marvelous Mrs Maisel (első két évad, ragyogó szöveg, nagyszerű humor, csodás Rachel Brosnahan), Babylon Berlin (3. évad, továbbra is elsőrangú), The New Pope (az utolsó pár epizódra, Jude Law visszatérésével érte el a csúcsot megint ez az őrült sorozat), Bimilui Soop (Stranger, 1-2. évad, az év meglepetés-kedvence a csavaros, kemény, kiváló koreai krimi), The Queen's Gambit (Anya Taylor-Joy brillírozik egy sakkozós sztoriban, ki gondolta volna, hogy ilyen jó), The Crown (4. évad, Thatcherrel, Dianával, szuper, mint mindig), Suburra (záró évad, méltó lezárása a véres, kőkemény, elképesztő római eposznak)

Nagyon jó: Homeland, Westworld, Perry Mason, The Boys, Yellowstone, The Alienist, Gangs of London

Nem csúcsminőség, de szívemhez közeli: The Last Tycoon, Hollywood, Tian sheng chang ge (The Rise of Phoenixes)

Mivel nagyon szűkmarkú és szigorú vagyok a 10-eseket illetően, ezért tulajdonképpen a 9,5-et gyakorlati maximumnak is vehetjük. És ebből a kategóriából volt 3 könyv és 1 képregény ebben a negyedévben. Most csak ezekről lesz szó.

Otto Friedrich elképesztően átfogó, mély, szórakoztató, informatív könyve Hollywood korszakfordító évtizedéről, a 40-es évekről hatalmas mű. Mindent tud, kiválóan ír, és persze a téma is nagyon érdekel engem. Alap. Tolnainé Kassai Margit memoárja az év egyik nagy meglepetése számomra. Német bevonulás, vészkorszak, nyilas hatalomátvétel, Budapest ostroma - ezek kellős közepén ennyi humorral, könnyedséggel írni, az életet, vagy éppen az abszurdat megtalálni a borzalomban, az kivételes. Természetesen érezzük a szándékos távolságtartást a stílus mögött, teljes komolysággal és tragikummal nehezebben lett volna feldolgozható számára mindez. Greene klasszikusa nem öregedett szerencsére. 50-es évek eleje, az Indokínai háború, kémek, újságírók, szeretők - mestermű. Ahogy illik, zsánerirodalomként és "magas" irodalomként is példát és utat mutat.

Véget ért a Paper Girls, ami a 80-as évek Clevelandjéből előre-hátra is ugrált, akár ezer éveket, dimenziókat lépett át, és közben képes volt arról szólni, ami miatt imádható volt: Négy tini lány alakuló barátságáról, kamaszságukról, változásukról. Az utolsó kötet csodálatos utolsó epizódja visszatér a kezdetekhez, és édesbúsan lezárja ezt a rendkívüli történetet.

Nagyon megérdemelten az élen Stacy Schiff fantasztikusan részletes, meglepő, szórakoztató könyve a salemi boszorkányperekről, és annak kapcsán a XVII. század végének New Englandjéről, a puritánokról és elsősorban az emberi természetről. Óriási.

A West of Sunset F. Scott Fitzgerald utolsó, hollywoodi időszakáról egy kiváló regény. Gablé befejezte a Waringham sagát, talán a leggyengébb könyvvel. Brandon Hackett (Markovics Botond) biztos kezű, tényleg nemzetközi szintű sci-fi író, nyugodtan kijelenthetjük. Kárason rövid és intenzív regénye egy izlandi halászhajó jeges kalandjairól jó, de ami a leginkább kiemelendő, az Patat Bence ragyogó fordítása. Kontraszt lehet az öreg Forsyth mester új, igen aktuális regénye, melynek fordítása messze nem olyan hibátlan. Szilágyi Istvánt végül mindig érdemes olvasni, még ha új regényében jobban el is veszik a végtelen párbeszédes filozofálgatásban, mint az kényelmes volna.

A boszorkányokon kívül még két non-fiction volt: Gribbin röviden vázol fel néhány kvantumfizikai elméletet - felvillanyozó kirándulások a laikusok által szinte felfoghatatlanba. Lukács György moszkvai bebörtönzésével kapcsolatos dokumentumok érdekes bepillantást adnak történelembe, filozófiába.

A Fraction-féle Hawkeye annyira speciális és annyira szórakoztató, hogy minden oldala egy élmény. Ez utóbbi persze a Lazarusról is elmondható, egész más világ, egész más stílus, de szuper színvonal szintén. Vártam sokáig a Bendis utáni Jessica Jones-szal, de megalapozatlan volt egyelőre a félelmem, Kelly Thompson nagyon szépen vitte tovább a lángot.

Különleges negyedév, a vírussal, a lockdownnal, a home office-szal, ami végül a filmek/sorozatok terén hozott nagyobb felfutást, nem az olvasásban. Így is szép a lista. A Völsunga saga önmagában is egy elképesztő, "trónok harcás", véres, fordulatos történet. A kultúrtörténeti kapcsolatok, különösen a Nibelung-énekhez, aztán még érdekesebbé és izgalmasabbá teszik. Ha már kultúrtörténet és történelem: A német professzor Mezopotámia-könyve kiváló volt, mint ahogy a posztumusz Rajk-beszélgetőkönyv is.

A Hyperion egészen fura: Egy Canterbury mesékre, no meg Keatsre felhúzott sajátos sci-fi, nagy-nagy tudással megírva. Helen MacInnes második kémregénye hatalmas szakértelemről és írókészségről tesz tanúbizonyságot.

Howard Hughes a XX. század egyik legkülönösebb, ellentmondásosabb üzletembere volt: Mérnök, feltaláló, pilóta, filmmogul, nőket gyűjtő playboy, magán titkosszolgálatot működtető hatalom - és mindezek mögött a súlyos pszichés és fizikai betegségek. A könyv nagyon alapos és felkavaró. Dezső András különben nagyszerű sztorijai a kicsit savanyú, de miénk-szerű magyar maffiózókról csak a nehezen követhető elhallgatások és név nem kiírások miatt marasztalható el.

A képregények közül az első kettőt említeném meg. A Brubaker-Phillips kettős hihetetlen módon termeli újra és újra ezeket a hard-boiled, néha misztikusabb, néha noirosabb sztorikat, és ez is hozza a magas színvonalat. Hickman brutálisan grandiózus új X-Men világába éppen csak belépünk az első bő 200 oldallal, eddig rendben van.

Két trilógia befejező része az élen. Liu hatalmas léptékű sci-fi története a harmadik részre érte el a csúcspontját. A nagyobb méret nem jelentett eldagályosodást, hanem a térben, időben, gondolatban való még további kiteljesedést hozta el. Ellroy Underworld USA történelmi noir trilógiájának zárlata egy gyönyörű paranoiás lázálom, jobbnál-jobb pulp-karakterekkel.

Harmadik rész a Merész is, de az Elveszett flotta sorozat ezzel még csupán a feléhez ért. Nehéz látni, hogy mi lehet itt még három kötetben, ez a bizonyos viszont igen jó lett. Jópofa a francia Rufin fantáziadús Benyovszky regénye.

Rendkívül érdekes, néha meglepő és sajnos rövid Amaryllis Fox ex-CIA tiszt könyve. Sok újdonsággal szolgált a Gestapóról szóló kis kötet, amit még Dachauban vettem. Kiss Sándor tanulmánya az angolszászok történelméről pedig még annál is több újat mutatott.

Nem tervezett Rucka-túlsúly az elején: A Lazarus nem tud csalódást okozni, igazi varázslat. A Wonder Woman gyűjtemény pedig trükkös szerkezetével a szórakozás mellett gondolkodásra is készteti a gyanútlan olvasót. Váratlan öröm a kellemesen klasszikus stílusú a 70-es évekbeli Conan képregények szép válogatása.

Kiemelkedő: Chernobyl (az év meglepetése, az év sorozata), Veep, Stranger Things, Suburra, Gomorra, Succession, Fleabag

Nagyon jó, de ilyen olyan-okból elmaradva az előbbiek tökéletességétől: Line of Duty, Peaky Blinders, Jessica Jones, Watchmen, The Crown, The Mandalorian, Barry, Big Little Lies, Veronica Mars, Supergirl, Mindhunter, The Deuce, The Righteous Gemstones, Mrs Wilson, True Detective, Killing Eve

A Menny és pokol trilógia az év legjobb regénye volt, nem kérdés, elképesztő nagy mestermű, a zárókötet is csodálatos volt.

A további említésre méltó fikciós művek: Le Carré nem fárad, az abszolút jelenben is ugyanolyan pontos és lényegrelátó, ami a kémkedést, a politikát és az ezeket művelő gyarló embereket illeti. Miller nagyszerűen, hatalmas tudással meséli újra Patroklosz szemszögéből a trójai háborút. Kiváló Winslow nagyszabású és kegyetlen tablója, érdekes a Crouch-regény, és bemutatkozásként meglepően rendben lévő és összeszedett Mucha Dorka Puncsa.

Ragyogó történelmi művek voltak a negyedévben: Mary Beard klasszikusának a római birodalomról egyetlen hibája van csak, az, hogy nem kétszer olyan hosszú. A Shadow Warriors kiváló összefoglaló a második világháborús brit, francia, amerikai női ügynökökről. A Desert Queen pedig egy általam régen várt életrajz Gertrude Bellről. (Irak aktuális megszűnése tulajdonképpen szomorú aktualitással is szolgál a 100 évvel ezelőtt történteknek.)

A belga Gunter Hauspie izgalmas ötlete nagyon látványosan és egy igen szép kötetben valósult meg: Rubens életét és művészetét a helyszínek alapján követi végig, sok képpel, térképpel, magyarázattal.

Azt kell, hogy mondjam, bejött a váltás a Lazarusban a hosszabb formátumra. Annyira jó a sztori, hogy örömteli többet kapni egyszerre. Brubaker Catwomanje ahogy halad előre, mindig jobb lesz. A Matador pedig egy fura, meglepő krimi Miamiban.