Nem láttam a 70-es évek közepénk Steelers-ét, nem láttam a 80-as évek közepének Bears-ét, alig láttam a 2000-es Ravens-t. Így számomra a zsinórmérték a 2000-es évek közepének Steelers-e volt eddig: Harrison, Woodley, Timmons, Taylor, Farrior és persze Polamalu. Ez most változhat.

Richard Sherman azt mondta, hogy ha két hetük van készülni az ellenfél offense-éből, akkor ők verhetetlenek. Mindig tudták, hogy melyik downnál, hány yardnál mi következik. Bobby Wagner (személyes kedvencem) szerint ők tulajdonképpen azt várták, hogy nulla pontra hozzák le a Super Bowlt... A védekezés, amit a Seattle Seahawks a mostani idényben bemutatott, és ami a Super Bowl-on a Denver földbe döngölésével érte el a csúcspontját, az hatalmas örömet, sőt boldogságot okoz a magamfajta defense-imádónak.

Ez a 4-3, cover-3 defense, amit Pete Carroll összehozott az elmúlt években, rettenetesen gyors, rendkívül kemény, végtelenül lelkes, végsőkig összetartó és félelmetesen magabiztos. A rutinosabb falemberek mögött csupa másod-, harmad-, negyedéves fiatal játszik, ezért is döbbenetes, hogy máris a tökéletességnek egy történelmi szintjére jutott el a csapat. Arról nem is beszélve, hogy a játékosok többsége máshol nem kellett, akár drafton, akár már a rosterben, és Carroll (valamint John Schneider general manager) talán az ebből eredő éhséget, bizonyítási vágyat is a megfelelő csatornába tudta terelni. Posztra szerződtettek, hozzáállást, játékkedvet, harci tüzet szerződtettek. Sherman, Chancellor, Wagner, Smith, Wright, Mebane, Clemons, Bennett, Avril, Thomas, és a többiek új korszakot nyithatnak az NFL-ben.

Nyilván a rendszer egy az egyben nem másolható, a tudatosság, a stratégiai gondolkodás, a hit és a szenvedély azonban olyan eszközök, amikre máshol is nagyobb figyelmet fordíthatnak a jövőben. Ez a csapatépítési filozófia, valamint a védelem középpontba állítása mondatja azt velem, hogy nagyon jót tett a sportágnak a Seahawks győzelme, és ilyen győzelme.