Nem vagyok nagy Marilyn Manson ismerő, de azt tudtam, hogy az egyház tiltakozása MM soproni fellépésem kapcsán egy oltári nagy butaság, ostoba önki, tudatlanság a köbön. Mindenesetre reklámnak jó volt... Tele is volt a Lővér-kemping.
Bevallom egy bohóc showjára vártam, helyette azonban az volt az érzésem, hogy egy hatalmasra nőtt frusztrált és lelki beteg gyermek fájdalmait látom. És mindez tetszett nekem, élveztem (akár játék volt M-nak, akár belülről fakadt). A kissé talán fáradt rockműsort néha felülírta ennek a különös figurának a nyomasztó, izgalmas és zavarbaejtő jelenléte, ami mindenképpen oda tudta kötni a magamfajta nem hozzáértő és nem rajongó nézőt is. Jelentős, fontos, jól kitalált szereplője a rock (pop) zenének.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.