Csak annyit hozzá, hogy a memorial service (show) meglepően nyugis és az általam vártnál kevésbé nyálas volt, jobb és rosszabb dalokkal. Amerikai volt, hollywood-i, naná. Gordy és Magic sztorijai igazán jók voltak (Magic egyébként is nagy kedvenc), Shields kedves volt, az aktivisták (Sharpton tiszteletes, a King testvérek) úgy beszéltek, ahogy az elvárható, mégha innen nézve fura is lehet sokaknak.
Ami meg a családot illeti: az életük a reflektorfény, a színpad, most sem riadtak vissza, napszemüvegben sorakoztak, ölelgettek a férfiak minden megszólalót, nem éreztem visszásnak. A meglepetést a gyerekek jelentették, hiszen nagyon rejtve voltak születésük óta, most meg megjelentek, láthattuk őket. (Értelmetlen volna belemenni, hogy mennyire különös a hatalmas fekete családban a 3 fehér gyerek...) Normálisnak tűntek, a leány különösen jófejnek, a két mondata a végén pedig szép, bátor és megható volt, azt meg nem merném megítélni, hogy mennyire volt okos és helyes dolog odaengedni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.