Clint Eastwood első (és talán legjobb) western-rendezése a Fennsíkok csavargója. Nem meglepő módon a film mintha Sergio Leone és Don Siegel szerelemgyermeke volna, nem csekély japán beütéssel. A hős (Clint maga) megérkezik a kisvárosba, elég hamar megöl 3 embert, és megerőszakol egy nőt - és ez csak a kezdet.
A város felbérli őt, hogy védje meg őket a börtönből visszatérő banditáktól - akik anno halálra korbácsolták a seriffet a városlakók aktív vagy passzív közreműködése mellett. Sötét, cinikus, fájdalmas történet, aminek extra kísérteties hangulatot kölcsönöz a város vörösre festése, és persze maga az idegen, aki sehonnan jött, sehová tűnik, szellem volt-e, a bosszú angyala, a halál követe?
Eastwood helyszínen, egy gyönyörű tó partján forgatta a filmet, ami a kiváló kameramunkával megsegítve tovább növeli az éteri, költői, abszurd és kísérteties hatást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.