Nagy feladat, hogy hat nappal kezdem... Nem kevés sajnálatos rendezési baki mellett főleg hatalmas versenyek voltak, ezekre fókuszálnék, már legalább is azokra, amik leginkább megfogtak. Először a lényeg: három "darling"-om mindegyike megszerezte, amiért jött (és még folyt. is köv.-het).
Magdalena Neuner "mit Ansage". Még januárban (azt hiszem Antholzban) azt mondta: Olimpiát akarok nyerni! A sprint ezüst után azt mondta: Az üldözésest meg fogom nyerni! Szokatlan európaitól az ilyen nyílt önbizalom, de ennek a wallgaui lánynak még ez is jól áll. Még a korábbinál is elképesztőbb futóformába lendült idén, és a lövészetén is végre meglátszik a technikai és mentális képzés. 23. születésnapja után pár nappal már mindent címet megnyert, amit lehet a sportágban, és még hol van a vége. Egyéni indításos elejét kicsit átaludta, de aztán jó volt, tömegrajt és váltó még két nagy verseny lesz.
Charlotte Kalla helyzete egy fokkal nehezebb, hiszen kevesebb versenyszámban van lehetősége érmet nyerni: a legnagyobb esély a 15 km szabadstílusban volt, és hozta is, majdhogynem ellentmondást nem tűrően. Tulajdonképpen csak a feltámadott Smigun volt veszélyes. Nagy futás volt, nagyon örültem ennek is. Ha szerencsésen alakul számára a többiek taktikázása, akkor ma az üldözésesben is ott lehet a dobogón, a váltó meg nagyon nyitott.
Lindsey Vonn nem kis nyomást helyezett magára: hatalmas favoritként, fájós lábbal, pont a lesiklással kellett kezdeni, aminek megnyerése számára mindenek feletti cél volt. És hozta. Utólag szerencsésnek lehet mondani, hogy egy eszementen nehéz és kegyetlen pályát készítettek, amelyen nem véletlenül csak a két kellően őrült amerikai és (hibájáig) Pärsson tudott jól síelni. Vonn menete a női lesiklás történelmének egyik abszolút csúcspontja volt. Miután tegnap a kombit elcseszte, a super-G-ben marad a legtöbb esélye még, és ott is favorit, nem kérdéses.
És néhány más röviden:
Biatlon: Hat szám, hat ember, öt nemzet, kettő óriási meglepetés. Nagyon nehezen kiszámítható bármi is. A norvégek feltámadtak tegnap, oroszok sehol (ez lehet, hogy így is marad), osztrákok is elmaradnak eddig, de ők a váltóban robbanhatnak. Na és a svéd nők: Helena Jonsson formaidőzítése világkupa-vezetőként egyelőre értelmezhetetlen.
Sífutás: Marit Björgen nyert, a norvég férfiak buktáját ez ellensúlyozza, de utóbbiakat se írjuk le, van még sok szám. Petra Majdic törött bordás, hősies bronza pedig eposzi volt. Nyer-e aranyat Kowalczyk? Van még két esélye, de mindegyik nagyon kemény feladat. Lukas Bauer meg nagy király lehet a szabadstílusú formája alapján.
Alpesi síben még korán vagyunk, síugrásban és északi összetettben egy-egy szám volt, amit a két idei csúcsmókus meg is nyert.
Egyéb honorary mention-ök: Sablikova költőien esztétikus gyorskorcsolyázása. A snowboardosok stílusa, őrültsége, lazasága; kőzülük is legfőképpen Shaun White földönkívüli repkedése, és a hihetetlen egyéniség, a jótékonykodó, modellkedő, Vermont büszkesége, a most ezüstérmes Hannah Teter.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.