Pár dolgot tanultunk ebből a vártnál talán kevésbé sikeres vb-ből:
1. Nem igazán lehet 2-3 héttel egy EB vagy egy USA-bajnokság után ismét csúcsformában lenni. Nem is kell persze, jól jött az a kiváló eindhoveni szereplés, valamint Katinkának is fontosabbak az egyetemi úszó és tanulmányi kötelezettsége. És látszik bennük a nagy potenciál.
2. Meg kell találni a médiának, az edzőknek és magának Cseh Lacinak is a helyét. Vegyesen nem a győzelem a cél, hanem a dobogó, így kellene hozzáállni. Az amerikaiak, különösen az überschwimmer Lochte, megfoghatatlanok. Okosan, eszerint kell London felé tekinteni.
3. A rövidpálya nem a miénk. A fordulók, a víz alatti 10 méterek speciális felkészülést igényelnek, és nem árt a megfelelő testfelépítés sem, ami viszont az alapcsapatból Gyurtának és Jakabosnak van csupán. De nekünk az 50-es medencére kell készülni a következő másfél évben úgyis. Fordulókon persze ott is érdemes javítani, meg a kipillangózáson, de jó, hogy az úszásnak nagyobb a szerepe. Lesz Londonban vagy 12 szám, amiben éremeséllyel megyünk, ez egészen fantasztikus, becsüljük meg, szurkoljunk, szeressük őket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.