Miután pár hete megremegtem egy kutyafüle 4.6-os rengéstől, már azt sem tudtam elképzelni, milyen lehet 5-6-osokkal nap, mint nap együtt élni. Most pedig jött ez a megaföldrengés, ami a japánokat is megdöbbentette, amikor nem csupán reng és ráz, hanem tép és cibál is, sosem látott erővel. Ettől minden egyes ország elpusztult volna, de Japán emberileg, társadalmilag és építészetileg olyan szinten felkészült, hogy egészen elképesztően élték ezt túl. Nem úgy a rákövetkező cunamit. Egy repülőgép sebességével érkező óceánt nem lehet megállítani. Erre még a japánok sem tudtak felkészülni, bár kétség nem férhet hozzá, hogy nagy változások lesznek náluk a cunami-védelemben is.
Nincs szebb, félelmetesebb, lenyűgözőbb, megnyugtatóbb, kiszámíthatatlanabb, veszélyesebb és fantasztikusabb a természetnél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.