Zhang Ziyi talán eddigi legjobb alakításait nyújtja ebben a 3 szerepben. Mo, a filmsztárocska, akit ejt az őt felfedező és felcsináló mágnás. Li, a lánya, a lelkes ifjú kommunista, aki meddő, és lassan megőrülve öngyilkosságba kergeti a férjét. Hua, Li fogadott lánya, akit bár elhagy a férje, de végül is ő az, aki igazából állva marad és talán a boldogság várja, miközben lassan egy új Kína születik. Méltó társa Joan Chen, a két nő viszi a hátán a filmet.
A 30-as, az 50-es és a 70-80-as évek Shanghai-át is biztos kézzel ábrázolja Hou Yong, és a 3 történet repetitív elemei sem zavaróak szerintem, sőt fontosnak is érzem, hogy így ábrázolja a 3 generációt.
A hosszú vajúdási és szülési jelenet a végén, a zuhogó esőben pedig (úgy vélem) helyet követelhet magának a filmtörténelemben.
(brownhouge-ról újraposztolva)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.