A fantasztikus National Theater Live közvetítéssorozatban a két legutóbbi élmény a Hamlet és a Coriolanus volt. A Nicholas Hytner rendezte Hamlet igazi maraton, egy nem sokat húzó, bő négyórás előadás, egy egészen elképesztő címszereplővel. Rory Kinnear korunk egyik legjelentősebb színpadi színésze, és ez az érzékeny, szenvedélyes, humoros, intelligens, drámai alakítás a "Hamlet-történelemben" is kiemelkedő helyre kerülhet. A modern, "corporate" staging nem zavaró, teljesen logikus és helyén van. Érdekesség, hogy a magyar feliratot a bevezetőt is tartó Nádasdy tanár úr készítette, és így elmaradt jó néhány klasszikus Arany-féle szállóige.
A Coriolanus egy nagyon erősen meghúzott szövegkönyvvel dolgozik, követhető hosszúságúra áramvonalasították, és egy nagyon kis helyen, szűk térben, díszletként mindössze néhány székkel és egy létrával adják elő. Josie Rourke rendezése bővelkedik vérben és könnyben, és a nép helyett inkább az elittel, főként persze az egyenes, szilárd, ámde szociopata háborús hőssel szimpatizál. A szimpátiát nagy mértékben segíti Tom Hiddleston ragyogó alakítása, aki rendkívül emberi teszi Coriolanus-t. Ő is egy nagy színész, Hollywood mellett jó ilyen szerepekben is látni. Nagyon jó még a szinte rászabott szerepben Mark Gatiss és Coriolanus anyjaként Deborah Findlay.
képek: ntlive
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.