A kanadai válogatott játéka ezen a vb-n, a 10-ből 10 győzelem, a döbbenetes 6,6-os gólátlag, a sebesség, a szervezettség, a tökéletes technikai és taktikai tudás, a mindenkivel szembeni egyértelmű erőfölény, a döntőbeli mészárlás azért is volt váratlan, mert az "optimális", az "olimpiai" csapat gerince, nagy része közben otthon gyűrte a rájátszást. (Toews, Sharp, Seabrook, Getzlaf, Perry, Nash, Doughty - csak gyors példaként...) Az amerikai kosárlabda-válogatott jutott eszembe, amikor tavaly a vb-n az ő B-csapatuk (ha-ha-ha) tökéletesebb játékot nyújtott, mint előtte szinte bármilyen elődjük. Az érdem a játékosok mellett nyilván McLellan edzőé és a stábé, akik ezt összerakták és működtették, a hoki-történelem egyik legmagasabb csúcsát érték el ezzel a kéthetes teljesítménnyel.
És ugyebár ellenük is játszunk jövőre Szentpéterváron. Hatalmas élmény lesz, semmi nyomás, nyugis meccs, csodákat nem ott kell majd tenni. Ettől a szinttől mi messze vagyunk, de mint kiderült, mások sincsenek túl közel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.