Régi adósság volt Graves Claudius-a, és tényleg nagyon jó. Miéville harmadik Bas-Lag regénye talán nem éri el az első kettő színvonalát (és bonyolultságát), de így is nagyszerű. Le Carré csak a szokásos: magával ragadó, szigorú, komor. Nem volt egyértelmű, hogy Bartók Imre új regénye követhető lesz, elég őrült is volt, de végül is abszolút élvezhető. Leckie Radch-eposzának első része különleges ötletekkel, érdekes világgal ismertet meg. Eco utolsó regénye inkább már csak egy ujjgyakorlat a nagy műveihez képest.
A Berlin hidegháborús kém-történelméről szóló kötet sok érdekességgel szolgál, jól összeszedett bepillantás a témába. Pogány József három tudósítása a Nagy Háborúból néhány meglepő új ablakot nyit a száz évvel ezelőtti világégésre, és még ha mai szemmel túl is teng néha a kommunista filozófus/szociológus, fontossága és pontossága elvitathatatlan.
| Robert Graves | Én, Claudius | 8,5 |
| China Miéville | Vastanács | 8 |
| John le Carré | Single & Single | 8 |
| S.F. Kellerhof / B. von Kostka | Kémek fővárosa, Berlin | 7,5 |
| Bartók Imre | Láttam a ködnek országát | 7,5 |
| Laurell K. Hamilton | Ragály | 7,5 |
| Ann Leckie | Mellékes igazság | 7,5 |
| Charles Cumming | Egy idegen ország | 7 |
| Pogány József | Első világháborús riportok | 7 |
| Umberto Eco | Mutatványszám | 7 |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.