A Taiping gőzös 1949-es katasztrófájáról szóló kétrészes, monumentális film aligha kerülne itt említésre, ha nem Zhang Ziyi volna az egyik főszereplő. Egész egyszerűen túl sok a melodráma, túl sok a felesleges giccs. Közben persze látjuk, hogy John Woo mennyire elemében van, amikor csatajelenetet vagy a hajótörést kell rendeznie - akkor él a film, és szárnyal. (Apropó: szállnak a fehér galambok is, mégis csak John Woo-film.) Minden látványossága ellenére is inkább egy kihagyott lehetőség.
Na, de ami Zhang Ziyi-t illeti.
35 éves, amikor a film készült (még szülés előtt), annál jóval fiatalabb analfabéta leányt játszik, aki faluról kerül Sanghajba, és a háború őrült sodrásában ápolónő, prostituált, álfeleség, és végül hatalmas szívű túlélő lesz.
Jó látni, hogy egy pillantással, egy félmosollyal most is képes életre kelteni egy jelenetet, hogy pár rezdüléssel vált hangulatot érzelmet, hogy továbbra is szórakoztat és elvarázsol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.