Két nagyregény emelkedik ki az élen, köztük majd' 90 év. A BA biztos nem véletlenül juttatta eszembe az Ulysses-t, szerkezete és kalandozásai is idézték, és ez is legalább annyira szól a városról, mint a személyekről. A német nyelv, az "utcai berlini" használata külön élmény. (Tudatlanságomból eredő meglepetés: Valamiért egy polgári történetet vártam, és helyette kisstílű bűnözök és proletárok jöttek.)
Nádas család-életrajzi óriása alighanem a magyar irodalom klasszikusai közé fog számítani. Zsidó, baloldali értelmiségiek a XX. század közepén - önmagában is ígéretes, de Nádas fantasztikus prózája, plusz az egyenként is különleges karakterek a mestermű szintjére emelik a regényt. Az év magyar megjelenése, nem kérdés.
Weir újabb történelemkönyve nagyszerű, Rothmann kemény háborús regénye igen kellemes meglepetés, le Carré önéletrajzi könyve inkább csak jó sztorigyűjtemény. Fontos megemlíteni Kemény Zsófi második regényét: hullámzó színvonal, de a bátorság és a frissesség valóban dicséretes.
| Nádas Péter | Világló részletek | 9,5 |
| Alfred Döblin | Berlin Alexanderplatz | 9 |
| Alison Weir | Richard III & the Princes in the Tower | 8 |
| Ralf Rothmann | Tavasszal meghalni | 8 |
| John Scalzi | Az összeomló birodalom | 7,5 |
| Philip Kerr | Halálos március | 7,5 |
| Robert Harris | Führer-nap | 7,5 |
| Kemény Zsófi | Rabok tovább | 7,5 |
| John le Carré | Galambok alagútja | 7,5 |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.