Rear Window

Ebba Andersson megnyerte a női 50 km-t, mit megnyerte, másik bolygón versenyzett, 2 perc 15-öt adott a második helyezettnek, 6:41-et a harmadiknak! Karlsson betegségével meghiúsult annak a lehetősége, hogy ketten összedolgozva irányítsák a futamot, így egyedül kellett megoldania, nagyon hamar ketten maradtak Wenggel, majd 29-nél elindult egymaga, és 21 kilométeres szólóban győzött. A férfiaknál Klaebo megcsinálta söprést, a vb után újra, ami miközben nem túlságosan meglepő, tulajdonképpen a modern sportban felfoghatatlan. Minden idők legnagyobb sífutója.

Az utolsó napon a kék-sárga zászló magasan lobogott, mivel Ebba mellett a női curling csapat is nyert. A férfiaknál Kanada diadalmaskodott. Mindkét gyoskorcsolya tömegrajtos a hollandoké lett, és így végül is a short-track után a hosszú pályást is fölényesen nyerték, mint nemzet.

A zárószám, a korona az olimpián természetesen a hoki-döntő volt, amit hosszabbításban nyert meg az USA Kanada ellen, akárcsak a nőknél, így joggal mondhatják, hogy most ők a sportág urai, és biztosan lesz Kanadában fejeknek hosszas vakargatása.

Immáron szokás szerint Norvégia fölényesen nyerte az éremtáblázatot, a 18 arany csúcs. Nagyon komoly hajrával az USA végül is 12-ig jutott, Olaszország és Hollandia 10-zel a dobogón. Érmekben 41 a norvégoknak, 33 és 30 az ami és az olasz termés.

Alysa Liu felszabadult, kiváló kűrrel megnyerte a női műkorcsolyát, Sakamoto viszont egyetlen rutin tripla toe-loopra volt az aranytól, ami megkoronázta volna a pályafutását. Dale nyerte biatlonban a tömegrajtot, a specialitások mögötte jöttek a dobogón: Laegreid 5. érmét szerezte itt, de arany nélkül, Fillon-Maillet a 4-et, de abból 3 arany.

A gyorskoriban a két 1500-on kínai és holland győzelem. A rövidpályán a holland férfiváltó első helyével Jens van 't Wout harmadik aranyát nyerte. Az olimpia utolsó short-trackes futamán kettős koreai győzelem született a női 1500-on.

Bemutatkozott a mountaineering az olimpián, nos, még nem győzött meg, mindenesetre spanyol és svájci sikerek a két egyéni számban.

A női jégkorong döntőben, a csúcsrangadón hosszabításban nyertek az amerikaiak a kanadaiak ellen, és majd a zárónapon a férfiaknál is ugyanez a párosítás lesz, mintegy helyreállítva a világnak a rendjét.

Norvégia 17 aranya mögött az USA áll 10-zel, a hajrában előzve meg a 9 aranyos olaszokat. Az érmekben ugyanez a sorrend, 39-29-27-tel. Jó eséllyel ez is marad a vége, de azért pl. a gyorskori tömegrajtokat meg kell várnunk a határozottabb kijelentéssel.

Még az olimpia elején a franciák megnyerték a biatlon mix-váltót, most hozzátették a férfi és a női váltót is. Mindkettőt magabiztosan úgy is, hogy büntetőkörrel kezdett az első ember - nagyon komoly dominancia. A mezőny felett lebegés igaz a sífutás sprintben a svéd nőkre és a norvég férfiakra is, nem is volt igazából kérdés. A talán két legszebben síelő versenyző nyerte a szlalomokat: Meillardról tudjuk, hogy van feje az ilyen helyzetkihasználáshoz, és persze McGrath drámája is jól jött neki. Shiffrin 12 év után (döbbenetes belegondolni...) nyert olimpiai szlalomot. Tényleg nagyon régen küzd az olimpiákon önmagával, most végre legyőzte magát.

A síugrás csapatverseny az időjárás és a kurta-furcsa berekesztés okán csalódást keltett, az viszont tény, hogy az osztrákok teljes joggal nyertek, és mentették bizony meg a saját olimpiájukat. A gyorskorcsolya üldözés Kanadáé és Olaszországé lett. A rövidpályán Velzeboer az 500 után az 1000-et is megnyerte, de a váltóban testvére elesett, és azt nem kis káoszban Korea húzta be, a sportág korábbi uralkodói így nem mennek haza arany nélkül. A férfi 500-on meg Dubois rajt-cél győzelmet aratott, miközben mögötte mindenkivel minden történt.

Norvégia 15 arannyal áll, majdnem annyijuk van, mint a második-harmadik olaszoknak és amerikaiaknak összesen (9+7). Érmekben nem ennyire elsöprő a fölény, de a sorrend ugyanez, 33-26-24-gyel.

Hú, három ilyen napból kiemelni a legérdekesebbeket...! Esések, persze: Ilia Malinin teljesen összeomlott topfavoritként, két-három ugrásból kiállt, kettőből el is esett, 8. lett, nehezen értelmezhető, de az ötkarika képes ilyen vuduzásra. Az, hogy Ebba Andersson elesik, az sajnos nem meglepő, főleg ha klasszikus stílusú síeléshez alig-alig alkalmas a hó. Ami viszont váratlan, hogy a kötés is szétmegy, léccserével elszalad 1 perc, és a várt arany helyett ezüst (még így is!) a svéd női váltóé. Összes váltótársának van már 1-2 aranyérme, neki egy rakás ezüstje.

A biatlon sprint-üldöző duplákban 1-1 francia, norvég, svéd és olasz győzelem, szép elosztás. Néhány nagy király bizonyította, hogy az: Klaebo újabb aranyakat hozott, Kingsbury megnyerte a dualt, Weston a skeleton egyénit és a mic csapatot is, Stolz pedig az 1000 után az 500-at is behúzta. Na és Brignone: A súlyos sérülése után az idénybeli első versenye egy hete volt, azóta nyert két aranyérmet, SG és GS, és még csak nem is volt kérdéses egyik sem.

Prevc-figyelő: Domen hatalmas fordítással nagysáncon olimpiai bajnok lett, míg Nika teljes kollekcióval távozik, de az egyéni ezüst és bronz bizony láthatóan komoly csalódás neki, egyelőre biztosan. Gyorskorcsolyában a nagy sztárok (Stolz, Kok) győzelmei mellett egy új csillag is született: Metodej Jilek, a 19 éves cseh az 5000 ezüstje után 10000-en már nyert. És miközben a nagypályán a két női sprintszám kivételével meglepően kevés babér terem a hollandoknak, rövidpályán eddig három egyéni számból három az övék.

Meg kell barátkoznunk avval a gondolattal, hogy a házigazdák tényleg egészen fantasztikus módon a második nemzet lesznek esetleg ezen az olimpián? Az olaszok 8 aranyánál és 22 érménél csak (természetesen) a norvégoknak van több (12 és 26). Feljöhetnek még az olaszokra a németek? Az amerikaiak? Más? Pár nap múlva meglátjuk, van-e esély erre.

Franjo von Allmen háromszoros olimpiai bajnokként utazik haza, miután a super-g-t is megnyerte - és tulajdonképpen még csak most kezdődik az ő pályafutása. Az még kérdéses, hogy Frida Karlsson hányszoros győztesként távozik, de az tény, hogy a 10 km-t is megsemmisítő fölénnyel nyerte, elképesztő formában van, és most is Andersson lett a második mögötte. A női sprintben pedig taroltak a svédek, most Svahnnak jött ki a legjobban a lépés.

Vannak még várt és váratlan aranyhalmozók: Az, hogy Klaebo 2-ből 2, az nem meglepő, tényleg csak az a kérdés, hogy meglesz-e az 5 vagy pláne a 6. Julia Simon mix váltós győzelme a francia csapattal rendben is van, erre viszont még rátette az egyéni indításost is. És az sem papírforma, hogy Lollobrigida mindkét hoszútávot megnyerte a női gyorskorcsolyában.

Véget értek a nagyon szórakoztató szánkóversenyek, a két egyes a németeké lett, a két páros az olaszoké, majd a végén a váltó megint a németeké. A síugró mix csapatot az egyéni versenyek kisebb-nagyobb botladozásait teljesen feledtetve nagy fölénnyel nyerte Szlovénia - sokunk nagy örömére. A nap fiziológiai csodája: A 17 éves snowboardos Choi Gaon női félcsőben olimpiai bajnok lett azok után, hogy az első futamban akkorát és olyan rémeset esett, hogy a mentősök is bejöttek, a másodikban csak nehézkesen mozgott, majd a harmadikban letette a fantasztikus győztes menetet.

Norvégia 7 arannyal, mögöttük Olaszország 6-tal, majd egy rakás ország 4-gyel.

Kezdjük a számomra legfontosabbal: Frida Karlsson nyerte a skiathlont Ebba Andersson előtt, méghozzá döbbenetes fölénnyel. Csodálatos versenyzés volt, mindkettejük részéről. Nehéz és sokat változó a hó, nem mernék az olimpia további részére bármilyen következtetést levonni, de ez jó volt.

A svájci alpesi síelő fiúk két arannyal kezdtek, sok Franjo van Allmen két arannyal kezdett. A lesiklást vártuk is, a kombi-duót sokkal kevésbé, de Nef teljesen valószínűtlen szlalom-menetével agyonvágták a mezőnyt. Gyorskorcsolyában a harmadik számig kellett várni az első holland éremre, de ott, a női ezren rögtön kettős győzelem jött. Az első gyorskorcsolya arany pedig Lollobrigidától egyben a házigazdák első győzelme is volt.

Két drámai "csere-arany": Vonn rögtön az elején hatalmasat bukott, mégis amerikai győzelem lesiklásban Johnson révén. Ledecka a negyeddöntőben hibázott egyet, mégis cseh arany a snowboard paralellben Maderova tálalásában.

Három nap után Norvégiának és Svájcnak van 3 aranya, a legtöbb érme viszont az olaszoknak Japán előtt (9 és 7)!

2025 legjobbja: The Pitt (és egyben talán az év meglepetése is lenne, tökéletes competence-porn, a rohanás közben is nagyon finom karakterábrázolással, ragyogó ritmussal, érzelmi hullámvasúttal, nagyszerű színészekkel)

Szuper jók: Andor, The Last of Us, The Righteous Gemstones, Slow Horses, Stranger Things, Somebody Somewhere

Nagyon jók: Mayor of Kingstown, All Creatures Great and Small, Cien anos de soledad, Il Gattopardo, The Gilded Age, Wednesday, Task, The Diplomat, Devil in Disguise: John Wayne Gacy

Említésre méltók: Senna, The Day of the Jackal, American Primeval, Sherwood, Reacher, The White Lotus, The Agency, Harley Quinn, Étoile, Gangs of London, Dept. Q, Langer, Butterfly, Alien: Earth, Dexter: Resurrection, IT: Welcome to Derry

A legjobb ázsiai: Ojingeo geim (Squid Game)

Emlékezetes ázsiaiak: Jibaejong (Blood Free), Nain peojeul (Nine Puzzles), Mauseu (Mouse), Bukgeukseong (Tempest), Anna

Az év újranézései: Lost (számomra bőven kiállta az idők próbáját, történelmi jelentőségű, színvonalú sorozat, a Through the Looking Glass mindmáig a legjobb évadzáró nekem, és a kissé homályosabban megmaradt 5-6. évadok is meglepően kiválóak), Skins (az első generációt néztem újra, az a két évad viszont igazi all-time great)

Ritkán adok 10-est, most viszont kettő is van. A Karla-trilógiából érdekes módon magyar fordításban a második, angol eredetiben a harmadik könyv volt számomra tökéletes, egy csodálatos, pontos és feszült lezárása Smiley és Karla hosszú és hideg háborújának. A Gatsby-ből 2025-ben a Broadway-n láttam musicalt, a Luhrmann / DiCaprio film élénken él bennem, ezek (for better or worse) bele is játszottak az olvasmány élményben. De hasonképpen Stephen Fry mondása is ott járt a fejemben, miszerint a Gatsby az az angol nyelvű regény, aminek minden szava hibátlan. Egyetértek.

 A m&M nyilván hasonlóan nagy klasszikus, most új fordítást kapott Goretity Józseftől. Visky András időskori, első, biblikus formájú regénye saját családjáról joggal lett komoly szenzáció. Yrsa aktuális krimije pedig baromira ijesztő volt.

Különösen érdekes és részletes Szécsi Noémi nagyon szép kiállítású könyve Jókairól és számos nőrokonáról. Csunderlik röviden, mégis átfogóan ír a Tanácsköztársaságról, ami tele van leesik-az-állam sztorikkal. A Lostot ismételten végignéztem, ebben volt kísérőm a rendkívül az értő és rajongó szerzőpáros műve, ami epizódról-epizódra vezet végig a televízió-történeti sorozaton.

Térey a korai halála miatt mindössze négy klasszikus fordítást készített el, és miközben élvezzük ezek zsenialitását, fáj is nagyon, hogy nem folytathatta. (Jó segítség és felvezetés volt a Tarnóczy-féle Isten, haza, család előtt a Katonában.) A Karla-trilógia második kötete jött az eredetiben, hát sok újat nem mondhatok, fantasztikus.

Paul Lynch disztópiája nagyon közeli, időben, eszmében, és ezért igen kellemetlen is tud lenni. Spiró Táncsics (vagy Táncsicsné Teréz) regénye hatalmas, hömpölygő, hálás olvasmány. Spiró a mából ír a XIX. századról, regényének egyik mellékszereplője, Jókai pedig a XIX. századból írta meg a XX. század második felét. Óriási fantázia, mesélőkedv, játékosság - Jókai mindig meg tud lepni kellemesen.

Nem bonyolítanám a képregényeket, a Saga itt véget ért alfejezete egy hangyányival inkább átmenetibbnek tűnt, a SiKtC-ben pedig egy nagy fejezet zárult le, de szerencsére még nem a sorozat, abból is várjuk a folytatást.

A Karla-trilógiát angolul újraolvasom, nyilván elképesztően jó, és csodálatos, mennyire kevés történik benne, főleg ha még a visszatekintéseket nem is számítjuk.

Rendkívül érdekes Emily Hahn önironikus, részletgazdag memoárja a Shanghai-i, Hong Kong-i éveiről. A Sjöwall-Wahlöö páros Beck-sorozatának 8. epizódja a Bezárt szoba, megszokott minőség.

Fejes Endre 60 éves mesterműve tényleg váratlanul jó, egy különleges családregény történelmi háttérrel, utólag még sokat hozzá is tett a magvetős beszélgetés. Pl. ki gondolta volna, hogy ezek mind létező emberek, és Fejes csak lusta volt a neveket megváltoztatni? Kemény István új kötete amolyan koncept versgyűjtemény Dulcineára felfűzve, kiváló.

A többi sok jó közül kettőt még kiemelnék: Schillinger Gyöngyvér első regénye máris egy magabiztos, jó hangú alkotót mutat. Ezzel szemben Az élet komédiásai Jókainak már a századik felé közelítő könyve volt, meglepően vicces, szórakoztató politikai szatíra.

Tom King nagyon érdekesen merül el az általunk ismert Gotham City születésében, Remender pedig egy különös techno-disztópiába vezet minket.

Röviden csak hármat emelnék ki most: Posnanski különleges gyűjteményéből a baseball-történelem legnagyobb sztorijaival süt a játék szeretete, a humor, a szenvedély. Ebben mindenképpen rokona Bősze Ádám könyve, csak a téma más, a (komoly)zenében szereplő természetfeletti lényekről, rengeteg QR-kódos példával, nagyon komoly teljesítmény. Kemény Lili nagyszabású, vad élveboncolása szélsőséges reakciókat váltott ki, érthető módon, számomra mindenesetre inkább pozitívba hajlik az értékelés.

Itt a régi jó megbízható minőségek vitték a prímet: Bár sem a Saga-ban, sem a Something...-ben nem az adott sorozatok csúcspontjainál járunk, de még így kiemelkedően jók.

Egy igen jó felhozatal, sok kiváló sorozat, egyértelmű győztest hirdetni nem tudok, csoportokra osztom most a legnagyobb élményeket.

Az év legjobbjai: Shogun, Industry, The Penguin

A kiválóak: True Detective: Night Country, Marvelous Mrs. Maisel, Slow Horses, Fauda, Sweet Tooth, The Boys, House of the Dragon, The Diplomat, What We Do in the Shadows, Cidade de Deus, Say Nothing

A még szintén nagyon jók: All Creatures Great and Small, The Long Shadow, The Curse, The Gentlemen, 3 Body Problem, Ripley, Tokyo Vice, Fallout, Eric, Archer, The Jinx, The Veil, Bridgerton, For All Mankind, Kleo, Gangs of London, Mayor of Kingstown, Kaos, Batman: Caped Crusader, Terminator Zero, Black Doves, Dune: Prophecy, Lioness

 A legjobb koreaiak: Gyeongseongkeuricheo (Gyeongseong Creature), Baegabondeu (Vagabond), Momgap (Bargain), Dolpung (The Whirlwind), Ojing-eo Geim (Squid Game)

A Netflix-sorozat előtt felelevenítettem a Száz év magányt - egy (illetve sok) csoda, egy klasszikus, ami nem veszít egy hangyányit sem erejéből, varázsából. Ide kapcsolható egy másik mágikus realista, Rushdie, akinél Észak-Kolumbia helyett Dél-Indiában találunk 100 éves asszonyt, bonyolult családfákat, épülő és elbukó birodalmakat.

Neal Stephenson néhány érdekes, de nem kimagasló regény után kezd visszatalálni ahhoz, amiért megszerettem. A Polostan egy új trilógia bevezető kötete, és a kaland, humor, tudomány, történelem száguldó elegye a nagy műveit idézi. Várom a folytatást. A friss Nobel-díjas Han Kang a 80-as évekbeli diktatórikus Korea zavaros és kemény idejébe visz el. Zoltán Gábornak van még mondanivalója a Véresmajorról, az ólomkatona szemszögéből elmesélt történet fájdalmasan kötelező. Megemlítendő még Cserhalmi Dániel ÁVH-regényei közül az első, egy Rákosi elleni merénylet-kísérletről alapos, invenciózus, és csak néha esik túlzásba.

Régóta vártam erre a nagyszabású XIV. Lajos életrajzra, nem is okozott csalódást. A Trópusi menedékben egy óvónénitől kiindulva ismerhetjük meg Josef Mengele dél-amerikai évtizedeit. Egészen komoly különlegesség és váratlan gyöngyszemeket ad még Kosztolányi Dezső kínai "versfordításainak" teljes, átfogó kritikai kiadása.

Sokáig tartogattam a polcon az eddigi utolsó Lazarus-t, és persze fantasztikus volt, és nem tudom, mikor lesz folytatása, csak remélem, hogy Rucka nekiveselkedik ismét, mert kell, bizony.

Darvasi László monumentális, háromkötetes regényfolyama esetében a vállalkozás bátorsága már önmagában megsüvegelendő, és össze is sikerül tartania a szálakat, a családokat, a szigorú történelmet és a ködös misztikumot, plusz a rengeteg szereplő közül is kiemelkedik egy váratlan, de jó esetben a majdani irodalomtörténetbe is bekerülő főhős, Erna. Krasznahorkai új regénye megint megmutatja, hogy bizony a szatíra, a humor, a kacsintás is jól áll a nagy mesternek, de azért a jól megszokott fantasztikus mondatokat és a mögöttes didergető rettenetet is megkapjuk. Ragyogó. Hegedüs Vera személyében egy új íróval találkoztam, és megérte, kisprózáinak egyedi színei, fura hangjai, ütős mondatai nagyon tetszettek.

J.K.S. könyvei néha követhetetlen sebességgel jelennek meg nálunk, a minőségük is persze így változatos. A Hiányod... mindenesetre a spektrum legpozitívabb oldalán van: Epikus nagyregény, ami csodálatos könnyedséggel vezet korokon, történeteken, hősökön át ezen a még izlandi mértékkel is zárt és távoli vidéken. Kehlmann új regényében a filmrendező Pabst erősen fikcionalizált életregényében mind a filmművészetről/gyártásról, mind a hatalomról, túlélésről, az értelmiségi szemhunyásról izgalmasan, lendülettel mesél.

 A Tacitus összesnek a második kötete az Annales, Róma végtelenül turbulens bő 100 évének sajnos nem teljes egészében fennmaradt elképesztően részletes, pontos, nagyívű krónikája. Még korábbi évezredekről szól (bár nyilván nem majdnem kortársként...) Kriwaczek könyve fantasztikusan érdekes, értelmes, okos, és az őszi Mezopotámia-kiállításra kiváló felkészülés.

Két fantasztikusan magas színvonalú eredettörténet - egy jelentős különbséggel. Tynion a 4. kötetben meséli el, hogy miként lett a kislány Ericából szörnyvadász - saját világ, saját karakterek. Harley Quinn ezzel szemben egy jól ismert, sokszor megénekelt figura, Sejic mégis egészen új, egyéni, fantáziadús sztorit tudott kerekíteni a Harleen/Harley átalakulásról. Mindkettő igazi gyöngyszem!

Fura utolsó lovas öttusa verseny volt annyiból, hogy mivel a legjobban körvívók között volt 3 kiemelkedő úszó, a kiváló lóállománynak köszönhetően a lovaglásban nem volt várható nagy rostálás, nagyjából borítékolni lehetett már a verseny előtt a dobogósokat. "Csak" végig kellett csinálniuk a napot, és "csak" azt kellett lemeccselniük, hogy ki melyik pozícióban végez. Aztán a végén mivel a laser/run első lövészetet elrontotta a francia, Gulyás Michelle irányíthatta a versenyt relatíve kényelmes előnyből. Nem. Volt. Kérdés. Hatalmas siker, megérdemelt bajnoki cím. És közben Guzi negyedik lett.

A férfi pólósok elvesztették a bronzmeccset úgy, hogy a szétlövésben 0/3 volt a büntetőzés... Muszukajev is kikapott a bronzéremért, laikusként úgy érzem, hogy a zseniális tudásához nem feltétlenül párosul kellő koncentráció.

6-7-6 lett így a magyar csapat mérlege, tipikusan a lehetett volna jobb és rosszabb is kategória. Hosszasan sorolhatjuk az elveszett éremesélyeket, de hát azok esélyek.

A nő maratont megnyerte Sifan Hassan, 5 és 10 ezer bronz után egy maraton arany, ez egy földöntúli tripla. Aranyból triplázott Lavreysen, mivel a papírforma sprint és csapatsprint után a keirint is megnyerte. A vízilabda tornát a férfiaknál Szerbia húzta be, hogy még egy triplázást hozzunk, ez aztán teljesen váratlan, Tokió óta még dobogón sem voltak semmilyen versenyen. A vártnál sokkal nehezebben győzött az amerikai női kosárcsapat Franciaország ellen, de meglett a sorozatban 8. arany. Taurasi az egész tornán alig-alig játszott, kabala volt(?), megkapta hatodik aranyérmét.

A férfi kézilabda döntő döbbenetesen egyoldalú volt, a dán henger, szuper-gépezet megsemmisítette az így is már túlteljesítő németeket. Mikkel Hansen olimpiai arannyal fejezte be pályafutását.

Tegnap még hátrányban volt, az utolsó napon egyenlített az USA, 40-40 lett az aranymeccs Kínával. Japán pedig a Tokióban megszerzett harmadik helyét megőrizte 20 elsőséggel. 126 érem az USA-nak, 91 Kínának, és befutott végül a brit csapat a harmadik helyre 65-tel, eggyel beelőzve a tényleg fantasztikusat teljesítő házigazdákat.

See you in Los Angeles!