Rear Window

Ritkán adok 10-est, most viszont kettő is van. A Karla-trilógiából érdekes módon magyar fordításban a második, angol eredetiben a harmadik könyv volt számomra tökéletes, egy csodálatos, pontos és feszült lezárása Smiley és Karla hosszú és hideg háborújának. A Gatsby-ből 2025-ben a Broadway-n láttam musicalt, a Luhrmann / DiCaprio film élénken él bennem, ezek (for better or worse) bele is játszottak az olvasmány élményben. De hasonképpen Stephen Fry mondása is ott járt a fejemben, miszerint a Gatsby az az angol nyelvű regény, aminek minden szava hibátlan. Egyetértek.

 A m&M nyilván hasonlóan nagy klasszikus, most új fordítást kapott Goretity Józseftől. Visky András időskori, első, biblikus formájú regénye saját családjáról joggal lett komoly szenzáció. Yrsa aktuális krimije pedig baromira ijesztő volt.

Különösen érdekes és részletes Szécsi Noémi nagyon szép kiállítású könyve Jókairól és számos nőrokonáról. Csunderlik röviden, mégis átfogóan ír a Tanácsköztársaságról, ami tele van leesik-az-állam sztorikkal. A Lostot ismételten végignéztem, ebben volt kísérőm a rendkívül az értő és rajongó szerzőpáros műve, ami epizódról-epizódra vezet végig a televízió-történeti sorozaton.

Térey a korai halála miatt mindössze négy klasszikus fordítást készített el, és miközben élvezzük ezek zsenialitását, fáj is nagyon, hogy nem folytathatta. (Jó segítség és felvezetés volt a Tarnóczy-féle Isten, haza, család előtt a Katonában.) A Karla-trilógia második kötete jött az eredetiben, hát sok újat nem mondhatok, fantasztikus.

Paul Lynch disztópiája nagyon közeli, időben, eszmében, és ezért igen kellemetlen is tud lenni. Spiró Táncsics (vagy Táncsicsné Teréz) regénye hatalmas, hömpölygő, hálás olvasmány. Spiró a mából ír a XIX. századról, regényének egyik mellékszereplője, Jókai pedig a XIX. századból írta meg a XX. század második felét. Óriási fantázia, mesélőkedv, játékosság - Jókai mindig meg tud lepni kellemesen.

Nem bonyolítanám a képregényeket, a Saga itt véget ért alfejezete egy hangyányival inkább átmenetibbnek tűnt, a SiKtC-ben pedig egy nagy fejezet zárult le, de szerencsére még nem a sorozat, abból is várjuk a folytatást.

A Karla-trilógiát angolul újraolvasom, nyilván elképesztően jó, és csodálatos, mennyire kevés történik benne, főleg ha még a visszatekintéseket nem is számítjuk.

Rendkívül érdekes Emily Hahn önironikus, részletgazdag memoárja a Shanghai-i, Hong Kong-i éveiről. A Sjöwall-Wahlöö páros Beck-sorozatának 8. epizódja a Bezárt szoba, megszokott minőség.

Fejes Endre 60 éves mesterműve tényleg váratlanul jó, egy különleges családregény történelmi háttérrel, utólag még sokat hozzá is tett a magvetős beszélgetés. Pl. ki gondolta volna, hogy ezek mind létező emberek, és Fejes csak lusta volt a neveket megváltoztatni? Kemény István új kötete amolyan koncept versgyűjtemény Dulcineára felfűzve, kiváló.

A többi sok jó közül kettőt még kiemelnék: Schillinger Gyöngyvér első regénye máris egy magabiztos, jó hangú alkotót mutat. Ezzel szemben Az élet komédiásai Jókainak már a századik felé közelítő könyve volt, meglepően vicces, szórakoztató politikai szatíra.

Tom King nagyon érdekesen merül el az általunk ismert Gotham City születésében, Remender pedig egy különös techno-disztópiába vezet minket.

Röviden csak hármat emelnék ki most: Posnanski különleges gyűjteményéből a baseball-történelem legnagyobb sztorijaival süt a játék szeretete, a humor, a szenvedély. Ebben mindenképpen rokona Bősze Ádám könyve, csak a téma más, a (komoly)zenében szereplő természetfeletti lényekről, rengeteg QR-kódos példával, nagyon komoly teljesítmény. Kemény Lili nagyszabású, vad élveboncolása szélsőséges reakciókat váltott ki, érthető módon, számomra mindenesetre inkább pozitívba hajlik az értékelés.

Itt a régi jó megbízható minőségek vitték a prímet: Bár sem a Saga-ban, sem a Something...-ben nem az adott sorozatok csúcspontjainál járunk, de még így kiemelkedően jók.

Egy igen jó felhozatal, sok kiváló sorozat, egyértelmű győztest hirdetni nem tudok, csoportokra osztom most a legnagyobb élményeket.

Az év legjobbjai: Shogun, Industry, The Penguin

A kiválóak: True Detective: Night Country, Marvelous Mrs. Maisel, Slow Horses, Fauda, Sweet Tooth, The Boys, House of the Dragon, The Diplomat, What We Do in the Shadows, Cidade de Deus, Say Nothing

A még szintén nagyon jók: All Creatures Great and Small, The Long Shadow, The Curse, The Gentlemen, 3 Body Problem, Ripley, Tokyo Vice, Fallout, Eric, Archer, The Jinx, The Veil, Bridgerton, For All Mankind, Kleo, Gangs of London, Mayor of Kingstown, Kaos, Batman: Caped Crusader, Terminator Zero, Black Doves, Dune: Prophecy, Lioness

 A legjobb koreaiak: Gyeongseongkeuricheo (Gyeongseong Creature), Baegabondeu (Vagabond), Momgap (Bargain), Dolpung (The Whirlwind), Ojing-eo Geim (Squid Game)

A Netflix-sorozat előtt felelevenítettem a Száz év magányt - egy (illetve sok) csoda, egy klasszikus, ami nem veszít egy hangyányit sem erejéből, varázsából. Ide kapcsolható egy másik mágikus realista, Rushdie, akinél Észak-Kolumbia helyett Dél-Indiában találunk 100 éves asszonyt, bonyolult családfákat, épülő és elbukó birodalmakat.

Neal Stephenson néhány érdekes, de nem kimagasló regény után kezd visszatalálni ahhoz, amiért megszerettem. A Polostan egy új trilógia bevezető kötete, és a kaland, humor, tudomány, történelem száguldó elegye a nagy műveit idézi. Várom a folytatást. A friss Nobel-díjas Han Kang a 80-as évekbeli diktatórikus Korea zavaros és kemény idejébe visz el. Zoltán Gábornak van még mondanivalója a Véresmajorról, az ólomkatona szemszögéből elmesélt történet fájdalmasan kötelező. Megemlítendő még Cserhalmi Dániel ÁVH-regényei közül az első, egy Rákosi elleni merénylet-kísérletről alapos, invenciózus, és csak néha esik túlzásba.

Régóta vártam erre a nagyszabású XIV. Lajos életrajzra, nem is okozott csalódást. A Trópusi menedékben egy óvónénitől kiindulva ismerhetjük meg Josef Mengele dél-amerikai évtizedeit. Egészen komoly különlegesség és váratlan gyöngyszemeket ad még Kosztolányi Dezső kínai "versfordításainak" teljes, átfogó kritikai kiadása.

Sokáig tartogattam a polcon az eddigi utolsó Lazarus-t, és persze fantasztikus volt, és nem tudom, mikor lesz folytatása, csak remélem, hogy Rucka nekiveselkedik ismét, mert kell, bizony.

Darvasi László monumentális, háromkötetes regényfolyama esetében a vállalkozás bátorsága már önmagában megsüvegelendő, és össze is sikerül tartania a szálakat, a családokat, a szigorú történelmet és a ködös misztikumot, plusz a rengeteg szereplő közül is kiemelkedik egy váratlan, de jó esetben a majdani irodalomtörténetbe is bekerülő főhős, Erna. Krasznahorkai új regénye megint megmutatja, hogy bizony a szatíra, a humor, a kacsintás is jól áll a nagy mesternek, de azért a jól megszokott fantasztikus mondatokat és a mögöttes didergető rettenetet is megkapjuk. Ragyogó. Hegedüs Vera személyében egy új íróval találkoztam, és megérte, kisprózáinak egyedi színei, fura hangjai, ütős mondatai nagyon tetszettek.

J.K.S. könyvei néha követhetetlen sebességgel jelennek meg nálunk, a minőségük is persze így változatos. A Hiányod... mindenesetre a spektrum legpozitívabb oldalán van: Epikus nagyregény, ami csodálatos könnyedséggel vezet korokon, történeteken, hősökön át ezen a még izlandi mértékkel is zárt és távoli vidéken. Kehlmann új regényében a filmrendező Pabst erősen fikcionalizált életregényében mind a filmművészetről/gyártásról, mind a hatalomról, túlélésről, az értelmiségi szemhunyásról izgalmasan, lendülettel mesél.

 A Tacitus összesnek a második kötete az Annales, Róma végtelenül turbulens bő 100 évének sajnos nem teljes egészében fennmaradt elképesztően részletes, pontos, nagyívű krónikája. Még korábbi évezredekről szól (bár nyilván nem majdnem kortársként...) Kriwaczek könyve fantasztikusan érdekes, értelmes, okos, és az őszi Mezopotámia-kiállításra kiváló felkészülés.

Két fantasztikusan magas színvonalú eredettörténet - egy jelentős különbséggel. Tynion a 4. kötetben meséli el, hogy miként lett a kislány Ericából szörnyvadász - saját világ, saját karakterek. Harley Quinn ezzel szemben egy jól ismert, sokszor megénekelt figura, Sejic mégis egészen új, egyéni, fantáziadús sztorit tudott kerekíteni a Harleen/Harley átalakulásról. Mindkettő igazi gyöngyszem!

Fura utolsó lovas öttusa verseny volt annyiból, hogy mivel a legjobban körvívók között volt 3 kiemelkedő úszó, a kiváló lóállománynak köszönhetően a lovaglásban nem volt várható nagy rostálás, nagyjából borítékolni lehetett már a verseny előtt a dobogósokat. "Csak" végig kellett csinálniuk a napot, és "csak" azt kellett lemeccselniük, hogy ki melyik pozícióban végez. Aztán a végén mivel a laser/run első lövészetet elrontotta a francia, Gulyás Michelle irányíthatta a versenyt relatíve kényelmes előnyből. Nem. Volt. Kérdés. Hatalmas siker, megérdemelt bajnoki cím. És közben Guzi negyedik lett.

A férfi pólósok elvesztették a bronzmeccset úgy, hogy a szétlövésben 0/3 volt a büntetőzés... Muszukajev is kikapott a bronzéremért, laikusként úgy érzem, hogy a zseniális tudásához nem feltétlenül párosul kellő koncentráció.

6-7-6 lett így a magyar csapat mérlege, tipikusan a lehetett volna jobb és rosszabb is kategória. Hosszasan sorolhatjuk az elveszett éremesélyeket, de hát azok esélyek.

A nő maratont megnyerte Sifan Hassan, 5 és 10 ezer bronz után egy maraton arany, ez egy földöntúli tripla. Aranyból triplázott Lavreysen, mivel a papírforma sprint és csapatsprint után a keirint is megnyerte. A vízilabda tornát a férfiaknál Szerbia húzta be, hogy még egy triplázást hozzunk, ez aztán teljesen váratlan, Tokió óta még dobogón sem voltak semmilyen versenyen. A vártnál sokkal nehezebben győzött az amerikai női kosárcsapat Franciaország ellen, de meglett a sorozatban 8. arany. Taurasi az egész tornán alig-alig játszott, kabala volt(?), megkapta hatodik aranyérmét.

A férfi kézilabda döntő döbbenetesen egyoldalú volt, a dán henger, szuper-gépezet megsemmisítette az így is már túlteljesítő németeket. Mikkel Hansen olimpiai arannyal fejezte be pályafutását.

Tegnap még hátrányban volt, az utolsó napon egyenlített az USA, 40-40 lett az aranymeccs Kínával. Japán pedig a Tokióban megszerzett harmadik helyét megőrizte 20 elsőséggel. 126 érem az USA-nak, 91 Kínának, és befutott végül a brit csapat a harmadik helyre 65-tel, eggyel beelőzve a tényleg fantasztikusat teljesítő házigazdákat.

See you in Los Angeles!

2 ezüst, 1 bronz a kajak-kenu zárónapon. Csipes Tamara bevállalta a kamikaze iramot, elment Carringtonnal, fantasztikusan evezett, de Lisának mindig van még egy sebessége. A férfi egyesben Kopasz az iramra, Varga a hajrára gyúrt rá, ahogy az a stílusuk. Egész egyszerűen volt egy ember, aki gyorsabb volt, és nem volt hajlandó lassulni. A végső mérleg a regattán nagyszerű 7 érem, viszont az arany hiánya fájó.

Kína megcsinálta a várható, ámde sosem teljesen magától értetődő söprést asztaliteniszben és műugrásban. Női golfban új-zélandi, női pólóban spanyol, férfi röplabdában francia(!) arany. Carrington és Dostal a kajak uralkodói. Lisa pályafutása 8. aranyérme! Talakhadze harmadszor nyerte meg az ólomsúlyú súlyemelést.

A stadionban fantasztikus időkkel megnyerte az USA mindkét 4x400-at, a nőit utcahosszal, a férfit hatalmas harcban Botswanával szemben. Ingebritsen nagyon simán nyerte az 5000-et. A középtávfutás forradalma az órákról is leolvasható volt: Férfi 800-on 1:41,50 kellett a dobogóhoz, Wanyonyi az élről futott 41,19-et. A női 1500-on a győztes kiléte nem lehetett kérdés, Kipyegon 3:51-es ideje elképesztő. Hamish Kerr nyerte a magast, miután nem vállalta a holtversenyes aranyat, és a sors nem büntette meg... Elég kegyetlen pályát jelöltek ki a maratonra, az etióp Tola alkalmazkodott a legjobban, irányította és uralta a versenyt.

És a nő kézilabda: Csodálatos döntőt vártunk a két szupercsapattól, sajnos az elmaradt, mivel a franciák nem tudták hozni magukat, megbénította őket a hangulat, attól tartok. Így Norvégia váratlanul simán hozta a 12 éve várt aranyérmet, amivel a nagy generációnak a számtalan VB és EB győzelem után végre valahára meglett a legnagyobb trófea. Olyan nincs, hogy "járt nekik", de azért mégis van. Ezzel pedig a csúcson búcsúzott Stine Oftedal, minden idők egyik legnagyobb, legszimpatikusabb játékosa. És ez a torna, illetve az ETO-val a BL-győzelem is azt mutatta, hogy erejének és tudásának a teljében van.

Visszaelőzött a hajrában Kína! 39-38-ra vezetnek az USA ellen az aranyakat tekintve. Az utolsó napon több az amerikai lehetőség, még minden kimenet benne van. Ausztrália és Japán holtversenyben a harmadik (18-18), talán a japánok még ellépnek majd. Az érmekben 122-90 az USA-nak, meglesz a 30 feletti különbség a végén. A britek 63, a franciák 62, ennek a kimenetelére hadd ne tippeljek.

Akkor kezdjük el kibogozni a nap eseményeit, mely napnak a mérlege 2 arany, 2 ezüst, 2 bronz. Rasovszky Kristóf favoritként az élre ment, úgy 9,5 kilométert ott töltött, irányította az eseményeket, és egész egyszerűen nem adott esélyt senkinek. Betlehem Dávid szintén a saját szokott taktikáját tudta követni, a megbúvás, taktikázás után robbantani a hajrában, és ez a tökéletes bronzhoz vezetett.

Márton Viviana a tökéletes napot hozta, nem csupán a végeredményt tekintve (ami persze a lényeg végül is), hanem úgy is, hogy meccsről-meccsre jobb lett, és tulajdonképpen a döntőben semmi esélyt nem adott a szerbnek. És még éppen csak kezdődik a pályafutása.

A kajakosok 3 érmet hoztak ma, ami órási, férfi kajak-kettes ezüst, nő kajak-kettes ezüst és bronz, mindkét esetben ez volt a maximum, sőt! A felkészülés, a formába hozás, a taktikai tudatosság diadalai. A pólósok sajnos elvesztették az elődöntőt a horvátok ellen, nem volt meg a stabilitás egy jól menedzselő csapat ellen.

A férfi focit Spanyolország, a női hokit Hollandia nyerte. A női strandröplabda arany pedig Brazíliáé.

A női 4x100 az amerikaiaké, a férfi viszont Kanadáé lett, mert ők nem hibáztak. Benjamin megverte Warholmot 400 gáton, hármasugrásban három kubai a dobogón, három európai ország színeiben, a női 400-at pedig Paulino olyan döbbenetes idővel nyerte, aminél csak hárman futottak jobbat, és abból kettőt Kochnak és Kratochvilovának hívnak...

Kína egyenlített, 33-33 az USA-val szemben az aranyak számát tekintve. Ausztrália még mindig harmadik, 18-cal. Érmekben nyilván már réges-régen behozhatatlan az amcsi előny, 111-83, újdonság, hogy a britek felkapaszkodtak a 3. helyre, 57-tel, de a franciák csak eggyel vannak lemaradva, ez még nincs lejátszva.

Egy éremmel nyitotta a magyar flotilla a kajak-kenu versenyeket. Ez kb várható volt, de talán inkább a férfi négyestől, ami viszont eléggé szétesett, és hetedik lett. A női négyes az ellenkezője ennek: nagyon összeálltak, agresszívak voltak, és adott helyzetben a maximálisnak tekinthető bronzot hozták el. A nap ragyogó 5. hellyel indult a Szajnában Fábián Bettina révén, és egy kevésbé örömteli 5. hellyel végződött Losonczi bronzmeccsén. Ahogy tegnap, ma is hiányzott az az erő és robbanékonyság, ami azért meg volna benne, kár érte.

A két kajaknégyest Új-Zéland és Németország nyerte, így Carringtonnak már minden számban van aranya, most még jöhetnek a ráadások. A férfi hokiban Hollandia győzött. A gyorsasági falmászásban indonéz siker lett.

Sidney McLaughlin világcsúccsal nyerte a 400 gátat, Bol ezt most nem bírta, harmadik lett. 200-on Tebogo fantasztikus 19,46-tal nyert, ha Lyles teljesen egészséges, akkor sem biztos, hogy lett volna ellenszere. Tara Davis legyőzte Mihambót távolban, miközben Moore a hármas után itt is bronzérmes lett. Holloway végre nem hibázott, és favoritként megnyerte a 110 gátat. Férfi gerelyben pedig egy igazi atlétikai kuriózum a dobogó: pakisztáni, indiai, grenadai érmesek.

Mindkét női vízilabda elődöntő büntetőkkel dőlt el, és az USA nem jutott be. És majdnem nem jutott be a férfi kosárba sem, az utolsó percekig vezettek a szervezett, lelkes és intelligens szerbek, a mindezek ellenkezőjét mutató amerikaiak ellen, de aztán a daráló darált. Nő kéziben pedig jön a francia-norvég álomdöntő.

Egy aranyas amerikai előny Kína előtt, 30-29, auszik 18-cal. Érmekben 103-73, franciák tartják a 3. helyet 54-gyel.

Vadnai Jonatán éremesélye az utolsó futam előtt inkább csak elméleti volt, aztán bátor, agresszív versenyzéssel kezdett reálisnak tűnni, végül összesítésben 4. lett, ami tényleg nagyszerű eredmény. Losonczi Dávid favorit volt birkózásban, egy kicsit több erő kellett volna a döntőhöz, holnap bronzért küzdhet, eséllyel.

A két szerencsétlen tegnapi negyeddöntő után, ma a harmadik szerencsés és persze teljesen kaotikus lett. El kellett jutni a büntetőkig, ott meg már Vogel elintézte, mint mindig.

A kerékpárpályán a két csapatüldözésest Ausztrália és az USA nyerte, mintha az uszodában volnánk... A stadionban egy "minden idők" 400-at nyert Quincy Hall 43,40-nel és egy elképesztő utolsó 100 méterrel, Hudson-Smith 43,44-es hatalmas Európa-csúccsal második és szomorú, és még az ötödik helyezett is 

Ez a két negyeddöntő kegyetlen volt... Egyfelől a végtelen büszkeség, mert mind a kézis, mind a pólós lányok végig abszolút versenyben voltak az erősebb ellenféllel, egyértelműen benne volt a győzelem és a négy közé jutás. Másfelől a végtelen szomorúság, mert nem sikerült, mert valami rendkívül kevés még hiányzott.

Még egy olimpián is vannak előre beírható dolgok: Kettős kínai győzelem a női toronyugrásban, holland siker világcsúccsal a férfi csapatsprintben a velodrome-ban. Befejeződött a "távolimpia" Tahitin, a helyszín miatt igen látványos hullámlovaglás, egy-egy francia és amerikai arannyal, ami azért szimbolikus is.

A stadionban Ingebritsen egy lapra feltett mindent, eszeveszett tempót diktált, de mivel nem sikerült leszakítani az ellenfeleket, csak 4. lett, miközben az első három 3:27-es időt futott. Győztes óriási meglepetésre az amerikai Hocker. Női 200-on Gaby Thomas a vártnál sokkal simábban nyert. Az egyik legszebben futó sprinter megkoronázta karrierjét.

Az USA átvette a vezetést az aranyak számában, 24-22 Kína ellen, Ausztrália 14-gyel jön. Érmekben a fölény hatalmas, 86-58 Kínával szemben, a franciák még mindig harmadikak 48-cal.

Vonjunk kis köztes mérleget a csapataink eddigi szerepléséről. Mindkét pólócsapat a nyolc között, ez persze esetükben a minimum, a mutatott játék mindkettőjüknél hagy nem kevés kívánnivalót maga után. Ez semmit sem számít a negyeddöntőkben, lehet új lapot nyitni, nehezíti a helyzetet, hogy aligha lehetett volna keményebb ellenfeleket találni, mint az amcsik és az olaszok. Most kell robbantani, egy meccs a világ.

A női kézisek 2-1-2-es mérlegét már előre is aláírtuk volna. A küzdőszellem nagyon rendben van, és ha a rövidzárlatokat, a menetrendszerű néhány perces agyhalálokat valahogy el lehetne kerülni, nem volna esélytelen a svédeket elkapni. Nagy meccs lesz remélhetőleg. A férfi csapat miután elvesztette a legelső, előzetesen legfontosabbnak kiemelt meccsét Egyiptom ellen, küzdött, szenvedett, de képtelen volt egyetlen bravúrt is hozni. A védekezés rendben volt, a támadójáték nagyon nem, borzasztó kevés volt a gól.

A tollaslabda bajnokok An és Axelsen. Biles mindkét mai döntőjében hibázott, de azért három arannyal zárt Párizsban, köztük a két legfontosabbal, a csapattal és az összetettel. Bemutatkozott a kajak-cross, ausztrál és új-zélandi aranyakkal, de nem győzött még meg, hogy olimpia-érett a szakág... Megkezdődött a pályakerékpár is, és a britek világcsúccsal nyerték a női sprintet.

A stadionban Kipyegon elvesztette (először a pályán, majd ki is zárták), Chebet megnyerte az 5000-et. Keely Hodgkinson fantasztikusan profi és higgadt módon nyerte végig vezetve a 800-at. És a végén Mondo! Megugrotta harmadikra, mert így kellett lennie, a világcsúcsot, a 625-öt, a csodaember, a sikerrel járó Ikarosz.

21-20 most a Kína-USA aranyverseny, Ausztrália 13, de említésre méltó, hogy a britek 12-vel már a franciákat legalább is beérték. Érmekben 78-53 az USA javára Kínával szemben, a franciák 45-tel jönnek, de ott is lopkaodnak már a britek (42).

Halász Bence feje is nagyon jó ehhez a kalapácsvetéshez, őt aztán nem zavarta meg a Katzberg-faktort, tette a dolgát, és nagyon egyértelmű és nagyon megérdemelt ezüstérmet nyert. Betlehem Dávid negyedik helye és hatalmas országos csúcsa kellemes meglepetés, és jó jel a nyílt víz előtt. Vas Blanka egészen elképesztő nagy versenyben negyedik, óriási siker, még ha a pár centi miatt rettentően el is volt keseredve.

Kim Woojin drámai döntőben verte Ellisont az íjászdöntőben, így teljessé tette a koreai söprést a sportágban. Azzal, hogy asztaliteniszben Fan Zhendong megnyerte a férfi egyest, ott a kínai söprés került közelbe, hiszen a két csapatot már aligha vesztik el. Második a szögletes ütőjű Möregard, harmadik a csodatini Lebrun - Európának komoly esélyesei lehetnek a jövőben ebben a számban.

Djokovic utolsó nekifutására olimpiai bajnok lett, az akarat, a fej, a motiváció diadala volt. Golfban Scottie Scheffler győzött, és korántsem magától értetődő a korábbi olimpiák alapján, hogy egy többszörös major-győztes amerikai ennyit beletegyen, és megcsinálja.

Sarah Sjöström fantasztikus, második aranyát is megnyerte Párizsban, 100 után az 50 gyorsot is. Rajta kívül nem is volt európai női úszóarany... A kér utolsó napi győzelemmel pedig az USA fordított, és 8-7-re verte az ausztrálokat a medencés párbajban.

Noah Lyles lett a sprintkirály, elképesztő feje van ehhez, 30-nál még utolsó, végén pedig 9,79-es egyéni csúccsal nyeri azt a 100-át, ahol a 7. is 9,88-at futott. Ethan Katzberg pedig folytatja a diadalmenetét, első dobásával eldöntötte a kalapácsot, de milyennel! 84,12, időtlen idők óta nem láttunk ilyet.

Beérte az USA Kínát az aranyak számában, 19-19, majd 12-12-vel Franciaország és Ausztrália. Az érmek számában 71 van nekik, Kína 45, franciák 44.