A szókimondó és fájdalmasan mulatságos és igaz brit politikai szatíra-sorozat első epizódja annyira telibe találja a politikai kommunikáció és a kormányzati programalkotás eszement és ad-hoc jellegét, hogy nehéz volna nem találni párhuzamokat akár jelen hazai viszonyainkkal is... Egy nap háromszor változik meg teljesen egy minisztériumi kezdeményezés a kommunikációs zavarok és a kormányon belüli harcok miatt, és mindezt folyamatosan el is kell adni a sajtónak. Óriási.
Hugh Abbot: So what are we gonna do now?
Malcolm Tucker: You're gonna completely reverse your position.
Hugh Abbot: Hang on a second... Malcolm... That's not gonna be easy. That's gonna be quite hard.
Malcolm Tucker: Well, the announcement you didn't make today - you did.
Hugh Abbot: No, I didn't. And there were television cameras there while I was not doing it.
Malcolm Tucker: Fuck them.
Hugh Abbot: I'm not sure what level of reality I'm supposed to be operating on.
Malcolm Tucker: Look, this is what they run with. I tell them that you said it, they believe that you said it. They don't REALLY believe that you said it, they know that you never said it, but it's in their interest to say that you said it, because if they don't say that you said it, they're not gonna get what you say tomorrow or the next day, when I decide to tell them what it is you're saying.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.