Megvan az első, ráadásul high-profile dopping-eset: Evi Sachenbacher szedett valami táplálékkiegészítőt. "Dummheit", kommentálnak a németek. A biatlon-váltójuk esélyei nagyot zuhantak, majd nyitóemberként a lejtőn Preuss is. Így a német női biatlonsport a vancouveri 5 érem után itt nullával zárt, Neuner visszavonulása csak részben magyarázat. (Vicces és fárasztó, amikor a hírekben írják, hogy Sachenbacher olimpiai és világbajnok biatlonos... Mindent persze még sífutóként nyert anno.) Ukrajna lett az olimpiai bajnok. Ez pár hónapja sima papírformának számított volna, de némi formahanyatlás, és még inkább a hazai polgárháborús viszonyok mostanra erősen megkérdőjelezték, hogy képesek lesznek-e erre. Megoldották, magabiztosan, kevés hibával.
A legnagyobb visszhangú döntő minden olimpia egyik legfőbb parádészáma lett: a női műkorcsolya. Vitatkozik mindenki, hogy Adelina Szotnyikova megérdemelte-e, vagy csak a hazai pálya a hazai bírókkal juttatta ide. Szerintem számíthatott a hokicsapat előző esti kiesése, ez adott egy plusz "löketet" a pontozói karnak. Szotnyikova élete kűrjét futotta, nem kérdés. Ott volt Kim mellett, de ennyi pont tényleg nem járt neki (majdnem világcsúcs, ami abszurd), ennyivel több Kimnél nem volt valós. Benne van azonban mindez a sportágban, a hazai pálya ennyit is jelenthet. Aztán, hogy ő lesz a nagy orosz a jövőben, vagy inkább a három évvel fiatalabb Lipnyickaja (én inkább erre tippelnék), azt még nem tudjuk.
Kanada megnyerte mindkét curling-tornát, rendkívül meggyőző teljesítménnyel, főleg, amikor már nagyon számított, sem Jenniffer Jones-ék, sem Brad Jacobs-ék nem hagytak reális esélyt az ellenfeleiknek. És megint megnyerték a nő hoki-döntőt. Négy perccel a vége előtt még két gólos hátrányban, de sikerült egyenlíteni, aztán a hirtelen halálban Poulin benyomott egy emberelőnyt, a trónon maradtak. A kapuban az edmontoni, de magyar ősöktől származó Shannon Szabadossal. Az amerikaiaknak elképesztő nagy heart-break ez az ezüst, újra csak ennyi, pedig most már félig a kezükben volt. Másnap pedig hasonló a folytatás: egy ugyanolyan őrült iramú meccsen a férfiak elődöntőjében is Kanada verte USA-t. Ez sem meglepetés, de ebben az amerikai csapatban is benne volt az arany lehetősége...
Pozitív hír is volt azért amerikai szempontból: Mikaela Shiffrin már a 19. születésnapja előtt elért mindent. Világbajnok, szakági világkupa-győztes és most már olimpiai bajnok. Ez néhány sportágban normális is lehet, alpesi síben viszont gyakorlatilag elképzelhetetlen volt eddig. Egy beláthatatlan pályafutás kezdődött, rögtön a csúcson.
Ma zárultak a short-track küzdelmek is, és kissé talán váratlanul az oroszok nyerték a legtöbb aranyat, hármat, na persze mindet egy honosított koreai zseni, Viktor An, azaz Ahn Hyun-Soo, akinek tökéletesen bejött az országváltást, és egy csapásra a csúcsra rántotta az oroszokat ebben a sportágban. Oroszország és Kanada ezen a két napon felugrott a 10 aranyos Norvégia mögé kilenccel, USA-nak is ennyi van. Az éremtáblázaton USA-Oroszország-Kanada, 27-26-24. Nagyon szoros mindegyik, bármi lehet még.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.