Egy újabb hősköltemény. Az egyik legnagyobb a sok-sok csoda közül, amelyekkel ez a csapat jó 15 éve újra és újra megörvendeztet bennünket.
Az elődöntőt a Szeged ellen kilátástalan helyzetből hoztuk hosszabbításra és nyertük meg. Majd alig 17 óra múlva a legyőztük a Sopront, Sopronban, valószerűtlenül, váratlanul, határtalan akarattal, fegyelemmel, szívvel, ésszel és erővel - és úgy, hogy a 3. negyed legvégén Dalma kipontozódott. De tegnap nem volt olyan hátráltató körülmény, ami megállíthatta volna a lányokat. Mindenki kitett magáért, Nusi pedig isteni volt.
Szokásosan színvonalas szakmai gondolatok Miholics Zoltántól (taktika, védekezés, rotáció, lélektan), egy imádnivaló videó a SportSide-ról, fotóhegyek a hivatalos oldalról.
Ami pedig még nagyon fontos, és számított: az elmúlt két évben nem nyertünk semmit, alig jutottunk a döntőbe, Sopron kétszer vert minket az idényben, és mégis tele volt a pécsi szektor, a szurkolók ott voltak, ott voltunk, és hajtottuk a lányokat - mert tudjuk, hogy érdemes, hogy megérdemlik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.