Erős, kiegyenlített mezőnnyel kezdődött az év. A kortárs német irodalom foglalja keretbe a listát. Kehlmann bravúros játéka Gauss és Humboldt életével nem véletlen lett világsiker, de Schalansky "matróz-nosztalgiája" Usedomról és még sok más helyről szintén igen kellemes - bemutatkozó regénynek különösen. McCarthy Az útban eléri ismét azt a csodát, hogy a legkilátástalanabb, leglepusztítottabb történetben is ott dobogjon a szív, még ha fájdalmasan és reménytelenül is. Rucka a Tara Chase képregényeit regényként is továbbvitte, és ragyogó "kém-ponyvát" alkotott.
Orson Scott Card első Ender-könyve egy tudományos-fantasztikus iskolai történet arról, hogy miként lett a kis Ender Wiggins a világ megmentője és kisgyermekként a legnagyobb hadvezér. Nagyszerű sci-fi mestermű. Keith Richards önéletrajza egy szókimondó és szórakoztató beszámoló szexről, drogról és rock&rollról. Elképesztő, hogy 34 éves koráig sok pénzzel, sok baráttal, sok szerencsével kibírta a mérhetetlen kábítószer-fogyasztást, és közben megírta a rocktörténelem nem kevés klasszikusát. A következő 34 év jóval kevesebb teret kap a könyvben - nem is baj.
Daniel Kehlmann | A világ felmérése | 9 |
Greg Rucka | A Gentleman's Game | 9 |
Orson Scott Card | Végjáték | 9 |
Cormac McCarthy | Az út | 9 |
Keith Richards | Life | 8,5 |
Spiró György | Tavaszi tárlat | 8 |
Judith Schalansky | Blau steht dir nicht | 8 |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Az út - a túlélés szemszögéből 2011.04.13. 12:11:05
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.