A jobb csapat győzött, a Boston volt az erősebb, a Stanley-kupa most sem megy "haza" a Stanley-parkba. De mégis csak hetedik meccs, mégis csak Vancouverben... Egyszerűen a vancouveri sztárok nem voltak képesek arra a szintre emelkedni, mint pl. Marchand, Bergeron és főleg a legnagyobb: Thomas, a hosszú úton csúcsra ért kapus.
Elképesztő és megható volt látni azt a fantasztikus várakozást, szenvedélyt, reményt és szeretetet, ami az egész várost, a környéket, az egész British Columbiát áthatotta. És éppen ezért nem meglepő sajnos az, ami utána következett: a balhé. Két nappal előtte ugyanott sétáltam, akkor még nyugisabb volt a hangulat. Kanadában ezt máshogy élik meg, mint bárhol, érthetően, a hoki ott a vallás, a minden. Közeledik a húsz éves évfordulója az utolsó juharleveles Stanley-kupának. Ha jól sejtem, a 22 bostoniból 16 kanadai játékos, de ez nagyon sovány vigasz ilyenkor a hokinemzetnek. A várakozás folytatódik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.