Az elmúlt hónapok két legfontosabb politikai, történelmi thrillere/akciófilmje, a szakértők szerint a két legjobb rendezés a teljes filmes mezőnyben (aminek megfelelően egyik rendező sem került be az öt közé az Oscaron...), mindkettő valós eseményeken alapul, mindkettőben CIA koordinálta akció a Közép-Keleten. (Mindkettőben van Kyle Chandler :) ) És egyaránt olyan akciókról szólnak, amelyekre igaz az Argo-beli CIA-középvezető mondata: "The whole country is watching you, they just don’t know it."
Az Argo-ban Ben Affleck (és a producerként segítő George Clooney) megint bizonyítja, hogy milyen intelligensen tud filmet csinálni, mennyire ért a hangulathoz, ritmushoz, feszültséghez. Jobban belegondolva, "csupán" végigmegy egy hollywood-i sorvezetőn, rá tudja húzni egy valóban megtörtént, de szerencsés véget ért drámára - amilyen okosan és ízléssel valósítja ezt azonban meg, az a nagyon ritka. Az alapanyag, amit az élet adott, nyilvánvalóan briliáns, hiszen a teheráni túszdráma, a washingtoni politika keveredhetett egy önreflexív Holllywood-szatírával. Nagyszerűen egyensúlyozik ezek közt a film, és talán az Affleck-Clooney páros vonzerejének köszönhetően a kis szerepekben is egészen ragyogó színészek domborítanak.
A Zero Dark Thirty egyenesebb vonalban megy, nincs comic relief: veszélyes és/vagy unalmas terepmunka, elemzés, washingtoni politika, akció. Kathryn Bigelow a filmrendezők Navy Seal-je: kegyetlen, precíz, látszólag érzelemmentes, a legkisebb részletekre is figyelően magabiztos. (Ne feledjük mindebben a forgatókönyvíró Mark Boal szerepét sem!) Valószínűleg a tényleg lélegzetelállító utolsó félóra lesz majd legendás, de engem mégis a megelőző két óra fogott meg igazán: az aprómunka, a tű keresése (néha felrobbanó) szénakazlakban - végtelenségig néztem volna. Bigelow fantasztikusan mutatja meg a napi gyakorlati munkát, a hírszerzési "tradecraft"-et, legyen szó a kínzásokról, a félrevezetésekről, a kis szerencsékről vagy a nagy tragédiákról. El is hangzik, mire helyezi a hangsúlyt: "the big breaks, and the little people that make them happen". Jessica Chastain pedig az év egyik nagy felfedezése Maya szerepében.
Az Argo esetében sokat tudunk arról, mit változtattak meg a megtörtént eseményekhez képest dramaturgiai okokból, a Zero Dark Thirty ebből a szempontból homályosabb: a megjelenített személyek nagy részének még a létezése is classified, nem csak az, amit csináltak... Ami biztos: filmként mind a kettő rendkívül hatásos, tökéletesen összerakott alkotás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.