Rear Window

Hosszú sor, 8 regény, 2 történelemmel foglalkozó mű, 3 graphic novel, igyekszem a lényegeseket kiemelni.

John le Carré az igazi angol nagyregényt írta meg Magnus Pym sztorijában, miközben nem is keveset merített saját életéből, fiatalkorából, valamint szélhámos apja alakjából Pym apjaként. Pym kisgyermekkora óta állandó hazugságokban és hazugságokkal él, a misztikus apafigurát keresi és attól menekül, ezek teszik tökéletes kémmé, no meg az erkölcsi korlátok hiánya, ami utóbbi alaptéma le Carré-nál, amikor a hírszerzés világát boncolja.

A kémkedés, mint tárgy marad, de más stílus: szépirodalom helyett magas színvonalú lektűr Greg Rucka újabb remeke, ami 4 vaskos képregény-gyűjtemény és 3 regény után méltó lezárása Tara Chace krónikájának, és a sok szívás után Tara is megérdemelt egy happy-end-szerűséget. Nagy kedvenc volt a Queen&Country sorozat, kár, hogy vége... És még mindig kémek és hírszerzők: a téma szakértője, Michael Smith a Bletchley Park történetét írta meg átfogó, izgalmas, részletes művében. (Bletchley-vel nemrég foglalkoztam.)

Leonard westernje, a Valdez egy szikár, kemény történet egy makacsul az útját járó ("he had no choice") fegyverforgatóról és igazságérzetéről. Nagy mű! Miéville sem okozott csalódást: a Konzulváros egy tőle megszokottan kidolgozott sci-fi, ami végül is a nyelvről, a kommunikációról, egymás megértéséről és a hazugságról szól.

Kiemelendő még két képregény. A Fatale bizonyítja, hogy Brubaker a hard-boiled noir nagymestere. Tim Seely pedig a slasher-fun Hack/Slash után a Revival-lal komolyabb, de hasonképp véres irányt vett, és megmutatta, hogy a "kisváros + feltámadó halottak" témában még bőven van kakaó, ha az ember tud írni és vannak ötletei.