Varázslatos. Ezt is várja az ember egy musicaltől, pláne ha a Royal Shakespeare Company tűzi műsorra: komoly tartalom és üzenet, humor, érzelmek hullámvasútja, legmagasabb színvonalú zenés színházi játék. Roald Dahl gyerek-történetét Dennis Kelly adaptálta színpadra, Tim Minchin pedig zenét és dalszövegeket írt hozzá. Egy könyvmoly kislány, Matilda nehéz élete, álmai és küzdelme: ellene az olvasást perverziónak tartó vicces és félelmetes szülők, az iskola félelmetes és vicces igazgatónője (férfi szerep); mellette a jólelkű tanítónő és a könyvtáros, plusz a többi iskolás. Mindezek alatt, mellett pedig a Matilda által részletekben elmesélt dráma a szabadulóművészről és az artistalányról.
Az előadás abszolút ziccerszerepe a kalapácsvetőből lett igazgatónő, Miss Trunchbull, aki amennyire nevetséges, annyira ijesztő is, főképp mivel gyerekeket terrorizál és gyűlöli a kultúrát (hadd ne aktuálpolitizáljak...). Alex Gaumond játszotta, bravúrosan. Matildát négyen alakítják, naponta előadás, 10 év körüli gyerekekkel - ez a négy a minimum, azt hiszem. Jómagam Cristina Fray-vel láttam a darabot, így nekem ő lett és már ő marad Matilda. Néha talán túl profi, túl megcsinált (ugyanúgy, mint a többi gyerekszereplő), de ez kákán csomót keresés, és amikor mesél, illetve amikor belekezd a "Naughty"-ba ("just because you find that life"s not fair") vagy énekli a "Quiet"-et ("like I've sailed into the eye of the storm"), akkor már egy szavunk sem lehet, csak a szívünk dobban, jó nagyokat.
fotók: uk.matildathemusical.com
Az előbb említett két dal, valamint az abc-t is applikáló "School Song" és az igazi programadó és lélekbemarkoló "When I Grow Up" a zenei csúcspontok. Tim Minchin rendkívül hatásos, könnyed és értelmes dalokat írt, ha kellett, viccesen, ha kellett, meghatót.
A sok gyerek miatt nem lehet egy könnyen megvalósítható előadás, mindenesetre nem ártana magyarul sem, az itteni gyerekeknek és felnőtteknek, egyrészt a zenei minőség, másrészt és főleg a tanulság, az olvasás és a kultúra és a gondolkodás méltó magasztalása miatt. Ránk férne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.