Rear Window

Újabb jó negyedév, négy graphic novellel, egy különlegességgel, valamint nagy írók egy kisebb, három nagy művével. Két gigantikus regényfolyamnak is a harmadik kötetéhez jutottam. A Kardok vihara a vélemények szerint az egész ciklus csúcspontja, nem is tudnék vitatkozni. Martin (itt még?) jól tartja kézben a szálakat, nem hagy minket nyugodni egy pillanatra sem, és mindig elő tud húzni a kalapból egy újabb sokkot.

A Barokk-ciklus harmadik részében, az Odalisque-ben Stephenson összefűzi végre az első (Daniel, Newton, Károly és Jakab, London) és a második (Eliza, Leibniz, Orániai Vilmos, Sophie, Sophie Charlotte, Párizs, Hága) kötetek történetfonalait. Stephenson stílusa, mesélőkedve, humora, a történelmi, tudományos és kulturális utalások és kapcsolatok özöne egészen kivételes örömmé teszik az olvasást, eszméletlenül élvezem.

Időbe telt ráérezni Böll Csoportképére, a zsurnaliszta, realista, szatirikus, néha abszurd stílusra, de onnan már érezhető a nagysága. Stephen King a Lisey-be érezhetően beletette szívét-lelkét, a démonjaival küzdő horror-író özvegyének harcában nem kevés önéletrajzi kapcsolat található. Ezzel együtt (vagy ezért) nem a legsikerültebb ez a túlírt regény. Judith Schalansky különleges "sziget-gyűjteménye" nagyszabású földrajzi, történelmi, kulturális játék. Az ötven sziget és a róluk szóló egy-egy jellegzetes/érdekes történet egy gyönyörű kiállítású könyvben található.

Négy képregény-gyűjtemény maradt még: A Fatale-történetek bonyolódnak, újabb korok, események jönnek a halhatatlan femme fatale főszereplésével. A Dredd-összes harmadik kötete nem hozott olyan epikus szálakat, mint a második, de bemutatkozott például Judge Death és Anderson, és a szórakoztatási faktor is megmaradt. Az East of West nem akármilyen WTF: az apokalipszis négy lovasa (egy westernhős, valamint három gyerek)