Juno and the Paycock (1929): O'Casey tragikomédiája, amitől többet várhattunk volna, de csak egy unalmas és érdektelen színdarabot látunk filmen. Gyakorlatilag semmit sem tesz hozzá Hitchcock, komoly csalódás.
Murder! (1930): Egy amolyan Columbo-szerű nyomozás egy fiatal színésznő megmentéséért, akit ártatlanul ítéltek el (örök toposz a mesternél). Kiváló Herbert Marshall a főszerepben. A komor téma ellenére sok és szívesen látott komikum, az ezzel és a kamerával való játékok, ötletek a rendezői kézjegyet jelzik, és a rendező kedvét mutatják. Kellemes meglepetés.
Rich and Strange (1931): Egy kedves, de nem túl jelentős kaland-komédia, ami küzd a hangosfilm-technikával. Van benne rengeteg ötlet, poén, egzotikus helyszínek, valósak és stúdióbeliek is, látványos. Hitchcock eléggé szerette, ez egy kicsit furcsa, de talán éppen a saját poénjai és a forgatási helyek miatt volt így.
The Skin Game (1931): Egy Galsworthy-színdarab filmváltozata, sajnos nem is igazán több ennél, a dráma, majd a tragédia a végén sem jön át kellőképpen. Pozitívum, hogy a negyedszázaddal később a Harry-ben nagyot alkotó Edmund Gwenn-t láthatjuk, az első Hitchcock-szerepe a háromból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.