A női kosárlabda EB nagyon magas színvonalú játékot, rengeteg kiélezett, utolsó percben eldőlő mérkőzést, magas szintű taktikai felkészülést és kivitelezést, valamint igen jó játékvezetést hozott. Egyik sem volt magától értetődő az utóbbi években (évtizedekben?), így ez az EB nagyon komoly jelentőséget, súlyt kapott máris. A szakmai újdonságokról, folyamatokról, trendekről elmélkedjenek a szakemberek, ami a nézőnek fontos, hogy szinte nem lehetett úgy leülni egy meccset nézni, hogy ne lett volna belőle egy igazán jó szórakozás.
A szerbek győzelme, ha nem is volt papírforma, a látottak alapján nem meglepő. Van egy brutális alapnégyesük (a két Dabovics, Milovanovics és Petrovics), a kiegészítőemberek megbízhatóak, és Marina Maljkovics a kispadon, akinek a rezzenéstelen, már-már közömbös arca nyilvánvalóan az apuka nyomdokaiban járó edző-tehetséget rejt. A jó játékosok, a szervezettség, az összeszokottság végtelen nagy szívvel, lelkesedéssel, hittel és megtörhetetlen önbizalommal párosul. Az utóbbi négyet a legnehezebb eltanulni tőlük, de persze mi az első háromban is jócskán le vagyunk maradva.
És még valamire emlékezhetünk majd: itt láttuk először Mása Vagyejevát, aki 16 évesen összehozott egy 12 pontos - 6 lepattanós átlagot. Egy elképesztően különleges tehetség első felnőtt tornája volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.