Rear Window

Triplázás. Harmadszor nyert kard egyéniben. Nehezen értelmezhető. Minden idők egyik legnagyobbja, bármiben. Egy nehézkes meccs volt csak, annyi meg azért kell, csak az érzés kedvéért.

A napi 11 aranyból 7 Ázsiába került. Persze ez a sportágak első napi elosztásából is következik, de akkor is. Közte vannak a koreai íjászok is, egyből egy, gyakorlatilag két gyereket indítottak a mix csapatban - elbírták a kötelező terhét.

Az országúti kerékpár mezőnyversenyét Richard Carapaz nyerte, ami elképesztő, mint ahogy az is, hogy mindhárom dobogós hatalmasat alkotott még egy hete a Touron.- hát lendületben maradtak...

Az új Krasznahorkai-regény nagyon jó. Érdekes váltás, hogy a korábbi nagy lélegzetű regényeivel ellentétben ez nem Magyarországon játszódik, de a stílus, az olvasó elvarázsolása változatlan. Egy másik magyar óriás posztumusz gyűjteménye a hasonló cikkek egymásutániságával az élvezet mellett sajátos bepillantást is enged EP gondolkodásába, fixa ideáiba.

A Thalberg-életrajz kiválóan mutatja be a klasszikus Hollywoodot, és benne a legzseniálisabb és legnagyobb hatású producert. Stephen King nagy újdonságokkal meglepni már nem tud, de a jól ismert elemekből, stílusból még mindig ki tud kerülni valami igen szórakoztató és izgalmas.

3 sci-fi jutott a negyedévre: Stephenson régi regénye sok mindent felvillant a legnagyobb műveinek zsenialitásából. Campbell rendíthetetlenül halad előre az elveszett flotta eposz-folyamban, és nem érzek visszaesést. Timothy Zahn nagy teremtményének, Thrawn admirálisnak az eredettörténetét írta meg, magas színvonalon.

Snyder nagyon tud Batmant írni, a Last Knight pedig különösen szuper lett. A Lazarus szépen és csodás szinten halad. Kelly Thompson nagyon jól vette át a Jessica Jones örökséget, ezt most újból bizonyította. Dredd pedig soha nem okoz csalódást.

Az ukrán-amerikai szerző könyve Csernobilról részletes, olvasmányos, érthető, izgalmas - ahogy kell, nagyszerű. A Nibelung-ének fordítása monumentális és nagy fantáziát igénylő munka. Márton Lászlónak voltak furcsa megoldásai, de végül is azokkal is csak újabb rétegeket rakott a hatalmas kultúrtörténeti eposz élvezetéhez. A jegyzetek pedig fontosak és kiválóak.

A High Noon kedvenc filmjeim egyike. Frankel átfogó műve minden részletre kiterjed: alkotók, előzmények, forgatás, utóélet, filmipari és politikai háttér. Beth Lewis egy disztopikus jövőbe helyezi a fiatal lány nyugat-kanadai kalandtörténetét. Első regényhez képest kifejezetten kiforrott, nagyon jó kis zsáner-sztori.

A többi közül még kettő: Komoróczy tanár úr régebbi cikkeinek ez a gyűjteménye nagyon érdekes, világos, élvezetes. Dezső András a maffiózós könyv után hasonlóan alaposan és olvasmányosan dolgozta fel a hazai kokain-történelmet.

Végére értem Fraction 4 kötetes Hawkeye-sorozatának. Egészen fantasztikus volt az egész, a zárókötet a kicsit formabontóbb sztorikkal pedig tényleg csúcs.

A Manifest Destiny is azt hiszem, közeledik a lezáráshoz, már a hetedik kötetnél tart, és szerencsére nem fárad, nagyon jó továbbra is.

A pandémia több időt adott a sorozatnézésre is, ezek voltak a legjobbak, legemlékezetesebbek, három csoportban. (Azokon belül nincs sorrend.)

Top minőség: Marvelous Mrs Maisel (első két évad, ragyogó szöveg, nagyszerű humor, csodás Rachel Brosnahan), Babylon Berlin (3. évad, továbbra is elsőrangú), The New Pope (az utolsó pár epizódra, Jude Law visszatérésével érte el a csúcsot megint ez az őrült sorozat), Bimilui Soop (Stranger, 1-2. évad, az év meglepetés-kedvence a csavaros, kemény, kiváló koreai krimi), The Queen's Gambit (Anya Taylor-Joy brillírozik egy sakkozós sztoriban, ki gondolta volna, hogy ilyen jó), The Crown (4. évad, Thatcherrel, Dianával, szuper, mint mindig), Suburra (záró évad, méltó lezárása a véres, kőkemény, elképesztő római eposznak)

Nagyon jó: Homeland, Westworld, Perry Mason, The Boys, Yellowstone, The Alienist, Gangs of London

Nem csúcsminőség, de szívemhez közeli: The Last Tycoon, Hollywood, Tian sheng chang ge (The Rise of Phoenixes)

Mivel nagyon szűkmarkú és szigorú vagyok a 10-eseket illetően, ezért tulajdonképpen a 9,5-et gyakorlati maximumnak is vehetjük. És ebből a kategóriából volt 3 könyv és 1 képregény ebben a negyedévben. Most csak ezekről lesz szó.

Otto Friedrich elképesztően átfogó, mély, szórakoztató, informatív könyve Hollywood korszakfordító évtizedéről, a 40-es évekről hatalmas mű. Mindent tud, kiválóan ír, és persze a téma is nagyon érdekel engem. Alap. Tolnainé Kassai Margit memoárja az év egyik nagy meglepetése számomra. Német bevonulás, vészkorszak, nyilas hatalomátvétel, Budapest ostroma - ezek kellős közepén ennyi humorral, könnyedséggel írni, az életet, vagy éppen az abszurdat megtalálni a borzalomban, az kivételes. Természetesen érezzük a szándékos távolságtartást a stílus mögött, teljes komolysággal és tragikummal nehezebben lett volna feldolgozható számára mindez. Greene klasszikusa nem öregedett szerencsére. 50-es évek eleje, az Indokínai háború, kémek, újságírók, szeretők - mestermű. Ahogy illik, zsánerirodalomként és "magas" irodalomként is példát és utat mutat.

Véget ért a Paper Girls, ami a 80-as évek Clevelandjéből előre-hátra is ugrált, akár ezer éveket, dimenziókat lépett át, és közben képes volt arról szólni, ami miatt imádható volt: Négy tini lány alakuló barátságáról, kamaszságukról, változásukról. Az utolsó kötet csodálatos utolsó epizódja visszatér a kezdetekhez, és édesbúsan lezárja ezt a rendkívüli történetet.

Nagyon megérdemelten az élen Stacy Schiff fantasztikusan részletes, meglepő, szórakoztató könyve a salemi boszorkányperekről, és annak kapcsán a XVII. század végének New Englandjéről, a puritánokról és elsősorban az emberi természetről. Óriási.

A West of Sunset F. Scott Fitzgerald utolsó, hollywoodi időszakáról egy kiváló regény. Gablé befejezte a Waringham sagát, talán a leggyengébb könyvvel. Brandon Hackett (Markovics Botond) biztos kezű, tényleg nemzetközi szintű sci-fi író, nyugodtan kijelenthetjük. Kárason rövid és intenzív regénye egy izlandi halászhajó jeges kalandjairól jó, de ami a leginkább kiemelendő, az Patat Bence ragyogó fordítása. Kontraszt lehet az öreg Forsyth mester új, igen aktuális regénye, melynek fordítása messze nem olyan hibátlan. Szilágyi Istvánt végül mindig érdemes olvasni, még ha új regényében jobban el is veszik a végtelen párbeszédes filozofálgatásban, mint az kényelmes volna.

A boszorkányokon kívül még két non-fiction volt: Gribbin röviden vázol fel néhány kvantumfizikai elméletet - felvillanyozó kirándulások a laikusok által szinte felfoghatatlanba. Lukács György moszkvai bebörtönzésével kapcsolatos dokumentumok érdekes bepillantást adnak történelembe, filozófiába.

A Fraction-féle Hawkeye annyira speciális és annyira szórakoztató, hogy minden oldala egy élmény. Ez utóbbi persze a Lazarusról is elmondható, egész más világ, egész más stílus, de szuper színvonal szintén. Vártam sokáig a Bendis utáni Jessica Jones-szal, de megalapozatlan volt egyelőre a félelmem, Kelly Thompson nagyon szépen vitte tovább a lángot.

Különleges negyedév, a vírussal, a lockdownnal, a home office-szal, ami végül a filmek/sorozatok terén hozott nagyobb felfutást, nem az olvasásban. Így is szép a lista. A Völsunga saga önmagában is egy elképesztő, "trónok harcás", véres, fordulatos történet. A kultúrtörténeti kapcsolatok, különösen a Nibelung-énekhez, aztán még érdekesebbé és izgalmasabbá teszik. Ha már kultúrtörténet és történelem: A német professzor Mezopotámia-könyve kiváló volt, mint ahogy a posztumusz Rajk-beszélgetőkönyv is.

A Hyperion egészen fura: Egy Canterbury mesékre, no meg Keatsre felhúzott sajátos sci-fi, nagy-nagy tudással megírva. Helen MacInnes második kémregénye hatalmas szakértelemről és írókészségről tesz tanúbizonyságot.

Howard Hughes a XX. század egyik legkülönösebb, ellentmondásosabb üzletembere volt: Mérnök, feltaláló, pilóta, filmmogul, nőket gyűjtő playboy, magán titkosszolgálatot működtető hatalom - és mindezek mögött a súlyos pszichés és fizikai betegségek. A könyv nagyon alapos és felkavaró. Dezső András különben nagyszerű sztorijai a kicsit savanyú, de miénk-szerű magyar maffiózókról csak a nehezen követhető elhallgatások és név nem kiírások miatt marasztalható el.

A képregények közül az első kettőt említeném meg. A Brubaker-Phillips kettős hihetetlen módon termeli újra és újra ezeket a hard-boiled, néha misztikusabb, néha noirosabb sztorikat, és ez is hozza a magas színvonalat. Hickman brutálisan grandiózus új X-Men világába éppen csak belépünk az első bő 200 oldallal, eddig rendben van.

Két trilógia befejező része az élen. Liu hatalmas léptékű sci-fi története a harmadik részre érte el a csúcspontját. A nagyobb méret nem jelentett eldagályosodást, hanem a térben, időben, gondolatban való még további kiteljesedést hozta el. Ellroy Underworld USA történelmi noir trilógiájának zárlata egy gyönyörű paranoiás lázálom, jobbnál-jobb pulp-karakterekkel.

Harmadik rész a Merész is, de az Elveszett flotta sorozat ezzel még csupán a feléhez ért. Nehéz látni, hogy mi lehet itt még három kötetben, ez a bizonyos viszont igen jó lett. Jópofa a francia Rufin fantáziadús Benyovszky regénye.

Rendkívül érdekes, néha meglepő és sajnos rövid Amaryllis Fox ex-CIA tiszt könyve. Sok újdonsággal szolgált a Gestapóról szóló kis kötet, amit még Dachauban vettem. Kiss Sándor tanulmánya az angolszászok történelméről pedig még annál is több újat mutatott.

Nem tervezett Rucka-túlsúly az elején: A Lazarus nem tud csalódást okozni, igazi varázslat. A Wonder Woman gyűjtemény pedig trükkös szerkezetével a szórakozás mellett gondolkodásra is készteti a gyanútlan olvasót. Váratlan öröm a kellemesen klasszikus stílusú a 70-es évekbeli Conan képregények szép válogatása.

Kiemelkedő: Chernobyl (az év meglepetése, az év sorozata), Veep, Stranger Things, Suburra, Gomorra, Succession, Fleabag

Nagyon jó, de ilyen olyan-okból elmaradva az előbbiek tökéletességétől: Line of Duty, Peaky Blinders, Jessica Jones, Watchmen, The Crown, The Mandalorian, Barry, Big Little Lies, Veronica Mars, Supergirl, Mindhunter, The Deuce, The Righteous Gemstones, Mrs Wilson, True Detective, Killing Eve

A Menny és pokol trilógia az év legjobb regénye volt, nem kérdés, elképesztő nagy mestermű, a zárókötet is csodálatos volt.

A további említésre méltó fikciós művek: Le Carré nem fárad, az abszolút jelenben is ugyanolyan pontos és lényegrelátó, ami a kémkedést, a politikát és az ezeket művelő gyarló embereket illeti. Miller nagyszerűen, hatalmas tudással meséli újra Patroklosz szemszögéből a trójai háborút. Kiváló Winslow nagyszabású és kegyetlen tablója, érdekes a Crouch-regény, és bemutatkozásként meglepően rendben lévő és összeszedett Mucha Dorka Puncsa.

Ragyogó történelmi művek voltak a negyedévben: Mary Beard klasszikusának a római birodalomról egyetlen hibája van csak, az, hogy nem kétszer olyan hosszú. A Shadow Warriors kiváló összefoglaló a második világháborús brit, francia, amerikai női ügynökökről. A Desert Queen pedig egy általam régen várt életrajz Gertrude Bellről. (Irak aktuális megszűnése tulajdonképpen szomorú aktualitással is szolgál a 100 évvel ezelőtt történteknek.)

A belga Gunter Hauspie izgalmas ötlete nagyon látványosan és egy igen szép kötetben valósult meg: Rubens életét és művészetét a helyszínek alapján követi végig, sok képpel, térképpel, magyarázattal.

Azt kell, hogy mondjam, bejött a váltás a Lazarusban a hosszabb formátumra. Annyira jó a sztori, hogy örömteli többet kapni egyszerre. Brubaker Catwomanje ahogy halad előre, mindig jobb lesz. A Matador pedig egy fura, meglepő krimi Miamiban.

Az izlandi trilógia második kötete hosszabb és nagyobb léptékű, mint az első. A fiú és a postás epikus útja hegyen-völgyön-vízen-havon át, a közbülső "állomások", a költői, de közben földközeli próza csodálatos élményt adnak. Az év talán legkiemelkedőbb magyarországi megjelenése ez a trilógia.

Az év meglepetése pedig Moskát Anita "fantasy"-ja az emberré változó állatokról. Az izgalmas alapötlet csak kiindulópont, Moskát ezután részletes, precízen végiggondolt világot teremt, hihetetlenül érzékenyen, és kitűnőre vizsgázik a történetmesélésből, a fordulatos olvasmányosságból is.

Roth 1924-es regénye a lodz-i Savoyról kiváló, letisztult, megragadó. Campbell Elveszett flotta sorozatának második kötete meneküléssel, csatával, belső lázadással változatlanul nagyszerű szórakozás.

Megemlítem még a Rubens életregényt, ami irodalmilag nem kiemelkedő, viszont jó kis betekintés ennek az egészen elképesztő festőnek a változatos életébe/munkájába.

És a rövid képregénylista.

Ben Macintyre rutinos szakértője a kémkedés, hírszerzés, kémelhárítás történetének, Oleg Gordievsky sztorija viszont még az ő bibliográfiájában is igazi csúcsteljesítmény. Ragyogóan megírt, végig izgalmas non-fiction thriller.

Závada új regénye a Weiss Manfréd örökösök 1944-es megmeneküléséről, az SS-szel kötött alkuról jól megszokott minőséggel mutatja be ezt a különleges, borzasztó, paradox eseménysort. Sansom legújabb Shardlake-könyve a Kett-lázadásról szól. Nagyon hosszú, viszont olyan otthonosan mozog az író mind a korban, mind a műfajban, hogy nem tűnik annak.

A Menny és pokol trilógia első könyve drámai és nagyszerű, hideg és sötét és tenger. Másik izlandi regény is van, Yrsa kemény krimije sem hagy kívánni valót maga után. Franzobel a Medusa hajótörésének valós történetéből írt egy magával ragadó és megrázó regényt. Karsai Jánosnak a méltán örök életű Tokugava Iejaszuról szóló életrajzi regénye egy epizodikus dramatizált történelemkönyv, közép-európai írótól nagyon komoly anyag-, kultúra- és stílusismerettel.

Soboul régi, több mint fél évszázados forradalom-története átfogó, érdekes, de a túlzott marxista nézőpont néha bizony zavaró. A Deadwood-sorozatról szóló elemzés, illetve a Bletchley Parkot felelevenítő visszaemlékezés-gyűjtemény egyaránt nekem kedves témákat idéz fel.

A Paper Girls mindig meg tud újulni, meg tud lepni, el tud bűvölni. Még régebb óta tart a Manifest Destiny, ott is vannak új utak, még ha nem is működik minden. Váratlan kis független gyöngyszem a We Can Never Go Home, a Gideon Falls pedig egy ígéretes kezdés.

A Hamilton egy különleges élmény, különleges darab. Szenzációs darab, szenzációs előadás.

Amit Lin-Manuel Miranda kitalált, no és főleg megvalósított, az tényleg elképesztő. Hip-hop, rap, slam, mittudomén, így mesélni az amerikai állam megalakulásáról, és ezen belül egy fantasztikus ember életéről, órási ötlet. Az is valószínűleg már megvolt az ő fejében is, nem csak a színpadra állításnál jött elő, hogy minden szerepet "nem kaukázusi" színész játszik. (Kivéve persze a ziccer-szerep III. Györgyöt.) Érdekes, forradalmi ötlet, és teljesen működőképes, nem okoz zavart.

A londoni egy teljes replika-előadás: A Broadway-képeket ha nézzük, nem csupán a szcenírozás ugyanaz Londonban, hanem még az egyes szerepekben feltűnő színészek is látványosan hasonlítanak a két helyszínen.

Arthur Miller drámája a Wyndham's-ben nem akkora reveláció, mint a Hamilton volt. Egy 50 éves dráma, messze nem a legjobbja Millernek. A lényeg, amiért megnéztem, nyilván David Suchet volt. Hálás szerep az öreg zsidó becsüs, handlé - lubickolt is benne a mester.

A meglepetés (előzetesen eszembe sem jutott) a nyelv volt: A klasszikus angol színészek erős amerikai akcentussal beszéltek, ami logikus, lehet, hogy az angoloknak természetes volt, nekem mindenesetre furcsa. Suchet kelet-európai jiddis akcentusa más kérdés, az számomra sem volt zavaró.

Egy híres/hírhedt óriás az élen: Nekem nem okozott nehézséget, küzdelmet a Végtelen tréfa, szerintem teljesen követhető, élvezetes, szórakoztató. Nyilván felvetődhet, hogy meg lehetett volna nyesegetni sok helyen, de akkor talán nem vált volna ekkora legendává.

Helen MacInnes első regénye 1941-ben jelent meg: Egyfelől máig frissnek hat, egy igazán nagyszerű kém-thriller, másfelől igen bámulatra méltó az éleslátása, a tárgy- és helyismerete az akkor már négy éve az USA-ban élő bölcsésznek / kezdő írónak. Egyéb kémes könyvek: Szintén írónő műve az orosz "illegálisokról" és persze a csládokról szóló Tudnom kell. Egy nőt, mégpedig a királynőt védi Cecil és Walsingham hálózata a XVI. században Alford ismeretterjesztő művében.

Két sci-fi: A Rendíthetetlen nem feltétlenül azért kapott kicsit jobb minősítést, mert egyenesebb vonalú és világosabb, inkább a Banks-regény utolsó csavarja az, ami azt lerontja, nem vagyok kibékülve vele. (Viszont nem volt szívem ennél rosszabb osztályzatot adni csak emiatt.)

Ransmayr regénye a kínai császár által felbérlet órásmesterről varázslatos kis filozófiai mese. A meglepő Kemény-Kondor páros döcög néha az alternatív magyar forradalomban. A szív alakú doboz Joe Hill első regénye volt, és nagyon erős King-hatásokat mutat, amit én végül is pozitívan fogadtam, de azért kíváncsi vagyok, hogy később el tudott-e jobban távolodni az apjától.

Ami a képregényeket illeti, Hickman-hetek voltak: Az őrületes Black Monday Murders mellett két régebbi műve is előkerült. A Pax Romana nagyon alternatív világtörténete jobban bejött, mint a didaktikus Nightly News.

A Paper Girls csodálatos még mindig. Cooke-ék Macskanője nagyon élvezetes. A Muse pedig (köszönhetően Dodson jellegzetes rajzainak) irtó szexi.

Hétszentség, hogy kihagyok ezt vagy azt, de mindegy.

Szuper: The Americans. Egyelemű kategória, de egy történelmi csúcsteljesítmény jutott el az utolsó évadban a váratlan, tökéletes befejezésig.

Nagyon jó: Killing Eve, Sharp Objects, Jessica Jones, The Bodyguard, Homeland, Westworld, Deuce, Aranyélet, Narcos: Mexico, Better Call Saul

Elmítést érdemel: Howards End, Collateral, Bad Banks, Maniac, Patrick Melrose.