Rear Window

Kemény három hónap, egészen ragyogó könyvekkel. Miéville (egyik) nagy klasszikusának magyar kiadása váratott magára, most végre eljött, és - azta! A Perdido mérhető hozzá a többi regénye közül; a mélysége, az ötletessége, a filozófiája, az univerzalitása a legmagasabb polcra helyezik, a mesterművek közé.

A fikciós regények közül feltétlen említést érdemel két sci-fi: Liu San Ti-trilógiájának második kötete hozza az első színvonalát. Veres Attila "hungaro-weird"-je pedig minden bizonnyal a magyar zsáner-irodalom egyik mérföldköve.

Gilstrap és MacLean két különböző generáció megbízható lektűr-szerzői. A Menasse meg a Mágneshegy is egy picit elcsúszott számomra, és nem érte el azt a hatást/tetszést, ami talán várható lett volna.

Négy kimagasló történelmi non-fiction fémjelezte még ezt a negyedévet. A Churchill-(családi) életrajz és a monumentális Hamilton-életrajz a műfaj igazi csúcsai. Heltai György életmeséje rendkívül érdekes és sokszor meglepő volt. Zoltán Gábor pedig megírta az Orgia háttér/kiegészítő könyvét a XII. kerületi nyilas disznókról. A hatás hasonló, amit sikerült is megfejelnem a Hosszúlépés nagyszerű és példamutató sétájával, Csonka Laura fantasztikus vezetésével.

A Scarlet második kötete ugyanolyan váratlan és zseniális, mint az első. A Paper Girls harmadik kötete talán egy hangyányival elmarad az előzmények mögött, néha nekem túl messzire szállt. A Black Widow és a Mayday is gyakorlatilag kém-sztori, az utóbbi önálló, az előbbi a Marvel-univerzumban játszódik, de ez a ragyogó Natasha-történet is kellően realista.

A Manifest Destiny és az American Vampire is veterán sorozatok már, nehéz olyan nagyon újat mutatniuk, felülmúlniuk az elődöket. Az Androidot nem egyszerű képregényként értékelni, hiszen nem adaptáció, hanem egy az egyben lehozza a kisregény szövegét, ami persze szuper és Parker rajzai is nagyon jók.

Hatalmas mennyiség, említsük meg a legjobbakat. Az idő gyermekei egy egészen ragyogó, nagyszabású, átgondolt, mély és izgalmas sci-fi. Sosem gondoltam, hogy mindezt olyan regényről mondom majd, amelyik száz oldalakon át pókokról szól.

Gablé Waringham-sagája a második kötetben V. Henrik korába jut el, és változatlanul egy igen profi történelmi kalandregénnyel van dolgunk. Kemény István esszé-gyűjteménye nagyon érdekes és nagyon színvonalas. Egy másik költő, akitől szintén nem versek jöttek most: Térey színházi nagyregénye egy picit tán nehezen lendült bele, de aztán igazán jó lett. Pető Péter futball-bírós történetei sírva-vigadós, szívvel teli életképek. A Péterfy-házaspár kínai kalandjai kedvesek, lényeglátóak, elgondolkodtatóak.

Két örök kedvenc: John le Carré több mint 50 év után visszatér a Kém, aki bejött a hidegről sztorijára, és most az idős Peter Guillam emlékeiből bontja ki a történteket, nem csupán az akkori sötét ügyeket újra megmutatva és magyarázva, hanem a régi Köröndet és az új céget is összevetve. És még Smiley is felbukkan! Neal Stephenson most társíróval készítette új regényét, ami nem ér fel a mesterművekhez, de ettől még ez egy boszorkányos, időutazós, Kárpáthy Erzsébetes, őrületes szórakozás.

Lassan három hét eltelt már a Final Four óta, meglett (már-már értelmezhetetlen körülmények között, egy mikrohajszállal) a bajnoki cím is, próbáljuk hát értelmezni a történteket.

Az ősz már régen volt, talán volt akkor olyan meccs, amelyen teljes kerettel játszhatott az ETO, de utána a két hiányzó már ünnep volt. A negatív hatása a sérülten hiányzó sztároknak egyértelmű. Pozitív hatást, közvetett következményt is kell azonban keresni, mert az eredmények mégis jöttek. 1. A csapat motorjai, Groot, Oftedal és Amorim mind tavasszal hagytak ki pár hetet, és a Final Fourra éppen felépültek. A kis kényszerpihenő valószínűleg jól is jött, feltöltődött hány energiacella, amire különösen Nyckének volt szüksége, nem is tudom így utólag, hogy enélkül hogyan bírta volna ki az évet. 2. Minden újabb nehézség csak erősítette a csapategységet, pumpálta a szellemet, növelte az elszántságot.

Abban nagyjából egyetérthet mindenki, hogy ez utóbbi, a csapatszellem, az egység az, ami a Final Fourban a többiek fölé emelte az ETO-t. Igyekszenek is eleve erre alkalmas játékosokat szerződtetni, de fantasztikus látni, ahogy a világsztárok is, a feltörekvő fiatalok is csiszolódnak bele folyamatosan ebbe a szerkezetbe, ebbe a hozzáállásba - és látjuk sok más együttesnél, hogy mindez korántsem magától értetődő. Grimsbö, Görbicz, Amorim, Groot, Mörk, Oftedal, Broch nem csupán a játéktudásuk miatt tartoznak a sportág legnagyobbjai közé, hanem azért is, mert (néha kis zökkenőkkel, állandó fejlődéssel) képesek maguk elé helyezni a csapatot. (Nora Mörk fáradhatatlan, kispados munkáját, folyamatos "segédedzősködését", vagy Kari Grimsbö "önlecserélését" például már önmagukban tanítani lehetne "megkoronázott világsztárok hogyan állnak be a sorba és rendelik a csapatot mindenek elé" címmel.)

Ami érdekes (és szinte már ezoterikus és nem szakmai), hogy a sérülések miatt az egyik legpechesebb szezon volt egyben az egyik legszerencsésebb is. Kupaelődöntő hétméteresekkel, bajnoki a Fradi ellen hatgólos fordítással a hajrában, ami azt az elmebajos utolsó fordulót hozta a tulajdonképpen fej vagy írással felérő befejezéssel, és hát a BL-döntő is csak-csak egy hosszabbításos meccs volt. A triplázás szinte ugyanúgy lehetett volna tripla-nulla is, amitől az előbbiekben a FF kapcsán leírtak még igazak volnának, de más volna a mögötte lévő siker/eredmény.

A jövőre tekintve a millió eurós kérdés nem is az, hogy mekkora volt most, illetve az elmúlt hat évben Ambros Martin szerepe a sikerekben - óriási, mind a taktikát, mind a csapatszellemet, mind a formák időzítését, mind a hangulatot illetően. A kérdés, hogy a távozása okoz-e törést. Hiába ismeri egymást jól Danyi és a csapat, itt most más viszonyba kerülnek. És vajon azokra a nagy pillanatokra, amikor Ambros egy időkéréssel, egy ötlettel, egy cserével pozitív irányba mozdított egy éles meccset, azokra képes lesz-e Gábor. A keret mindenesetre még erősebb lesz, még több világsztárral kell dolgozni, gazdálkodni, bánni. Izgalmas lesz.

Hickman új, misztikus, bankos, világuralmas sorozata jó és jó lesz. BKV Paper Girls-e amolyan nosztalgia-scifiként indult, de most a második kötetben már előre is utaztunk 2016-ba, és ettől még jobb lett. Szintén BKV, de egy régebbi munkája, és az első könyv, a történet első ötöde kimondottan élvezetes. A Fraction-féle unorthodox Hawkeye továbbra is igen fura és meglepő szórakozás.

Snyder lezárta hat kötet után az American Vampire első, jó nagy körét, Bendis a hollywoodi kalandjairól írt és rajzolt egy igaz sztorit, a Jodorowsky-Moebius páros pedig egy költőien pornográf, szado-mazo misztériumot tett az asztalra.

Gyengém a népszerű történelmi/tudományos ismeretterjesztés, főleg ha tényleg olvasmányos, kellően humoros, miközben részletes, átfogó, nagyívű is egyben. Horowski bő ezer oldalas óriása a felvilágosodás, a felvilágosult abszolutizmus korával, a XVIII. századot befogó jó 150 évvel foglalkozik. Egy-egy életképből, pillanatból fejti ki minden fejezetben a történelmi, hatalmi, társadalmi összefüggéseket - végtelenül izgalmas és szórakoztató módon.

Három nagylélegzetű, igazán véres és kegyetlen kalandregény volt, az Orenda és a Butcher's a XVIII-XIX. századi Amerikában, az Északi vizeken egy XIX. századi bálnavadászhajón játszódik, és egyikben sem kímélik sem a szereplőket, sem az olvasót.

Különböző jövőkben játszódik a geek-nosztalgia-őrület Ready Player One, a posztapokaliptikus Az utolsó utáni..., valamint egy zseniális tudós kedves gondolatkísérlete/röpirata delfinekről és atomháborúkról. A Terranauts pedig tulajdonképpen egy sci-fi szatíra.

Ez egy iszonyú jó kis téli olimpia volt, én nagyon élveztem!

Sífutás: Marit Björgen 15-ik érmét és 8-ik aranyát nyerte olimpiákon, hatalmas fölénnyel, tökéletes állapotban magányos versenyt futott. Olimpián már nem versenyzik, a jövő évi vb-t még nem tudja, mindenesetre ezzel a győzelemmel, valamint a záróünnepségen átvett arannyal zárni ezt a döbbenetes pályafutást, az tulajdonképpen nagyon rendben is volna. Krista Pärmäkoski messze a maximumot hozta ki az esüsttel, Stina Nilsson pedig még annál is többet. Sprinterként 30 kilométeren bronzérmet nyerni nagyon váratlan, és mutatja, hogy egyre komolyabban gondolja a hosszabb távokat is. A tragikus hős Teresa Stadlober, aki kirobbanó formában, gyakorlatilag biztos érmesként eltévedt, rossz felé kanyarodott.

Curling: A nőknél nagyon sima svéd győzelem a döntőben az addig fantasztikusan játszó koreaiak ellen.

Jégkorong: Ha nehezen is, de összejött a papírforma arany az oroszoknak, amihez a sírból kellett visszahozni a meccset a totális meglepetés németek ellen. Nem jött rosszul az oroszoknak az NHL-stop, így viszont az abszolút esélyesség terhét kellett végig cipelniük, de csak sikerült.

Bob: Két német négyes a dobogón, egyik aranyérmes, ez a normális, de a harmadik érem Koreáé, az azért nem akármi. A know-how megvásárlása, a topfeltételek biztosítása, a fanatikus munka ezt eredményezheti.

Aranyak: 22 ország nyert aranyat, ez eggyel több, mint Szocsiban volt (mondjuk, hogy Magyarország). Végül csak maradt a holtverseny a norvégek és a németek között 14-14, mivel a zárónapon mindketten egyet nyertek. Mögöttük Kanada, 11-gyel.

Érmek: 28 ország nyert érmet, Szocsiban 26 volt. A norvég elsőség fölényes volt (39), a németek visszaragadták a végén a második helyet Kanada előtt (31-29).

A legtöbb aranyat Fourcade és Klaebo nyerte, hármat-hármat. A legtöbb érmet nyertek listáján csak sífutók vannak: Björgen 5-tel, Kalla, Nilsson és Bolshunov 4-gyel.

Alpesi sí: Egy alpesi nemzet nagy hajrája. Az utolsó két aranyérmet Svájc nyerte, a csapatban ők a legerősebb összeállítást választották, és aztán hibátlanul végig is vitték a versenyt. Ezzel az alpesi olimpia legtöbb érmet gyűjtő versenyzője Wendy Holdener lett, mindenből nyert egyet.

Északi sí: Finn győzelem a férfi 50 km-en, Iivo Niskanen, tényleg csak erre a számra készült, és így nyugodtan időzíthette a formáját erre a bő két órára. És mivel az oroszok (az "újak", a "maradék") töltötte fel a dobogót mögötte, itt most nem született norvég érem, az első ilyen sífutószám.

Biatlon: Hiába Fourcade, hiába Dahlmeier, hiába a sok norvég érem, ez a biatlon-olimpia a svédek feltámadásáról szólt, amit a férfi váltó aranyérem koronázott meg. Két arannyal és két ezüsttel zártak, Pichler erősen ellentmondásos edző, de a visszatérése csodát tett a svédekkel.

Gyorskorcsolya: A két tömegrajtos japán és koreai győzelmet hozott, a formátum egyébként kedvező a kicsi, gyors ázsiaiaknak. Takagi Nana így kétszeres olimpiai bajnok itt. A hollandok két bronzzal zártak, így végül "csak" lefelezték az aranyakat, 14-ből 7.

Curling: Nem kicsit meglepő, hogy a férfi tornát az USA nyerte, a két nagy közül Kanadát kétszer, a svédeket meg a döntőben verték, egy jó kedélyű, magabiztos négyes diadalmaskodott.

Műkorcsolya: Orosz arany a nőknél, nyilván, de nem Medvegyeva, hanem Zagitova, így 15 éves olimpiai bajnoka van ismét a számnak.

Snowboard / freestyle: Ha nem Ester Ledecka lesz az év női sportolója, globálisan, akkor nem tudom, ki. Az első ember a modern korban, aki két különböző sportágban nyer olimpiai aranyérmet. Ellentétben az alpesi SG-vel a snowboard parallel várható volt. Az elképesztő technikai tudás mellett a snowboardosok körében nagyon ritka bezárkózás, teljes koncentrálás, a környezet állandó kizárása is különleges.

Aranyak: Továbbra is együtt Norvégia és Németország (13-13), Kanada 11-gyel a harmadik. És az utolsó napon több a német esély, lehet, hogy mégis ők lesznek az elsők. Érmekben a norvég elsőség már korábban eldőlt (38), a kanadai-német meccs még nyitott a dobogón (29-28), és a németek eséllyel vissza fogják szerezni a második helyet.

A téli olimpiák történetének első magyar aranyérme született meg a short-track férfi váltóban. Mondtam én végig, hogy az érem tuti lesz, valójában már a sok pech és nem teljesen beteljesült várakozás után is csak erősödött az érzés, hogy valamikor átbillen a mérleg. Energia rengeteg volt a kiesések és kizárások miatt, főleg Ádóban, és (ahogy az elődöntőben) mindez ésszel, okossággal párosult. Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor valóban legendák lettek.

Északi sí: A férfi csapatsprint teljes papírforma, Sundby és Klaebo optimálisan egészítették ki egymást. A női sprintváltó viszont az USA első sífutóaranyát hozta. Az amerikai taktikán és szíven kívül az volt még zseniális, hogy a legyőzött svédek és norvégok is milyen őszintén örültek Randall és Jessie Diggins győzelmének. És ez még akkor sem magától értetődő, ha mindegyiküknek van már olimpiai aranya, ez az amerikai lányok népszerűségét mutatja.

Alpesi sí: Egy sima, két fordított. A női lesiklásban Goggia győzelme papírforma, mondjuk jó lett volna Vonn... Férfi szlalomban Hirscher és Kristoffersen is kiesett (egész évben egyszer sem, egyikük sem), persze így már normális Myhrer sikere. A női kombiban pedig az érmek után végre az első svájci alpesi arany, Michelle Gisin lassan az optimális kombi-sízővé növi ki magát.

Biatlon: Fehérorosz-svéd-francia dobogó a női váltóban, ezt sem mondtuk volna így előre, a németeké a nagy bukta.

Gyorskorcsolya: Ahogy uralnak szinte mindent egyéniben a hollandok, úgy nem működik a csapat-üldözéses. Jó, ezüst és bronz mástól nem lenne rossz, de a hollandoktól meglepően kevés. Japán és a berobbanó Norvégia nyerte a két aranyat.

Short-track: Még Sanyi egy ötödik helyet is hozott, de ez szerencsére immár csak mellékes statisztika. A dráma, hogy a záró három számban két érem arany nélkül a koreaiak mérlege, potyogtak el a döntőkben, túl nagy volt a nyomás.

Jégkorong: A női örökrangadón büntetőkkel nyerte az aranyat az USA, megszakadt a kanadai sorozat, tulajdonképpen ideje is volt.

Bob: A női bob német sikert hozott egy nagyon jó versenyben.

Snowboard / freestyle: Osztrák, amerikai, kanadai aranyak. Azért azt meg kell jegyezni, hogy a félcsőben és a ski-crossban is igen súlyos sérülések jöttek egymás után, ez nem vet jó fényt a sportágra.

Aranyak: 13-13 a norvég-német meccs, de esélyes, hogy a végén egyedül maradnak a norvégok az élen. Kanada a harmadik (9), fel tud-e jönni még az USA? Érmek: az első hely eldőlt, Norvégia már tízzel vezet a németek előtt, de Kanada még kapaszkodik az esetleges második hely felé (35-25-24).

Északi sí: Norvég uralom a csapatoknál, síugrás és férfiváltó egyaránt egyértelmű volt tulajdonképpen már kezdettől fogva. A hosszú északi összetett viszont teljes német söprést hozott.

Biatlon: A tömegrajtost Fourcade egy fél cipőnyivel nyert Schempp előtt. Majd jött a mixváltóban az itteni harmadik aranya, egy nagyon stabil francia négyes győzött, és örülök, hogy Marie Dorin is olimpiai bajnok immár.

Alpesi sí: Beindult az üzlet, Hirscher behúzta az óriást, szlalomban is topfavorit nyilván, nyitva van a kapu az aranytriplához.

Gyorskorcsolya: A két sprintet Kodaira és Lorentzen nyerte, a japán esetében papírforma, a norvég esetében nem annyira, de ez van, amikor szárnyal az egész nemzet.

Short-track: A női váltó döntője eszméletlen kaotikus lett, a koreai arany persze a lényeg a hazaiaknak, nekünk meg az, hogy a két kizárás után a negyedik lett a magyar váltó, ami fantasztikus. (Na a férfiak érmesek lesznek, ez tuti.)

Műkorcsolya: Egy őrülten szoros versenyen a topfavorit kanadaiak nyertek, és azt hiszem, joggal sajnálhatjuk a fiatal franciákat, de eljön még az ő idejük is.

Bob: Négy futam után holtverseny a ketteseknél, ezt tessék utánuk csinálni.

Freestyle: Norvég arany (nagyon megszokott ezen az olimpián, még ha nem is ebben a sportágban), ukrán arany (nagyon szokatlan bármelyik téli olimpián), kanadai arany (ez is oké).

Aranyak: A norvégek kiegyenlítettek, 11-11 a németekkel együtt, Kanada jön aztán 8-cal. Érmek: Itt is a nagy hármas az élen, 29-23-19 a három mennyiség. A sorrend alighanem ez lesz a végén is.

Alpesi sí: Mayer a Super-G-ben, majd Hansdotter a szlalomban még azt a tételt bizonyította, hogy olimpiáktól szokatlan módon esélyesek (ha nem is topfavoritok) nyernek itt. És aztán jött a női Super-G. Ester Ledecka snowboardos daredevilként mindig ott volt, ha valami látványosra vártunk, de érem? Győzelem? Elképesztő meglepetés, és jövő héten még a "saját" sportágában is nyerhet.

Sífutás: Harmadsor nyerte meg a 15 km-t Cologna, a gyengébb skiathlon után most dominált. A női váltó a norvégeké, a svédek minden elképzelhetőt megtettek, de amikor a végén Björgen ereje a felülmúlhatatlan rutinjával és taktikai érzékével párosul, akkor ez a végeredmény.

Síugrás: Stoch favoritként nem került dobogóra a normálsáncon, a nagysáncot aztán hozta, Wellinger pedig arany után ezüstérmes, csapatban is összecsapnak majd, bár ott inkább a norvégok lehetnek a legesélyesebbek.

Biatlon: Kuzmina nem akármilyen specialista, harmadik olimpián a harmadik aranyát nyerte.

Gyorskorcsolya: Hiába a sokat megélt, sokat elért mezőny, naná, hogy egy fiatal holland győzött. 7-ből 6 az oranjének.

Short-track: Egy koreai és egy kanadai arany, egy magyar pontszerzés Jászapáti Petra révén, szerencsével és figyelemmel. Liu Shaolin óriási éremesélyt szalajtott el, sajnos a két koreai is ugyanúgy kivárásra játszott, mint ő, és így kódolva volt az ütközés, amiben aztán ő volt a hibásabb. A váltódöntőben nagyobb odafigyelés kell majd.

Skeleton: Yun Sung-Bin aranya egy pillanatig sem volt kérdéses a férfiaknál, a nőknél Lizzie Yarnold viszont az abszolút olimpia-specialisták sorát gyarapítja.

Műkorcsolya: Hanyu megvédte a címét, kettős japán győzelem. Nathan Chen még egy földönkívüli kűrrel sem fért fel a dobogóra, olyan szinten elrontotta a rövidprogramot.

Snowboard / freestyle: Női napok, mindhárom verseny a nőké volt, egy olasz, egy fehérorosz, egy svájci siker.

Aranyak: A németek nem nyertek ebben a két napban, de a norvégok és a hollandok csak eggyel tudtak közelebb jönni (9-7-6). Érmekben viszont nőtt a norvég előny, Németország és Kanada előtt (22-17-15), egyre kevésbé látom azt, hogy hogyan nem lesznek majd elsők a végén.

Alpesi sí: Oly sok halasztás és teljes program-átszervezés után végre simán lement két szám, és mivel a két győztes Svindal és Shiffrin, két történelmi nagysága a sportágnak, mentesek is maradtunk a pedig szokásos olimpiai alpesi meglepetésektől.

Északi sí: Az északi összetett rövid távján Frenzel nyert, ami annak ellenére igen váratlan, hogy ő a címvédő és az utóbbi tíz év legsikeresebb versenyzője. Az idei éve viszont nem utalt erre. A női 10 kilométeren Kalla "csak" az ezüstig jutott, Haga nagyon ügyesen erre a napra hegyezte a formát, és persze megmutatta, hogy a norvégoknál nem szünetel az újabb klasszisok érkezése.

Biatlon: Johannes Boe-nek csak összejött egy verseny, és máris ott egy aranyérem. Bezzeg a női egyéni teljesen váratlan eredményt hozott: Öberg egyszer volt dobogón világkupában, most meg olimpiai bajnok. Persze látszott rajta már, hogy a jövő egy jelentős versenyzője lehet majd, az a meglepő, hogy már a jelené. A svéd biatlon feltámadása nagyon látványos.

Snowboard: Shaun White megnyerte, a sportág legnagyobb alakja ismét megkoronáztatott, ami nyilván marketing-szempontból sem utolsó.

Szánkó: Két német arany, a kettesben Wendlék az egész évnyi visszafogottság után hatalmas rutinnal az olimpiára tartogatták a csúcsformát, a csapat-dobogón pedig három végtelenül boldog társaság állt.

Műkorcsolya: Itt is egy német aranyérem, a páros igencsak sokesélyes volt, és csak egy paraszthajszál döntött.

Gyorskorcsolya: Miután női ezren Ter Mors nyert, a férfi 10 ezren megtörtént a "csoda": nem holland aranyérem. Vagyis nem holland himnusz, mert persze Bloemen eléggé holland, csak éppen kanadai színekben fut. Világcsúcstartóként nem egy sokk az ő győzelme, annál váratlanabb, hogy Kramer tízezres-átka kitart, és ez úgy tűnik, talán már soha nem jön össze neki.

Aranyak: Németország kicsit meglépett (9), Norvégia (6), Hollandia és USA (5-5) van a legközelebb. Érmek: A norvégok próbálnak elaraszolni, németek és kanadaiak a nyomukban (17-15-13).

Északi sí: Nőknél újra svéd, férfiaknál újra norvég arany sífutásban. Klaebo abszolút papírforma, Stina Nilsson esetében azért a vb után felmerült, hogy milyen lesz a feje, de olyan erős volt, hogy szinte gondolkodnia sem kellett. A női síugrás norvég és szintén favorit-győztest hozott.

Alpesi sí: Ez lett volna a harmadik alpesi szám, de az időjárás miatt végül az első lett, és Hirscher megszerezte az oly nagyon várt első aranyát, és most nehéz látni, hogyan fogják majd meg szlalomban és GS-ben.

Biatlon: Dahlmeier és Fourcade is magától értetődően nyerte az üldözésest, őket sem a tét, sem a szél nem gátolja meg a győzelemben.

Gyorskorcsolya: 4/4 arany, 8/12 érem a holland mérleg eddig, a két középtávot is nyerték, és Ireen Wust ötödik aranyánál tart, négy különböző olimpián.

Short-track: Fontana az esélyesek közé tartozott, nagy formában érkezett, mégis kissé váratlan az 500-as győzelme. A magyar férfi váltó döntőbe jutott, ott éppen bármi lehet, most okosak voltak.

Műkorcsolya: Kanada nagyon fölényesen nyerte a csapatversenyt, azzal, hogy az oroszok nem tökéletesek, nyitva volt a kapu a juharleveleseknek.

Szánkó: A női versenyben Geisenberger nyert, mögötte egy másik német, na erre igen alacsony oddsot adtak volna.

Curling: A történelem első mix-páros olimpiai aranya Kanadáé, így stílusos, két sokat látott klasszis, akik csapatban nem jutottak ki, összeálltak, és ellenállhatatlanok voltak.

Snowboard / freestyle: Két női snowboard szám, két amerikai arany, és félcsőben Chloe Kim révén egy legenda született.

Aranyak: német-holland az élen (5-4), aztán 3-mal Norvégia, Kanada, USA. Érmek: norvégok 11, Kanada, Hollandia 10, németek 9.

Igen keményen, néhány egészen meglepő eredménnyel kezdődött az olimpia, ahogy kell.

Sífutás: Charlotte Kalla már háromszoros olimpiai bajnok, és a parádészáma még jön! Eszméletlen erős és magabiztos volt. A férfiaknál a tiszta norvég dobogó azért váratlan, de a csapattaktika tökéletesen működött.

Biatlon: Két német arany, a női papírforma, a férfi viszont egészen különös, ahogy Fourcade és Johannes Boe is fekvőben lőtte teljesen el magát.

Short-track: Sikerült az első a koreaiaknak, ha ettől lendületbe jönnek... Liu Sanyi az 5., megvannak az első pontok, fogjuk fel ezt bemelegítésnek.

Gyorskorcsolya: Két holland arany, négy érem, csak a szokásos? A nőknél a legkevésbé esélyes nyert a háromból, férfiaknál viszont Kramer harmadszor nyerte az 5000-et.

Szánkó: Loch viszont nem nyert harmadszor ugyanabban a számban, hiába vezetett simán az utolsó futam előtt, megmagyarázhatatlanul nagyot hibázott. Osztrák arany, még ha nem is attól, akitől ők várták, de nagyon nem bánják.

Síugrás: Wellinger győzelme nem meglepő, az idény két kiemelkedő emberének ez a feszültség most sok volt.

Snowboard, freestyle: Két tinédzser az első két aranyérmes, azért ez azt hiszem, csak ebben a két látványsportágban elképzelhető egy téli olimpián.

Éremtáblák: Aranyak: német 3, holland 2. Érmek: norvég 8, holland 5, német, kanadai 4. Már az első két napon gyűjtögetnek rendesen a nagyok.

Brilliáns: Leftovers (Elképesztő, hogyan tartották meg a színvonalat a harmadik, záróévadra is.); Twin Peaks (Tulajdonképpen teljesen önálló szín még a végtelen széles sorozat-palettán is, utánozhatatlan, zseniális, csodálatos); Line of Duty (Mercurio a negyedik évadban is ide-oda rángatja a gyanútlan nézőt, aki nem tehet mást, mint lélegzet visszafojtva élvezi a show-t.)

Nagyon jó: Orphan Black (Vége lett, gyönyörűen.); The Americans (Továbbra is imádom, idén jön az utolsó évad.); Peaky Blinders (Nem minden tetszett ebben az évadban, de amikor jó, akkor szuper.); The Crown (Claire Foy hiányozni fog a folytatásban...); Stranger Things (Akkorát nem ütött, mint az első, de nyilván nagyszerű.); Babylon Berlin (Az év egyik váratlan és kellemes meglepetése.); Big Little Lies (Óriási színészek és egy másik váratlan élvezet.); Halt and Catch Fire (Véget ért, és Gordon halála egészen magasra emelte az évad második felét. Nem nagyon van sorozat, ami négy szezonon át folyamatosan jobb lett.); Suburra (Nem olyan zsigerien gyomorszájba vágó, mint a film, de így is nagyon jó.)

Honorable mention: GoT, OitNB, American Gods, Mindhunter, The Expanse, The Handmaid's Tale, Fargo, Better Call Saul