Rear Window

Erős három hónap volt ez is. A Shardlake-sorozatnak már a hatodik (és eddig utolsó) regénye az Egy bűnös siralmai, és a jól megszokott izgalmakat, történelmi szakszerűséget hozza. Az Amerikai tablója egy (nekem) új Ellroy-trilógia nyitánya, az L.A. Quartet-nél tágabb horizontú, nagyobb szabású, ami…

Nagyon erős, és kiegyensúlyozottan erős a lista, szinte véletlenszerű, hogy melyik kapott végül fél ponttal többet vagy kevesebbet. És mindezek mellett a műfajokban is sikerült ragyogóan változatosnak lennem. Liu Cixin trilógiájának első kötete megjelent magyarul, és milyen jól is jártunk vele, új…

Régi adósság volt Graves Claudius-a, és tényleg nagyon jó. Miéville harmadik Bas-Lag regénye talán nem éri el az első kettő színvonalát (és bonyolultságát), de így is nagyszerű. Le Carré csak a szokásos: magával ragadó, szigorú, komor. Nem volt egyértelmű, hogy Bartók Imre új regénye követhető lesz,…

A fenomenális Barokk-ciklus egyik legnagyobb kedvencemmé tette Neal Stephensont. A Seveneves sem okozott csalódást. A világvégét, illetve az emberiség töredékének túléléséért folytatott nagyszabású erőfeszítéseket úgy írja le, ahogy szokta: őrületes tudományos és technikai precizitással, közben…

A címben jelzett év eleje azt jelenti csupán, hogy én akkor láttam, nem mindegyik friss. A Happy Valley-ről nehéz volt elképzelni, hogy egyáltalán hogyan folytatódhat a döbbenetes első évad után. Nem gondolnám, hogy ez ugyanolyan tökéletes volt, de a sok szál, a néha megkérdőjelezhetőnek tűnő…

Fura három hónap a könyvek frontján, hiszen elmaradtak a kiemelkedő "találatok", a kiemelkedő élmények, inkább csak egy jó és kellemes átlagot kaptam. A drezdai út alkalmából újraolvastam az Ötöst, nyilván jó volt. Egy másik II. világháborús sztori Greene Ministry of…

Az olvasott képregények (TPB-k, papíron és digitálisan egyaránt) eddig lassú növekedése a tablet vásárlása után rendkívül felgyorsult, és ez már elkerülhetetlenné tette, hogy két részre szedjem a listákat, kezdjük hát a hagyományosabb könyvekkel. Rakovszky Sóknak hívja…

Csak néhány pont, ami közben eszembe jutott: 1. Az elmúlt éveknek nem a legjobb, de a legfontosabb filmje. A téma, a gondolatok, az ambíció, a hit, a filmtörténet miatt (ld. lejjebb). 2. Az aranykor producer-moguljai csinálhattak volna ilyet: Selznick, Zanuck, Thalberg, Wallis.…