Egy felfoghatatlan, hosszabításos 10 pontos meccsen éppen azt az eredményt értük el Eszéken, ami kellet, így az ötödik kalapból indulva visszakerültünk oda, ahova tartozunk.
Mindez ezzel a nagyon fiatal társasággal, a sok lemondással, a sok sérüléssel hatalmas bravúr, le a kalappal mindenki előtt!!! Csapatként működött ez a néhány ember, és ez a legtöbb, amit várni és kapni lehet.
3 név kiemelkedik: Fegyverneky Zsófi és Vajda Nusi Európa-klasszis játékot nyújtottak végig a selejtezőkön, a hátukon vitték a csapatot, két olyan csodaember, akiket bámulni lehet és kell. Rátgéber László pedig megmutatta, hogy ő a legnagyobb, ismét, ebből az anyagból ilyen csapatot kovácsolni csak ő lehettet képes. Örüljünk, hogy legalább a válogatottnak még itt van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.