Nagyjából 150 Vigée Le Brun-kép - ez maga a csoda! A 80-as évekbeli amerikai kiállítást leszámítva nem volt még önálló VLB-retrospektív, most végre illő módon Párizs törlesztette az adósságot. A Grand Palais-ban a Champs Elysées-n két emeleten 13 teremben tátottam a számat, sírtam, nevettem, hogy ezek itt vannak, hogy ez megadatott.
Sok-sok helyről gyűjtötték be a képeket, legtöbbet a legnyilvánvalóbb helyekről: Louvre, Versailles, Oroszország, USA, Anglia. Meglepően sok jött magángyűjteményekből, ezeket külön meg kell becsülni, mert aligha láthatjuk őket többé. A kákán is csomót kereső azt is figyeli persze, hogy mit nem hoztak el. (Nyilván nem lehet mindent: el se férne, meg hagyni kell ezt-azt a partner-múzeumoknál is.)
A négy leghíresebb önarcképből például a firenzei, a texasi (itt fenn ez a kettő), valamint a szentpétervári volt itt Párizsban, a londoni szalmakalapos nem. Azt, hála az égnek, már többször is láttam. A két, méltán legendás "anya gyermekével" önarckép egyaránt a Louvre-ban van: a korábbit áthozták, a "görögöt" nem, sajnáltam is.
Voltak meglepetések is, pl. a svájci ünnep, vagy egyáltalán a kis tájképek, vagy éppen Simon Denis festménye róla és Julie-ről Tivoliban, de talán leginkább az Augustin Pajou által 1783-ban készített mellszobor, ami idealisztikusan gyönyörű.
"Lebrun, de la beauté le peintre et le modèle", ahogy La Harpe írta valamikor az 1780-as években!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.