Rear Window

Szoros és erős mezőny az év végén. A Sjöwall-Wahlöö páros második krimije Budapesten játszódik, és ez egészen furcsa ízt és bájt kölcsönöz a megszokott ragyogó színvonalon megírt regénynek. A két svédnek komoly fogalma volt a korabeli Budapestről (kommunistaként járhattak is itt), és így nem is zavaró, sőt növeli az élményt az olvasói helyismeret. Le Carré Karla-trilógiájának zárókötete is zseniális irodalom, más, mint az első kettő, Smiley még magányosabb "harcos", és végül elkapja Karlát, más kérdés, hogy győzelem-e ez egy hosszú, lélekölő háborúban. Stephenson viszont éppen kezd a Quicksilver-rel egy sorozatot: a monumentális, nyolcrészes Barokk Ciklus nyitókötete nagyon kellemes meglepetés. A XVII-XVIII. századi történelem és a vezérfonalat adó tudománytörténet részletes ismerete hatalmas mesélőkedvvel párosul.

Kicsit korábban, de hasonló helyeken játszódik Gaiman szórakoztató kísérlete: helyezzük a Marvel-szuperhősöket 1602-be. Ragyogóan sikerült! Teljesen valós történelem Ms Weir átfogó, részletes, olvasmányos beszámolója a Rózsák Háborújáról: vér, őrület, káosz, a Trónok harca a valóságban. A 39 lépcsőfokról a színházi előadás kapcsán volt már szó. Alap a műfajban. Kosztolányi regényíróként is nagyot alkotott történelmi és alkotóművészeti parabolájával. Bacigalupi pedig egy szokásos scifi-disztópiát javít fel azzal, hogy egy felhúzhatós lányt helyez az egyik főszerepbe.

Zhang Ziyi talán eddigi legjobb alakításait nyújtja ebben a 3 szerepben. Mo, a filmsztárocska, akit ejt az őt felfedező és felcsináló mágnás. Li, a lánya, a lelkes ifjú kommunista, aki meddő, és lassan megőrülve öngyilkosságba kergeti a férjét. Hua, Li fogadott lánya, akit bár elhagy a férje, de végül is ő az, aki igazából állva marad és talán a boldogság várja, miközben lassan egy új Kína születik. Méltó társa Joan Chen, a két nő viszi a hátán a filmet.

A 30-as, az 50-es és a 70-80-as évek Shanghai-át is biztos kézzel ábrázolja Hou Yong, és a 3 történet repetitív elemei sem zavaróak szerintem, sőt fontosnak is érzem, hogy így ábrázolja a 3 generációt.
A hosszú vajúdási és szülési jelenet a végén, a zuhogó esőben pedig (úgy vélem) helyet követelhet magának a filmtörténelemben.

(brownhouge-ról újraposztolva)

Bátor tippek egy-két verseny után, az idény legelején.

Alpesi sí, nők: Ketten jöhetnek szóba Lindsey Vonn riválisaként, Maze és Riesch. Azt hiszem, leginkább Vonn GS és szlalom-eredményeitől függ, hogy lesz-e harc. Ha ott stabilan pontokat szerez, akkor aligha verhető.

Alpesi sí, férfiak: Hirscher, Ligety és Svindal tűnik az esélyes triónak, Jansrud és esetleg Kostelic szólhat még bele. Nagyon nyílt a dolog, végig kell bírnia majd a győztesnek az egész idényt, ez lesz a nehéz.

Síugrás: Még tippelésre is alig mernék vállalkozni, mindenesetre az osztrákok, a norvégek és az újra csúcsra törő németek is több vasat tartanak a tűzben. Schlieri rutinja és kiegyensúlyozottsága döntő lehet.

Sífutás, nők: Ha végigcsinálja az idényt, akkor Björgen aligha verhető. Kowalczyk és Johaug könnyen lehet, hogy inkább a Tour de Ski-re és a vb-re fogja hegyezni magát, ott próbálják elkapni Björgent.

Sífutás, férfiak: Northug-nak áll a zászló, mivel úgy érzem itt is, hogy Cologna-nak más céljai lesznek idén. Oroszok is biztos jók lesznek, de előttük a vb és majd a 2014-es olimpia lebeg.

Biatlon, nők: Domracheva hatalmas favorit, csak a jól kezdő Berger lehet veszélyes rá. Nagyon furcsa így Neuner nélkül, noch dazu Ekholm is fiatalon visszavonult, csökkent az esélyesek köre.

Biatlon, férfiak: Nagyobb a kompetitivitás, még ha az összetett világkupa szempontjából nem hiszem, hogy végül a nagy hármason kívül más is szóba kerül majd: Fourcade, Svendsen és Birnbacher.

39 Steps (Criterion Theatre, London, Piccadilly): John Buchan ragyogó, 1915-ös regényét 1935-ben dolgozta át Hitchcock teljesen, egy krimikomédiává. A színházi változat a filmet gondolja tovább, váratlanul bravúrosan és sikeresen. Négy színész játszik (a tagline szerint) 139 karaktert, állandó mozgásban, folyamatos gag-parádéban, a látványos és ötletes physical comedy-t vegyítik a szofisztikált, vérprofi színjátszással. Nagyon jó szórakozás, igazi színház.

Hannay a skót felföldön keresztül-kasul keresi/üldözi a kémeket, akik viszont őt keresik/üldözik, csakúgy, mint a rendőrség. A legújabb Bond-filmben az utolsó, nagy leszámolás színhelye ugyanez a vidék.

Skyfall: Daniel Craig egyértelműen bevált Bondnak, Connery mögött mára a kettes számú 007-essé nőtte ki magát. Sam Mendes filmjéből süt a bevallott Nolan-hatás (miközben Nolan épp a klasszikus Bondokat említette inspirációként a Batman-filmjeihez), és ez most jól állt egy ilyen "családtörténet" ("anya" és két "fia") elmeséléséhez. Nagyon tetszett a különböző stílusok egymás után helyezése a helyszínek és történések által: alap üldözős-akciós, majd szárnyas fejvadászos Sanghajban, majd klasszikus Bond Makaón, majd modern poszt-9/11 és poszt 7/7 Londonban, végül a csúcspont a skót felföldön, régi Aston Martinnal, késsel és vadászpuskával, ami egyszerre pre-minden és poszt-minden. Érdekes és izgalmas lesz a továbblépés, akár Nolannel is, hiszen új M érkezett, megjelent Miss Moneypenny, amolyan reboot kinézete van. Bár Craig marad, és ez mindenképpen jó hír.

A háromrészes Guarded ív nagyon kellemes meglepetés, jó történetvezetés, jó szövegek, ikonikus Buffy-egzisztencializmus. Klasszikus kérdések egy testőri munka kapcsán. Buffy szerepe és felelőssége az új világrendben, mi a feladat és mi a fontos, a világ vagy egy ember. A végén pedig a sok pénz és kényelem helyett megint inkább tovább(vissza)lép, that's not who I am, I'm the slayer. A Wolfram&Hart felbukkanása valószínűleg nem csak egyszeri, jönnek ők még, no meg a zompírok.

A nyár és azon belül is főleg az olimpia miatt rövidebb a lista a szokásosnál, viszont egy 10 pontossal az élen.

Az Ulysses teljes joggal a regények (egyik) Everest-je. Vártam nagyon ezt az új fordítást, feladatul tűztem ki, hogy ha beledöglöm is, elolvasom... Aggodalom felesleges volt: élvezetes, szórakoztató, vicces, hatalmas szellemi és kulturális kaland. Odafigyelést igényel, nyilván, és még úgy is lehetetlen követni minden belső összefüggést, nem is beszélve a külső utalásokra. A fordítók, a kiadó döntése a jegyzetek nélküli változat volt - utólag azt mondom, helyesen. Kétségtelenül sok-sok érdekesség így elveszett, viszont a folyamatos olvasás, a szöveg általi elvarázslás gyönyöre most fontosabb volt. Másodikra, harmadikra, lehet majd máshogy olvasni.

Sansom Shardlake-sorozata a megszokott színvonalon folytatódik. Az Austen-klasszikus nem éri el, úgy érzem, a PandP és az Emma szintjét, de azért nagyszerű. A Last Tycoon esetében pedig a veszteség a fő érzés: micsoda monumentális mestermű lett volna, ha Fitzgerald tovább tudta volna írni és nem hagyja félbe elhalálozása okán... Miklya Anna nagyon fiatalon is biztoskezű írónő, a magyar scifi öregapja pedig nem okoz pillanatnyi csalódást sem immár negyven éves regényével.

A digitálisan felújított kép gyönyörű, a hangzás állat - ez a plusz ahhoz, amit eddig is tudtunk, de mindig érdemes megerősíteni: a Queen minden idők egyik legjobb koncertzenekara volt, Freddie pedig minden idők legjobb frontembere. Pályafutásuk csúcsára értek 86-ban, döbbenetes, hogy ez egyben az utolsó turnéjuk is volt. Zsombolyai Jánosék a magyar filmgyártás összes akkori erőforrását felhasználták, és még 26 év múltán is büszkék lehetünk az ő teljesítményükre is.

A koncertet megelőző kisfilmben van egy pár másodperc, amikor Freddie Aczél Endrének nyilatkozik, és azzal búcsúzik: "If I live, I will come back." Sajnos ez nem jött össze, de mégis él, örökké.

A férfi kézilabda-válogatottnak tulajdonképpen pillanatnyi esélye sem volt a bronzmeccsen a koncentrált horvátok ellen, míg a férfi pólósok végtelenül simán verték a spanyolokat az ötödik helyért. Mindkét meccsen a lényegesen jobb, ámde csalódott csapat rutinból, szaktudásból, becsületből megmutatta még utoljára. Mocsai gárdája így nem búcsúzhatott szépen, viszont a siker, a negyedik hely, amit elértek, az vitathatatlanul óriási. A Kemény-fiúk helyezése reális, nyilván reméltük, hogy még jobb lesz, sőt. Több nagy, mit nagy, legendás játékos búcsúzik ezzel, valamint minden bizonnyal a hasonlóképp legendává lett kapitány. Csak a kalapunkat lengethetjük, és remélhetjük, hogy a folytatás egy új, nagy vízilabda-válogatott lesz. A két nagyon fiatal öttusázónőnk nem járt sikerrel, de amilyen tehetségesek, a jövő az övék.

A férfi csapatsportok döntői voltak ma: Brazília a női után nem tudta megnyerni a férfi röplabdát is, pedig 2-0-ra vezettek, de az oroszok fantasztikus energiával feltámadtak, és megfordították a meccset. Pólóban a horvátok bebizonyították azt, ami sejthető volt: jelenleg övék a legerősebb csapat. A francia csodagárda megint megnyerte a kézilabdát. Én rájuk tippeltem, de tulajdonképpen nem hittem, hogy ismét képesek lesznek rá. De tényleg olyanok, mint a norvég lányok: azt az egy-két legfontosabb és legnehezebb meccset valahogy mindig megnyerik. Végül a kosárlabda: Az eddig végig szenvedő, botladozó spanyolok tényleg csak erre az egy mérkőzésre készültek két hete (négy éve?), és rettentően megnehezítették a nem feltétlenül túl okosan játszó amerikaiak dolgát, akik a negyedik negyedben bedarálták Gasolékat.

Aranyak: USA 46, Kína 38, Nagy-Britannia 29. Érmek: USA 104, Kína 87, Oroszország 82. A britek és az oroszok is közelebb kerültek kicsit a két óriáshoz, leginkább Kínához. Ez utóbbi persze Peking után nem lehet annyira meglepő. Mi aranyakban kilencedikek, érmekben tizennegyedikek lettünk, mindkettő egészen ragyogó!

Janics Natasa nagyon el volt keseredve, hogy favoritként "csak" bronzérmes lett 200-on. Egyszerűen ma nem ment úgy a hajó, főleg a máskor elsöprő második százon. Az eredmény nyilvánvalóan szép, pláne ilyen rövid felkészüléssel a szülés után, még ha ő nem is ezt várta. Marosi Ádám a maga bronzérmével végtelenül boldog volt, teljes joggal. Egész nap ragyogóan versenyzett, öt társával (köztük Kasza Róberttel) éremért indult a "kombájnban", nagyon jól ment, de a cseh (erre számítottunk) és a kínai (erre nem) még egy picivel jobban, viszont a többieket messze lehagyta, és nagyot ünnepelhetett a célban. Egy nagyszerű sportoló pályafutása csúcsára ért, hiszen világbajnoki aranyak után is egy olimpiai bronz az igazi csúcspont. Dudás Miklós a kajak sprintben hatodik lett, ami kiváló eredmény, csak gratulálhatunk. Harcsa Zoltán pedig már napokkal ezelőtt befejezte, de versenyszáma, amiben az 5-8. helyen végzett, ma ér véget. A legjobban szereplő magyar bokszoló lett, két meccset is nyert.

A stadionban Mo Farah megcsinálta a duplázást, elképesztő nagy király lett ez a szomáliai-brit, amióta elment Amerikába Salazarhoz. Férfi gerelyben, nem akármi, trinidai arany, akiknek napjukat a 4x100-as váltó bravúros bronza tette teljessé a napot. Ott természetesen Jamaika, természetesen világcsúccsal. Bolt triplázott, akárcsak Alyson Felix, akinek a 4x400 hozta a harmadikat. A férfi torony, láss csodát, megint nem jött össze a kínaiaknak, és most nem ausztrál, nem is Tom Daley (aki bronzot nyert), hanem az amerikai Boudia lett a bajnok.

A brazilok elvesztették megint a focit, most Mexikó verte őket, a női röplabda csapat viszont nagyot nyert. A nap döntőjében a norvég kézisek megverték Montenegrót, így maradtak a trónon. Ez ettől még Popovicsék éve, BL-győzelem, olimpiai ezüst. Itt is csúcsformában játszottak, de találkoztak az egyetlen olyan csapattal, amely lelkesedésben és keménységben is felveszik velük a versenyt, a norvéggel. Az amerikai női kosarasok hozták a várt kötelezőt, agyoncsapták a hitehagyott franciákat, Bird, Taurasi és Catchings már háromszoros olimpiai bajnokok.

Aranyak: USA 44, Kína 38, Nagy-Britannia 28. Érmek: USA 102, Kína 88, Oroszország 78. A sorrendek már nem változnak.

Hatos Gábor kétszer ragyogóan és elsöprően birkózott, majd az elődöntőben egy sokkal jobbal találkozott. Bronzmeccsen csak egy picit jobbal, szerencsével verhető lett volna, de az ötödik hely is kiváló. Megjegyzendő mindenesetre, hogy a szabályrendszere ezzel a sorsolással minden bizonnyal a leghülyébb az összes olimpiai sportág közül. A kézilabda-válogatott elődöntőt játszott, és a fáradt csapatok verítékes küzdelmében alulmaradtunk. Végig vezettek a svédek, de a sok kihagyott helyzetük miatt bőven megvolt a lehetőség a fordításra - csak éppen mi még többet hibáztunk. Császár sérülése sem segített, az egyetlen igazán gólveszélyes ember volt ma. A siker így is óriási, és van még egy bronzmeccs, amire pszichésen rendben leszünk, fizikailag karcosabb lesz. A férfi pólósok szívvel és nagyon gyenge játékkal győzték le a becsületmeccsen az auszikat, még meglehet az 5. hely.

A stadionban női 1500-on kettős török győzelem, új korszak kezdete. A férfi 4x400-on Bahama megverte a kényszerből tartalékos amerikaiakat, de még így is meglepő. A nap eredménye nyilvánvalóan az amerikai női 4x100-as váltóé, amely nem csupán megdöntötte a 27 éves NDK-s csúcsot, egyszerűen megsemmisítette. Most lett csak igazán érthetetlen, hogy erre miért kellett ennyit várni. Csak a váltásokon múlt?

Aranyak: USA 41, Kína 37, Nagy-Britannia 25. Érmek: USA 95, Kína 81, Oroszország 63. Eldőlt, azt hiszem, USA kettős győzelmet arat, egyetlen kérdés, hogy az érmek számában az oroszok vagy a britek lesznek-e harmadikok.

Megint milyen nap! Kozák Danuta esetében a kérdés az lehetett, hogy miként viseli a tegnapi négyes-aranyat. Nos, aludni nem nagyon tudott, de fizikailag és szellemileg mégis frissen állt oda az egyeshez, és hiába ment az elején Oszipenko, Danuta szuverén volt, hiba nélkül, hatalmas fölénnyel nyert. Egyértelmű volt, és ahogy ő is mondta, gyakorlatilag a magyar mezőnyből kijutni volt nehezebb, mint itt most nyerni. Ezt azért vártuk, Risztov Évát csak titokban, csendesen, a háttérben - úgy, ahogy ő készült és versenyzett az elmúlt években, a visszatérése óta. Egy 10 kilométeres versenyben az élre menni és végig vezetni? Bátor, makacs, öntudatos ötlet. A meglepetés az volt talán csak, hogy a hajrában még egyet tudott újítani, amikor az amerikai elindult. Egy különleges ember, egy őt szerencsére támogató kis közösség sikere. Egy saját útját járó, tulajdonképpen perifériára szorult egykori sztár megtalálta a távját, helyét. Kalandos pályafutással, kanyargó úton felnőtt és megvalósította gyerekkori álmát, az olimpiai aranyérmet. Nagyon megérdemli.

A Kammerer, Tóth, Kulifai, Pauman kajaknégyes ezüstérme komoly meglepetés, Rozsnyói Kati néni még egyszer nagyot alkotott, megkapta a bizalmat a kapitánytól, ahogy ez a négy srác is, még ha nem is a kajakos társadalomtól. Puszi a fejükre a rajt előtt, érzelmi töltet a csapatnak, ilyen pluszok kellenek, kellettek a bravúros ezüstéremhez. Ők nagyon boldogok voltak az ezüsttel, a Kovács-Janics páros nagyon nem. Bevallom, nem találtam szimpatikusnak azt az elkeseredettséget, amit a dobogón mutattak. Kikaptak egy ma tökéletesen menő párostól, mindketten már háromszoros olimpiai bajnokok, Natasának két nap múlva akár újabb jöhet. Jól mentek, volt egy jobb, szép eredmény.

A női vízilabda válogatott Peking után Londonban is a bronzmeccsen kapott ki, és ismét az ausztráloktól. Ez azonban egy teljesen más csapat, nagyon fiatal társaság, akiktől szerintem nagy dolog, hogy kijutottak, persze annál is nagyobb bravúr, hogy négy közé kerültek, rengeteg lehet még bennük, csak segíteni, támogatni kell őket - azt ne mondjam, életben tartani a sportágat.

Címszavakban a világ: Az amerikai nők behúzták a focit és a vízipólót is. Rudisha, az élő futóisten egyedül futott, csak úgy magának egy 800-as világcsúcsot. Bolt megcsinálta a dupla duplát, 200-on is biztosan védte meg a címét, persze itt is Blake előtt.

Aranyak: USA 39, Kína 37, Nagy-Britannia 25. Érmek: USA 91, Kína 80, Oroszország 56. Beelőzött az USA, atlétika, labdajátékok, az érmek számában meg egyenesen elhúztak. Mi magunk a nyolcadik helyen, alig értelmezhető.

Eljött a kajak-kenu napja, de már eleve sokkal jobb hangulatban, mint négy éve. Favoritnak tartottam a Dombi-Kökény kajak kettest, és úgy is versenyeztek, kontrollálva a mezőnyt, bár a végén a portugálok majdnem elcsípték őket. Női edzővel egy viszonylag frissen kitalált duó nagyon gyorsan eljutott a legmagasabb csúcsra. A női négyest nem tartottam favoritnak, rám cáfoltak. Szabó Gabi úgy belenyúlt a rajtba, ahogy még talán sohasem, az egészen fantasztikus rajttal már a németek előtt voltunk, rájuk tettük a nyomást, és még végig is bírta az a négy lány/asszony. Mindig különösen kedves a négyes, ez is az, Storcz nagy viták közepette kitalálta, Csipes nem értett egyet, de aztán csodásan összerakta. Vajda Attila hatodik lett, ez is rendben van.

Négy között a férfi kézisek, ki hitte volna, én nem. Kétszeri hosszabbítás után, volt a mi kezünkben is, volt az izlandiakéban is. Mindenki maximumot hozott, Nagy Laci és Fazekas Nándi volt a vezér, Mocsai pedig tanul öreg korára. Jól meccselt, de főleg a stratégia volt jó: végre a második hétre sikerült időzíteni a formát, nem lőttük el magunkat túl korán. Jönnek a svédek, akik bizony verhetők. Ugyanez nem jött össze a pólósoknak. Akarat megvolt, játék nem. Tudtuk, hogy eljön ez is, hogy egyszer csak nem a magyar csapat lesz az olimpiai bajnok. Egyszerűen járt ennyi ennek a társaságnak, hogy még egyszer megpróbálják, még egyszer nekifussanak, én nem bánom, így kerek a történet. Hiányozni fog a Kapitány, hiányozni fog a Csapat, lesz másik, bár ilyen aligha, mert ilyen nincs más.

A világ maradék részéről csak egy eseményt emelnék ki: Női 200-on végre egyéni olimpiai aranyat is nyert Allyson Felix, nagyon megérdemelte már, most magabiztos volt, meggyőző, fölényes. Shelly-Ann Fraser-Pryce pedig először tévedt 200-ra, kétszeres 100-as olimpiai bajnokként, és kiderült, hogy bírja, és mint tudjuk, a feje tökéletes a döntőkhöz, ezzel az ezüsttel bejelentkezett a hosszabb távra is.

Aranyak: Kína 36, USA 34, Nagy-Britannia 22. Érmek: USA 81, Kína 77, Oroszország 53. Az eddigi napok döccenői után az atlétikában csak-csak beindult az amerikai henger, és máris felugrottak. Mi, betojás, kilencedikek vagyunk, és holnap további előrelépés sem kizárt.

Lőrincz Tamás egészen káprázatosan birkózott egész délután - kicsit kár, hogy a döntő már este volt. De lehet, hogy a koreai egyszerűen jobb volt, és délután is ez lett volna kettejük meccsén. Finoman szólva is le a kalappal Lőrincz előtt, csodálatos eredményt ért el, még ha most el is van keseredve. Nos, elkeseredésből jutott még ma: A női pólósok nem játszottak olyan jól, mint két napja, az ellenfél stílusa is kellemetlenebb. Azért nyerhető volt, nagy kár érte. Ugyanott vagyunk, mint négy éve: fájdalmas elődöntő után jön a bronzmeccs majd az ausztrálokkal. Remélem nagyon, hogy vége lesz itt a párhuzamoknak.

A velodrome-ban szupersztárokról szólt a nap: Laura Trott szőke copfjai már a második aranyérmet ünneplendő loboghattak. Pendleton visszatért a hazai Olimpia kedvéért, és valószínűleg egész pályafutása legpechesebb egy hetén van túl, és egy ezüsttel fejezi be pályafutását, miközben Mears jutott fel a csúcsra. Sir Chris Hoy is befejezi, legalább is ami az olimpiai pályafutását illeti, de hogyan! Kettőt nyert Londonban, így hat arannyal és egy ezüsttel minden idők legsikeresebb brit olimpikonja lett.

Aranyak: Kína 34, USA 30, Nagy-Britannia 22. Érmek: Kína 73, USA 70, Nagy-Britannia és Oroszország 48. Kína lépdel elfelé szép lassan, atlétika egyelőre nem hozza az amerikaiaknak a várt nekilendülést. Aranyak tekintetében a britek harmadik helye nehezen hinném, hogy változhat, az érmek számában kétesélyes a verseny. Mi a 13. helyen, holnap még előrébb lépünk?

Le és felfelé hullámzott Sidi Péter teljesítménye ma, de ez 3x40 lövéses puska számban nem ritka. Szétlövéssel lett meg a döntő, ott két hely előrelépés, hatodik lett, ami szép. Mindhárom magyar sportlövő egy-egy hatodik hellyel tér haza, ez jó szereplés. Kézisek hozták, amit nagyon kellett, megvan a 8, innen tovább hatalmas bravúr volna az izlandiak ellen. Pólósok elkezdtek játszani egy hét után, ideje volt, brutális negyeddöntő jön holnapután az olaszok ellen. Harcsa Zoltán a boksz negyeddöntőben kikapott, de 19 évesen pontszerző, szép siker. Ami meghatározza a második hetünket: jól mozogtak elődöntőikben a kajakosok és az egy szem kenus.

A stadionban Kirani James 44 mp-en belül futott, őrület, mit tud. Gáton Felix Sanchez visszatérése a nagy show, nyolc év után lett ismét olimpiai bajnok, ki hitte volna, azt hiszem, még egy hete sem senki. Búcsúzik(?) egy bronzzal az atlétika egyik legnagyobb alakja, régi nagy kedvencem, Jelena Iszinbajeva. Az elmúlt pár év már nem hozott sokat, sok küszködés után összeszedte magát még, benne volt ma is a nagy ugrás, de nem talált bele. Hiányozni fog, nagyon. Jelképes lehet a jövőre nézve, hogy Jennifer Suhr nyert ma, dominálhatja a következő években a női rúdugrást, ha nem is Jelena-szinten, mert úgy aligha lehet, úgy csak ez a csodálatos orosz leány tudhatta. Összevetésben nyerte meg a díjugrató csapatversenyt a hazai négyes a hollandokkal szemben. A női foci tart a legelőrébb, már túl az elődöntőkön: A világbajnok japánok lendülete nem csökken, a brazilok után a titkos esélyes franciákat is kiverték. A másik elődöntő klasszikus lesz, azt hiszem: USA-Kanada, 3-3 a 90 percben, majd a 123. percben Alex Morgan (ki más? come on, girl!) befejelte a győztes gólt. Jöhet a vb-döntő visszavágója az aranyért.

Aranyak: Kína 31, USA 29, Nagy-Britannia 18. Érmek: Kína 64, USA 63, Oroszország 42. Csendesebb nap a nagyoknak, az oroszok az érmes dobogóra kapaszkodnak, nagy lehet a csatájuk a britekkel.

Egy olyan vasárnap, amit alig hittem volna, és még most is nehéz. Berki Krisztián valószínűleg a történelem egyik legszínvonalasabb és legizgalmasabb lólengés döntőjét nyerte meg, az esélyesség terhét elviselve, egy tökéletes gyakorlattal, és úgy, hogy Smith is tökéletes gyakorlatot mutatott be. Hihetetlen ez az ember, mennyire uralja ezt a szakágat, és (megint csak a legfontosabb) milyen feje van ehhez.

Pars Krisztián döntője máshogyan volt valószerűtlen: annyira nem volt reális, hogy valaki is megverje, ha ő valamennyire hozza magát, hogy alig tudtam izgulni. És ő sem izgult talán, magabiztos volt, 80,59 elég is lett. Volt egy küldetése, egy feladata, egy esélye. Egy olyan év, olyan verseny, amikor minden kétséget kizáróan a legjobb volt a világon, "csak" fel kellett tenni az i-re a pontot Londonban. Atlétikában van olimpiai bajnokunk, ebbe azért gondoljunk bele, kérem. Németh Zsolt edző könnyes szemmel Németh Pali bácsi fotóját mutatta fel, a dobópápa fentről nézte és büszke volt.

Harmadik érmünk egy kicsi, nagyon kedves srác, Módos Péter rendkívül lelkes, érzelmekkel teli birkózásának eredménye, aki nagyon szépen élt a vigaszág adta lehetőséggel, és végigvonult rajta a bronzig. A női vízilabda-csapatnak is sikerült meghatnia minket, mert négy közé jutottak az oroszok ellen, csodálatos csapatteljesítménnyel.

A férfi tollast a nagyon atipikus kínai fenegyerek Lin Dan nyerte, a nagyobb pályán, labdával Murray végre befutott, és megnyert egy nagy tornát, noch dazu az Olimpiát és otthon. Na, és persze Usain Bolt. Nagy rejtély volt a formája, az elődöntőben már látszott, hogy jó lesz, a döntőt aztán megcsinálta, sikerült a rajt, és kiderült, hogy a második 50 métere, ha nem is berlini szintű, de mindenkinél sokkal jobb. Az atlétika legnagyobb sztárja nem hagyta cserben sportágát, megint a címlapokra röpítette. És futhatott nagyjából egyszerre tiszteletkört Pars Krisztiánnal.

Aranyak: Kína 30, USA 28, Nagy-Britannia 16. Érmek: Kína 61, USA 60, Nagy-Britannia 37. Kína visszaelőzött, nagy a csata. Mi jelenleg az elképesztő 10. helyen vagyunk, irreális, ámde szép.