Rear Window

Ki gondolta volna?! Ötödik a férfi vegyesváltó egy olimpiai döntőben, Cseh-Gyurta-Pulai-Kozma négyes, négy darab tökéletes úszás, Cseh háton országos csúcs, a váltó pedig hatalmas országos csúcs. Kiemelkedő bravúr. Farkas Györgyi 6000 pont fölé jutott, 21. hely a hétpróbában, Helebrandt Máté egyéni csúccsal 32. 20 km gyaloglásban - ezek is ragyogó eredmények.

Globálisan is a két alapsportágnál maradok: Kromovidjojo a várakozásnak megfelelően hozta a 100-50 duplát. Sun szintén a várakozásnak megfelelően óriási világcsúcsot úszott 1500-on. A két vegyesváltó pedig simán az amerikaiaké, ez is papírforma, és ezzel Phelps és Missy Franklin is 4 arannyal zárta az Olimpiát. Phelps 18-ig jutott, ez a végeredménye. Visszavonul. Az Olimpiai Stadionban a britek három aranyat nyertek: Rutherford távolban, Mo Farah okosan, megint megmutatva, hogy többet tud erről a sportágról, mint az összes kenyai és etióp. Na, és Jessica Ennis! Voltak, vannak brit favoritok, főleg evezésben és kerékpárban. De ilyen nyomás senkin sem volt évek óta, minden plakáton magát látta, London2012 arca lett, és mindezt elviselni nem csupán évekig, hanem ezen a két napon egy olyan számban, amit hétszer hétféleképpen lehet elrontani... A riválisok mind megtették, ő nem, az atlétika egyik legnagyobb csillaga. A női 100-on pedig (nem hittem volna) megvédte címét Shelly-Ann Fraser, a legmosolygósabb, a legjobban rajtoló és a döntőkhöz a legjobb fejjel rendelkező sprinter a női mezőnyben. Az elsőért szeretjük, a másik kettőért csodáljuk, és azok miatt nyer.

Aranyak: USA 26, Kína 25, Nagy-Britannia 14. Érmek: USA 54, Kína 53, Nagy-Britannia 29. Az óriások fej-fej mellett, miközben felugrottak a hazaiak a dobogóra egy döbbenetes, 6 aranyos napon. Nem végzek most tudományos elemzést, hogy milyen sportágak vannak a hátralévő nyolc napon, de nem irreális, azt hiszem, hogy ott is maradjanak.

Kapás Boglárka már a döntővel nagyot alkotott, ott pedig országos csúccsal, végig okosan úszva hatodik lett, ez igazán nagyszerű, az EB-győzelem után ezzel megkoronázta azt az évet, amikor bizony a világelit tagja lett. Nagy öröm ez, szép volt, Bogi! A férfi vegyes váltó is csúcsot úszott, és bravúrosan a holnapi döntőbe jutott, többek közt a franciákat, a dél-afrikaiakat verve. Kiss Gergőt is vártuk volna egy holnapi döntőre, de ma nagyon nem ment neki sajnos.

Phelps a 200 vegyes után 100 pillangón is megcsinálta az olimpiai triplázást, újabb felülmúlhatatlannak tűnő rekordok. Az amerikai gyereklányok indulnának utána: Missy Franklin döbbenetes nagy világcsúcsot úszott 200 háton, Ledecky pedig hatalmas fölénnyel nyerte a 800-at. A kerékpár arénában (mily meglepő) kettőből kettőt nyertek a britek. Megkezdődtek az atlétikai versenyek, és némi meglepetés, hogy mindkét számban címvédés lett. Ami számomra az izgalmasabb és főleg örömtelibb: a királynő visszatért. Tirunesh Dibaba, nagy kedvencem, ilyen-olyan okokból csendesebb évek után olimpiai bajnok lett tízezren, és még hogyan! Egy egyébként is nagyon kemény tempóból futott 2:45-ös tizedik kilométert, perces utolsó kört, 550 méteres hajrájával egész egyszerűen megsemmisítette a kenyaiakat. Elképesztő futás volt.

Aranyak: USA 21, Kína 20, Dél-Korea 9. Érmek: USA 43, Kína 42, Oroszország 23. Az USA tartja előnyét, és váratlanul felbukkantak az oroszok, hajmeresztő 12 ezüsttel a 3 arany mellett.

Ebben bíztunk napok óta: Cseh Laci összeszedi magát, és szállítja az érmet. Nem volt tökéletes úszás, de a hajrá az volt, és egy megérdemelt, megharcolt bronzérem a jutalom. (Megj.: Hányszor hallgatta már az elmúlt tíz évben Cseh a dobogón az amerikai himnuszt?!) A nap, mit a nap, az Olimpia magyar hőse, Joó Abigél: második meccsen, vezetésnél leválik egy porc a térdében, kikap, iszonyú fájdalmak közt, bicegve nyer a vigaszágon, majd 5. lesz. Egészen heroikus teljesítmény! Másik nagy sztorink, ami inkább az olimpiai történelem hőskorába illene: Bognár Richárd 39 évesen elkezd lőni, saját pénzből készül, hat év múlva kijut az Olimpiára dupla trapban, és hatodik lesz. Majd utána köszöni, célját elérte, és úgy véli, abba is hagyja. Nem egy tipikus történet a modern sportban.

Az uszodában két favorit meggyőzően nyert: Soni és Kromovidjojo, Lochte kétszer kikapott, egyik sem eszeveszetten meglepő, mindkétszer amerikai arany így is. Vegyesen Phelps verte, 16 aranynál és 20 éremnél tart, és holnap 100 pille, vasárnap a váltó.A csillagos-sávosnál maradva: a tornász-királynő Gabi Douglas lett, egy rendkívül magas színvonalú csatában verve Komovát. Evezésben pedig Francia Zsuzsanna Peking után Londonban is aranyat nyert az amerikai nyolcasban. Sir Chris Hoy sem aprózza: negyedik aranya, hetedik érme már kerékpárban, és ő még nem végzett idén, most kezdi. Személyes örömöm: Ki Bo Bae a nagy széllel küzdve, szétlövésben nyerte a női ijász versenyt.

Aranyak: Kína és USA 18, Dél-Korea 7. Érmek: USA 37, Kína 34, Japán 19. Belecsaptak ma az amik a lecsóba, nyolc érem, abból hat arany, máris eltűnt a kínai előny.

Leírtam és elmondtam már sokszor: a legprofibb, a legtökéletesebb sportolónak tartom Gyurta Dánielt ma Magyarországon, sőt ez egész világon sincs sok párja. Minden nyomást elviselve, minden taktikai változatra felkészülve, még a valószerűtlenül hajrázó skóttól sem megijedve nyerte meg az olimpiai aranyat, világcsúccsal, persze, hiszen megmondta előre, hogy az kell. A Széles-csapat munkája a csúcsra ért, és ne feledkezzünk meg az Öregről, az első mentorról, a legnagyobbról, Széchy Tamásról sem. Várt, remélt, imádkozott, káprázatos siker, Dániel királlyá koronázása.

Jakabos hetedik helye szép, Cseh meglepő feltámadása ígéretes holnapra nézve. Csonka Zsófia hatodik helye pedig egészen ragyogó, ráfért a sportlövőinkre is egy pontszerzés már. A női pólósok három gólos hátrányból fordítva nyertek Kína ellen, ez reméljük, minden tekintetben fordulópont a medencében.

Három darab királlyá koronázás: Bradley Wiggins a Tour után az Olimpiát is megnyerte. Uchimura győzött az összetettben tornában. Adrian (a másik kettővel ellentétben meglepetésre) győzött 100 gyorson, a királyszámban.

Aranyak: Kína 17, USA 12, Dél-Korea 6. Érmek: Kína 30, USA 29, Japán 17. Eszeveszett sebességgel robog a két óriás, és sokatmondó, hogy a két kelet-ázsiai ország tűnik fel a harmadik helyeken, nagyhatalmak már ők is.

A vártnál csendesebb nap számunkra, a 200 pillék miatt is. A fiú váltó és Katinka 8. helyei szépek, de nem feledtetik az elszaladt lehetőségeket. Holnap majd... Húha. Pólósok lassan javulnak, de újabb vereség, kézisek egy fokkal jobbak, a nagyon fontos első 2 pont a zsebben végre.

Phelps elbukta a pillangót, a triplázást, végig vezetve, elcseszett benyúlással, LeClos Dél-Afrikának nyert egy csoda-aranyat. A gyorsváltóban aztán javított, váratlanul simán nyert az amerikai váltó, és meglett Phelps 19. érme, megelőzve így Larissza Latinyinát. Ez hiányzott már csak neki, vonulhatna is vissza, de még nem végzett itt. Az amerikai átlagnézőnek ez is nagyon fontos, de a lényeg a női tornacsapat: megnyerték, tulajdonképpen simán, bődületesen magabiztosan, hiba nélkül, ami a mai tornában a fehér hollónál is ritkább. A nap folyamán még különleges látványosság volt a military lovaglás zárószáma, a tegnapi tereplovaglás után ma is a Greenwich Parkban voltak, de már a stadionban. Kettős német siker (csapat és Jung), az első német aranyak, a briteknek a csapatezüst jutott, és ezzel ezüstérmes a Diamond Jubilee évében, ráadásul otthon a királynő unokája, Zara Phillips. (Egyéniben nyolcadik, a trónöröklési rangsorban a tizennegyedik.)

Aranyak: Kína 13, USA 9, Franciao. 4. Érmek: Kína és USA 23, Japán 13. Érdekes, hogy közben azt hinném, nagyobb a különbség a két nagy között, de végül is, amit Kína hoz műugrásban és súlyemelésben, azt az amcsik az úszásban próbálják kompenzálni (lövészetben és tornában egyelőre ugyanolyanok).

A judo-versenyeket érdemes néznünk Londonban. Ma egy 5. hely, Karakas Hedvig alkotott nagyon, hektikus nap, ilyen-olyan meccsek,végül is elégedett lehet és az is, 22 évesen nagyon szép eredmény. Az úszóink: Katinka 200-on döntős, ott az érem lehetséges, de rettentő nehéz, itt a legnehezebb a három számából. Evelyn és Bence azt hiszem, hogy nagyobbat úsztak, mint ami várható volt, fájó pech, hogy a két kilencedik hely mindezt nagyon nem honorálja. Cseh Laci katasztrofálisan gyenge volt ("nagy szar", ahogy ő mondta), ez szomorú és még nehéz hová tenni. A női pólósok megszorongatták az amcsikat, lehet még ebből valami, majd meglátjuk.

Az uszodában továbbra is: Agnel olyat úszott a 200 utolsó hosszán, amilyet itt a franciák és a kínaiak szoktak - valamit kitaláltak. Missy Franklin megszerezte első aranyát, lesz még ebben a pályafutásban néhány, már itt is. Női 100 mellen pedig megszületett az úszóversenyek, de talán az egész Olimpia legnagyobb meglepetése: a 15 éves, ismeretlen litván Meilutyte mindhárom körben a legjobb volt, és a döntőt is elbírta, még ha azt a legkevésbé is, de ott meg Soni tragikus rajt után a legvégéről csak majdnem tudta utolérni, 101-nél nyert volna, de ez 100 volt, a litván kislány pedig csodát tett. Említést érdemel még, hogy a kínaiak nagyot javulva megnyerték a férfi csapatot tornában. A koreai párbajtőrvívó leány pedig pofátlan bírói ténykedéssel maradt le a döntőről, amivel egyébiránt a meglepően botladozó németek megszerezhették első érmüket 3 nap elteltével.

Aranyak: Kína 9, USA 5, Franciao. és Észak-Korea 3. Érmek: Kína és USA 17, Japán 11.

Volt egy érzés Szilágyi Áronnal kapcsolatban gyakorlatilag az első pillanattól kezdve, hogy a pástra lépett: Ha megszúrják/vágják, az valami anomália, az univerzumnak valami ritka, pillanatnyi tévedése, amit aztán helyre is hoz gyorsan a mindenség. Nem látszott, hogy kikaphat - nem is kapott ki, egy döbbenetesen magabiztos aranyérem, egy káoszba fulladó sportág már-már váratlan, de annál hangosabb életjele. Régi klasszikus francia kalandfilmekben láttam utoljára ilyen kardvívást. Ungvári Miklós pedig személyes életének legrosszabb éve után olyan judózást mutatott be, ami szigorú szamurájoknak is dicsőségére vált volna. Még egy lépés hiányzott csak, de az ezüst is fantasztikus siker.

Gyurta formája is kellemesen megdöbbentő, negyedik hely, 59 fél, ha ezt kivetítjük a 200-ra... De ne még. Két világcsúcs a medencében, két nap alatt három, a cáparuha lassan feledésbe merül. Pólóban és kéziben egy csúnya és egy szép vereséggel kezdtünk, nem számít semmit egyik sem.

Arany: Kína 6, USA 3. Érmek: Kína 12, USA 11, Olaszország 7. A kínaiak eddig jobban éltek a lehetőségekkel, még azonban az elején vagyunk. Britek, oroszok, de legfőképp a németek mindenesetre beragadtak a rajtnál.

Meg is van az első érmünk, Tatabányára kerül, yeah, Csernoviczki Éva egy rossz meccs után magát összeszedve, a bronzmeccsen a japán ellen óriási bravúrral, hosszabbításban ipponnal! Csodálatos bronz!

Katinka negyedik, bronz is benne volt, Kiss Gergő hatodik, ez nagyszerű. Laci amatőr módon elbaltázta a döntőbe jutást, pedig jó éremesély volt. Phelps csak majdnem tette ugyanezt, de dobogóra így sem került, Lochte kimagaslik, lesz még itt aranya, nem kérdéses. A két kínai arany az uszodában nem hú, de meglepő, viszont ahogy csinálták: Sun és Ye is 300 után az utolsó két hosszot teljesen valószerűtlen sebességgel és fölénnyel tette meg, ez ijesztő volt. Gyurta percen belüli csúcsa és döntőbe jutása nagyon biztató a továbbiakra. Lólengésben két magyar lesz a döntőben, Berkinek azonban nagyot kell javulnia, addigra biztos összekapja magát. Kína négy arannyal kezdte az olimpiát, holnaptól már a nemzetek csatájára is kitérek majd.

Komoly kanyarokkal fejezzük be az első tíz epizódos résztávot. A terhességgel kapcsolatos fontos elmélkedések után jön a Buffy-bot reveláció, Simone felbukkanása, Andrew, a robot- és életépítő, és a végén természetesen a B-bot és az igazi, de ártatlan B találkozása. Aminek vége a "visszacsere", Buffy elméje ismét hús-vér testben, és indulhat újabb kalandokra. Érdekes és váratlan kitérő volt ez a robotozás, kissé béna talán, de arra mindenképpen jó, hogy a slayer-lét és a normál élet közti ellentéteket, a filozófiai kérdéseket, a kiválasztottságot egy ilyen metafora segítségével világítsa meg, ismételten és szórakoztatva.

Miután nagy kedvencem az "Isten veled, ágyasom!", valamint megnéztem és élveztem a Mei Lanfang-ról szóló filmet is, tudok pár dolgot a műfajról, plusz olvastam a Sanguo-t, láttam a Woo-filmet, nagy meglepetések nem érhettek. Kétségtelenül nagy dolog, hogy eljöttek ide (és Bécsbe meg Prágába) bemutatni ezt a jeles alkotást, még ha ez egy lebutított, áramvonalasított előadás is volt. Sokkal kisebb színpadok vannak itt, kisebb díszletek, kevesebb szereplő, kisebb zenekar, és a zenét is egyszerűsítették az európai füleknek. Baj ez? Aligha. Talán csak a Sun Qian udvarában folyó vita volt túl hosszú, és nehezebben kedvelhető, a többi élvezetes és követhető volt, a csatára pedig a látvány is felpörgött, bár nyilván ez kutyafüle a pekingi NCPA hatalmas színpadán látható képhez képest. Azt hiszem, tökéletes volt egy bemutatkozásnak, a közönség is kimondottan pozitívan fogadta. Egy kis jingju senkinek sem árt, sőt a kulturális sokszínűség, kitekintés, nyitottság jegyében még hasznos is.

Komoly menet ebben a három hónapban, 12 könyv. Ebből 5 sci-fi (hiszen a Titan 14 évvel a Titanic útja előtt íródott), közülük is kiemelkedik a Clarke-Pohl páros hatalmas profizmussal, mesélőerővel megírt matematikus-űrinváziós-utopikus regénye, illetve Miéville epikus antiutópia-scifi-horror monstruma, amelyek beszippantanak világukba. Stephenson nanotechológiás, mesekönyves, forradalmas története mindenképpen felkeltette az érdeklődésemet az író iránt (Barokk Ciklus?).

Lampedusa grófjának egyetlen, de méltán világhírű regénye a XIX. századi olasz forradalmak utáni társadalmi átalakulásokról nagyszerű élmény, egy hatalmas karakterrel, a Párduccal, aki írásban is felidézi a Visconti-filmbeli (meglepő) megformálóját, Burt Lancastert.

Kémek és krimik vonalon említésre méltó Arenz Gyémántlánya, gyilkosság, történelem, nagypolitika, románc, és a hangulatilag is jól elkülönített három idősík (gyerekkor, háború, 1928) egyaránt értő és pontos ábrázolása. Ambler régi-régi, 1938-as kémregénye egy igazi zsáner-mű: francia riviéra, kis hotel színes és titokzatos nemzetközi vendégsereggel, a főszerepben pedig egy magyar származású alkalmi bűnüldözővel.

Pár évvel később és már a való életben: Garbo kódnéven egy spanyol férfi, aki az MI5 egyik legsikeresebb kettős ügynöke volt, és a németek végig elhitték, hogy az övék, és elhittek mindent a partraszállással kapcsolatos, hónapokig tartó hamis információkból. A sok elképesztő részletből kettő: Fantasztikus munka és tervezés kellett ahhoz, hogy egy egész ügynökhálózatot építsenek ki Garbo alá rendelve - teljes mértékben nem létező személyekből. Az Abwehr még az utolsó pillanatok után, 1945. május elsején is kapcsolatban volt vele, tulajdonképpen akkor búcsúztak (ha jól sejtem, ez már persze nem Berlin vagy Hamburg volt, hanem Madrid). Modernebb téma Szlankó Bálint messzemenőkig hiánypótló munkája az Afganisztánban szolgáló magyar katonákról - szinte semmit sem tudunk róluk egyébként, kötelező elolvasni.

Rettenetesen drukkoltam neki, hogy meglegyen a Garros is. Egyfajta csoda, ebben az őrült mai női teniszben: egyrészt maga a karrier-Slam, másrészt az a kiegyensúlyozottság és színvonal, amin idén Marija játszik. És az az út, amin végigment: 2008 után vállműtét, egy éves kihagyás, újra kellett tanulni játszani, de legalább is szerválni. Aztán jött Hogstedt, az új edző, aki kulcs ebben a sikerben, kulcs Sarapova salakjátékának átalakításában, türelmesebb, okosabb lett, de a fanatizmusa nem csökkent.

''I could have said, 'I don't need this. I have money; I have fame; I have victories; I have Grand Slams.' But when your love for something is bigger than all those things, you continue to keep getting up in the morning when it's freezing outside, when you know that it can be the most difficult day, when nothing is working, when you feel like the belief sometimes isn't there from the outside world, and you seem so small. But you can achieve great things when you don't listen to all those things.''

A pályán is ezt a fanatikus elszántságot, a már-már "autista", mindent kizáró koncentrálást, a "vak" határozottságot szeretem Sarapovában. Ahogy hasonlóakat szerettem anno Szeles Mónikában is, így külön öröm volt, hogy ő adta át a trófeát ezen a nagy napon, ennek a hatalmas sportembernek.

Kiss László kapitány vérlázítóan értelmetlen, 10 érmes tippje után számoltam gyorsan magamban egy kicsit, és 8 aranyra, összesen 18 éremre jutottam. Lett 9 és 26. Minden idők legeredményesebb EB-szereplése, kihasználva a hazai pályát, néhány nagy ellenfél hiányát. Ami a legjobb, hogy egy nagy csapat van, rengeteg számban vannak jó úszóink, jelenünk és jövőnk (valóban látszik már egy riói csapat alapja). A hagyományos számainkat söpörtük: férfi és női 200 és 400 vegyes, férfi és női 200 pillangó, pluszban férfi és női 800 gyors, na meg 200 mell Gyurtával. A többi számból pedig egyre többen ott vagyunk, ez a szép.

Londonra tippelni ebből nehéz, és nem is a mieink miatt elsősorban, hanem az ellenfelek miatt: tartják-e magukat a félelmetes formájukban a kínaiak és japánok, mit hoz az amerikai bajnokság, megújulnak-e az ausztrálok... Azt mondom itt most, hogy 0-3 aranyérem, 4-9 érem várható az úszóinktól. Ehhez is még rengeteget kell fejlődni addig, de úgy tűnik, az út jó.

140 percnyi gyönyörűség, a legnagyobb geek-álom, csodás egyensúlyozás a sok szuperhős között, elképesztő, hosszú csatajelenetek, és mindez mögött ott van az is, hogy egy diszfunkcionális családként működő csapat (hősként, istenként is) "emberi" problémáit látjuk. Joss megcsinálta! Rusznyák úr értő módon megírta a geekblogon, el kell olvasni.

Oké, az első számú képregény-mozi nálam továbbra is a Sötét Lovag marad, de ez azt hiszem, feljött a második helyre, még ha egy cseppel több Joss-ságot el is viseltem volna. A 3D nagyon jól néz ki, funkciója viszont nem sok, anélkül is meglettünk volna, és szerintem Whedon is, de ez ma már (értelmetlen) kötelező.

Stílusával, érdeklődésével, szemszögével Joss-nak egy X-Men film állna a legjobban, talán eljut egyszer oda is, ha azonban Avengers 2-t csinálna "csak", akkor sem sírnánk.

A 100 éves évfordulón nagyon sok érdekeset láttam, olvastam. Szerintem jó volt a Julian Fellowes féle minisorozat, érdekességképpen leszedtem az ott veszett multimilliárdos Astor sci-fijét, megismertem a fantasztikus Encyclopedia Titanica-t, nagyszerű volt az index "közvetítése". Na, és belenéztem ismét a Cameron-filmbe, ami kapcsán három "felfedezést" tettem.

1. Kate Winslet összehasonlíthatatlanul jobban néz ki most 36 évesen, mint akkor 21 évesen. Di Capriónak pedig szintén jót tett a 15 év, emberformájú lett (várom a Gatsby-t!).

2. Meglepő volt, hogy mennyire látszott néha a műterem, a vizuális effekt, a technológia még nem volt a mai szinten. A párafelhős leheletek pedig egészen rémesen néznek ki.

3. Új (bár bizonyára messze nem forradalmi) értelmezést találtam a filmnek: Jack nem is létezett, csupán az elképesztő traumán átesett Rose meggyötört elméjének színes, szélesvásznú szülötte.